2013. november 13. - Magyar szakemberek segítik Indiát a világ
leghosszabb vándorlási útvonalú ragadozó madaraként ismert amuri vércsék
védelmében.
Az elmúlt években a világsajtóban nagy port vert fel a kék vércséink közeli rokonaként számon tartott amuri vércsék vonuló csapatainak kegyetlen és brutális mértékű befogása. A Mongóliától Északkelet-Kínáig terjedő költőterületeikről október-novemberben egészen Dél-Afrikáig vonuló amuri vércséket a világ leghosszabb vándorlási útvonalú ragadozó madaraként tartjuk számon. Útjuk során a madarak milliós tömegben pihennek meg Nágaföldön, ahol azonban tízezrével pusztultak el a kíméletlen módszerekkel történő vadászat során, hogy végül sovány falatként a kondérban végezzék - írja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület közleményében.
Helyi szervezetek az indiai kormány Vadvilág Megőrzési Intézetének vezetésével harcot hirdettek az amurivércse-befogások megfékezésére. Ennek betiltása és a „bozóthús”-piacok ellenőrzése mellett igyekeznek az erdei törzseket felvilágosítani a vonuló madarak egyedülálló értékéről. A munka egyik legnagyobb eredménye, hogy Pangti, Asha és Sungro falvak vezetői (ahol a legtöbb madarat befogták) megállapodtak, hogy a továbbiakban illegálisnak ismerik el az amuri vércsék vadászatát és befogását az általuk irányított területen.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) kékvércse-védelmi programjának munkatársai az Európai Unió LIFE és LIFE+ támogatásának is köszönhetően világviszonylatban is élen járó tapasztalatokat szereztek a vércsék kutatásában, a madarak befogásában és műholdadós jelölésében az elmúlt években. Ezért nemzetközi felkérést kaptak, hogy utazzanak ki az északkelet-indiai Nágaföldre; fogjanak be három amuri vércsét, és jelöljék meg ezeket a legmodernebb, mindössze 5 grammos műholdas (PTT – nem csak a pozíciómeghatározás, de az adatküldés is műholdon keresztül történik) jeladóval; majd ezek térképen ábrázolt adatait osszák meg az MME által működtetett satellitetracking.eu honlapon, hogy a nemzetközi ragadozómadár-védelmi közösség élőben követhesse a vércsék vonulási útvonalát Indiából Dél-Afrikáig.
A kutatáshoz a pénzügyi fedezetet az indiai kormány Vadvilág Megőrzési Intézete, Nágaföld Állam Erdészeti, Ökológiai, Környezetvédelmi és Vadvédelmi Szolgálata, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), valamint az ENSZ nyújtja a Bonni Egyezmény vonuló fajok megőrzéséért felelős titkárságán keresztül. Az MME és a Magyar Természettudományi Múzeum két kutatója 2013. november 2–10. között járt a térségben, a helyi lakossággal és a hatóságokkal együttműködve befogott 30 amuri vércsét, melyek közül egy öreg hímet (Naga) és kér öreg tojót (Wokha és Pangti) műholdas jeladóval, 25 további egyedet pedig színes gyűrűvel jelöltek meg, majd engedtek szabadon.
Természetvédelmi és vonuláskutatási szempontból az elkövetkező napok, hetek és hónapok lesznek igazán izgalmasak, amikor a madarak már működő adóinak köszönhetően lépésről lépésre követhetik vonulási útvonalukat, a telelőterületen végzett mozgásukat, majd tavaszi exodusukat vissza az ázsiai költőterületekre. A nemzetközi összefogásnak és az MME munkájának köszönhetően Naga, Wokha és Pangti tudománytörténeti útját a mai naptól az érdeklődők a világ bármely országából nyomon követhetik a satellitetracking.eu oldalon. A terepmunkának azonban még nincs vége, Dél-Afrikában madárvédők és madármegfigyelők várják a műholdas adóval és színes gyűrűvel jelölt „madarainkat”, hogy helyszíni megfigyelésekkel és fotókkal is dokumentálják a telelőterületen zajló életüket.
