2013. december 9. - A macskák és az emberek is veszélyesek a vadmacskára.
Mit kell tudni erről a nagyon félénk állatról?
Különleges ragadozót fogtak be az elmúlt napokban a Pilisi Parkerdő erdészei a II. kerületi Hárs-hegy térségében. A rejtve élő vadmacskát egy rókáknak szánt élve fogó csapdával sikerült lépre csalni. Felbukkanása azért volt váratlan, mert a vadmacskák nagyon félénk ragadozók, kerülik az embert, és a Budai-hegyek belső részein még nem találkoztak velük. A befogott állatot rövid időn belül szabadon engedték, de előtte fényképek készültek róla, valamint szőrmintát vettek a DNS-vizsgálathoz. A mintát a Szent István Egyetem vadbiológusai elemzik majd, hogy kiderüljön, tiszta vadmacskát vagy esetleg vadmacska-házimacska hibridet fogtak be az erdészek.
A Magyarországon is előforduló európai vadmacska korábban az egész kontinensen gyakori volt, ám a 18-20. században jelentősen megritkult, és ma már nagyon szétszórt az állomány. Hazánkban az Északi- és Dunántúli-középhegységben, Baranya és Bács-Kiskun megyék déli részén, az Alföld bizonyos területein és a keleti határszélen él vadmacska. A vadmacska (Felis silvestris) óvilági elterjedésű faj, és öt alfaja ismert. Európában a F. s. silvestris, Afrikában a F. s. lybica, Ázsiában a F. s. ornata, Dél-Afrikában a F. s. cafra, Kínában pedig a F. s. bietifordul elő.
A házimacskák őse
A házimacskát a vadmacska afrikai alfajából háziasították a Termékeny Félhold területén, becslések szerint 9-10 ezer évvel ezelőtt. A háziasítás célja az volt, hogy megvédjék a terményt a rágcsálóktól. Noha maga a folyamat evolúciós időskálán nem olyan régen ment végbe, a házimacskát ma már általában önálló fajként kezelik (Felis catus), ritkábban a vadmacska alfajának tekintik (F. s. catus).
A házimacska genetikailag nagyon közel áll a vadmacskához, ezért hibridizálódhatnak, ami az egész elterjedési területén problémát jelent, különösen Európában. Skóciában a legrosszabb a helyzet, ott becslések szerint a vadon élő macskák 88%-a hibrid vagy elvadult házimacska. Magyarországon a hibridek aránya 25-31 százalék között lehet, míg Olaszországban körülbelül 8 százalék. Ausztriában regionális kipusztultnak hitték, de úgy tűnik, hogy az olasz populáció észak felé terjeszkedik. Csehországból viszont valószínűleg már teljesen kihalt az európai vadmacska. A kelet-európai állományt ugyanakkor viszonylag tisztának tartják.
Könnyű összekeverni
Az európai vadmacska jellemzően lombhullató és vegyes erdőkben fordul elő, ott, ahol kevés az ember. (Pont ezért különleges a faj felbukkanása a Budai-hegységben.) Elsősorban szürkülettől hajnalig aktív, bár ez nem jelenti azt, hogy napközben végig alszik, csupán ilyenkor sokkal jobban kerüli a zavart területeket. Fő táplálékát a nyulak és a rágcsálók jelentik, nagy szerepet tölt be ezeknek az állatoknak a kordában tartásában (ez a tulajdonság döntő szerepet játszhatott a háziasítás során). A kisebb emlősökön kívül eszik madarakat is, és dögöket is fogyaszthat. Méretét tekintve a vadmacska nem sokban különbözik a házimacskától, bár esetében elég nagy az évszakos változás. A nőstények 2,7-4 kilogrammosak, míg a hímek 4-5 kilósak.
Egy nagyobb termetű cirmos házimacskát messziről könnyű összekeverni a vadmacskával. Valójában azonban sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy cirmos házimacskát látunk, mint egy vadmacskát, ugyanis a vadmacska nagyon óvatos, és kerüli az embert. Jó támpont lehet az állat farka, mely a vadmacskáknál általában bozontosabb. A leírásokban még a farok jellegzetes, fekete gyűrűs mintázatát szokták kiemelni jellegzetességként, de gyakran a barna cirmos házimacskák farkán is megfigyelhető hasonló mintázat.
A hibridizáción kívül a házimacskák más szempontból is veszélyesek a vadmacskákra nézve. Versenytársat jelentenek a területhasználatban és a vadászatban is, továbbá betegségeket is terjeszthetnek. Az ember is veszélyes lehet a vadmacskákra, Európában sok állat veszti életét az autóutakon. A természetes élőhelyük átalakulása sem könnyíti meg a dolgukat, s noha az elszaporodó rágcsálók miatt a mezőgazdasági termelés előnyös lehetne a számukra, ezek azok a területek, ahol a legnagyobb a hibridizáció valószínűsége.
A többségük egy éves kor előtt elpusztul
Az európai vadmacskák párzási időszaka általában januártól márciusig tart, és az utódok tavasszal, két hónapos vemhességet követően látnak napvilágot. A 3-4 kölyök általában egy földbe ásott lyukban vagy sziklák védelmében, sűrű növényzettel takart helyen születik. A nőstények 10-11 hónaposan, a hímek 9-22 hónapos korban lesznek ivarérettek. Természetes körülmények között akár 15 évig is elélhetnek, bár ez nagyon ritka, az utódok többsége még az első évben elpusztul. A párzási időszakon kívül a vadmacskák magányosan élnek, szemben a házimacskákkal, amik sokkal szociálisabbak hozzájuk képest. Territoriális állatok, a hímek területe általában több nőstényével átfed.
A vadmacska a legtöbb európai országban védelmet élvez, Magyarországon fokozottan védett fajnak számít. A fajvédelem legfontosabb eleme a hibridizáció megakadályozása, ennek leghatásosabb módja a házimacskák ivartalanítása, valamint az elvadult macskák begyűjtése. Itt is előjön azonban a hasonlóságból fakadó probléma, ugyanis ránézésre nem könnyű megállapítani egy állatról, hogy fajtiszta vagy hibrid.
