Kihalás szélére került állatok, amelyekkel nem foglalkoznak az állatvédők (hir.ma)

2014. január 7. - Nem elég aranyos ahhoz az Arany nyílméregbéka, a Kaliforniai kondorkeselyű, vagy a Lord How-szigeti botsáska, hogy őket is megmentsék a kihalástól? Könnyű védeni az imádni való pandákat, a gyönyörű tigriseket, és a fenséges víziállatokat, ám nem ezek az állatfajok az egyetlenek, amelyeket a kihalás veszélye fenyeget. Az emberek, és így az állatvédők is, hajlamosak azonban elsiklani a csúnyácska, vagy éppen jellegtelen külsővel megáldott élőlények felett.
Ez az oka annak, hogy rengeteg olyan állatfaj él még a Földön, amelynek a létezése már nem tart sokáig, hacsak nem kezdenek rájuk is odafigyelni az emberek! Íme, erre néhány példa:
Arany nyílméregbéka: Csupán 55 milliméterre nőtt meg ez a kétéltű, amelynek a mérge annyira halálos, hogy képes egy támadással tíz felnőtt férfit megölni. Habár így nézve nem hiányozna a kisállat, mégsem az emberek döntik el, hogy melyik faj élhet, és melyik nem. Ez a Kolumbia egy kis területén őshonos békafajta, a folyamatos erdőirtások miatt került a kihalás szélére.
Rövidfarkú albatrosz: Az 1900-as években már fennállt a veszélye annak, hogy kihal ez a faj, mert a japánok kegyetlenül irtották, a tollukat pedig Európába exportálták, ahol divatos kiegészítőt csináltak belőle. Szerencsére akkor maradt néhány száz albatrosz, amely szaporodni kezdett, ám most a vízszennyezés, és a halászhálók miatt kerültek veszélybe.
Észak-Amerikai éti kagyló: Ezen a kontinensen 300 éti kagylófaj volt őshonos, ám ma már ennek a 70 százaléka vagy kihalt, vagy a veszélyeztetett fajok közé tartózik. Ennek több oka is van. Az egyik a vízszennyezettség, a másik pedig a halászok, és az emberek, akik megeszik az éti kagylókat.
Kaliforniai kondorkeselyű: Az 1980-as években is a kihalás szélére kerültek, de akkor megmenekültek. Most az egyedszámuk a 300-at se éri el, ami azért van, mert az emberek gyakorlatilag teljesen megsemmisítették a kondorkeselyűk természetes élőhelyét.
Lord How-szigeti botsáska: Ezek a félelmetes, és hatalmas, állatok csak ezen a szigeten találhatóak meg. Az embereket ez azonban nem érdekelte, és patkányokat telepítettek a területre, hogy azok irtsák ki a botsáskákat. Az 1920-as években azt hitték, hogy sikerült elérni a célt, ám 2001-ben újra felbukkant néhány, sajnos nagyon kevés, botsáska.
A környezetre, és az állatokra, legyen az aranyos, vagy ronda, muszáj vigyázniuk az embereknek, mert minden élőlény okkal él a Földön! Az embereknek pedig nincs joguk ahhoz, hogy istent játszanak, és ők döntsék el, hogy melyik fajnak van helye a bolygón, és melyiknek nincs!