2014.03.04. - Tavasztól őszig könnyen elboldogul a madarász a vadludak határozásával, mert csak 1 fajjal, a nyári lúddal találkozik.
Szeptember végén aztán - amikor a gólyák már rég elmentek és a fecskék is lassan elhagyják költőhelyüket - az ősz csalhatatlan jeleként tűnnek fel az északi tájak vándorló vadludai is jellegzetes "V" alakban az égbolton.
Tudta? Hazánkban csak egyetlen vadlúdfaj költ.
Mégpedig a nyári lúd (Anser anser). Ez a nagytestű faj elterjedt korai fészkelő a tavak nádasaiban: áprilisban már fiókáikat vezetgető családokat figyelhetünk meg. A gúnár is részt vesz a fiókanevelésben, kotlás idején őrködik a fészek körül, a fiókák kelése után is védelmezi, vezetgeti a családot. A fiókákat a két szülő közrezárja, amint átúsznak a nyílt vízen. A kis libáknál nagy a pusztulás az első hónapban. Rossz idő esetén megfáznak, predátorok is tizedelik őket (róka, barna rétihéja). Nagyon jól nyomon lehet követni ezt a folyamatot tavasszal. Kezdetben a családok még 6-10 néhány napos fiókát vezetnek, egy hónappal később ugyanezekben a családokban már csak 3-5 fióka úszkál a szülők között. A fele eltűnt menet közben. A Fertő-tó kiváló helyszín a nagy számban költő nyárilúd-családok megfigyelésére; a madarak megszokták az ember közelségét, sokkal bizalmasabbak, mint másutt.
Tudta? Ősztől a két leggyakoribb lúdfaj a vetési lúd és a nagy lilik.
Szeptember végétől jelennek meg a vetési lúd (Anser fabalis) és a nagy lilik (Anser albifrons) óriási, több tízezres csapatai, és ellepik az országot. Manapság 85 %-ban a nagy lilik alkotja az itt átvonuló, telelő állományt, a maradék 15 % nagy része a vetési lúd, egy kisebb szelet a nyári lúd. A 80-as években még fordított volt az arány a tatai Öreg-tavon, amely a vadludak egyik tradicionális pihenőhelye, a vetési lúd volt 80 %-ban, és a maradék 20 % volt a nagy lilik (az Alföldön mindig is ez utóbbi volt az uralkodó). Hogy ez pontosan miért alakult így, az nem világos, de a bonyolult vonulási képletek magyarázhatják ezt az eltolódást (lesz szó erről).
Tudta? A 3 leggyakoribb lúd csapatait hangról is meg lehet határozni.
A nyári lúd a legvilágosabb a 3 faj közül. A szárnya felső oldalán reptében jól látható egy világosszürke panel. Az Alföldön szőke libának is hívták emiatt. Csapataik hangja különböző magasságú gágogás. A nagy lilik idősebb példányai a csőr fölött fehér hókát viselnek, a hasuk erősen fekete foltos. Hangjuk a nyári lúdéval szemben magas "li-lik" (nevét kiáltja!). A vetési lúd a legsötétebb színezetű, messziről a feje, nyaka egészen sötét, csőrén sárga minta van. Hangja mély fekvésű "ang-ang".
Tudta? Magyarországon eddig 12 vadlúdfajt figyeltek meg.
A vadludakat két nagy csoportba sorolják. Az egyik, az Anser fajokat tömörítő ún. "szürke vadludak". Ezek hasonlítanak egymásra, szürkés alapszínűek, sok fajukat nehéz határozni. Ide tartozik a már tárgyalt nyári lúd, a nagy lilik és a vetési lúd. A kis lilik (A. erythropus) nálunk rendszeres, de kisszámú vendég, európai állománya összeomlóban van. A rövidcsőrű lúd (A. brachyrhynchus) rendkívül ritkán kerül szem elé (amiben szerepet játszhat, hogy igen körülményes a határozása), legközelebb Izlandon költ. Ebben a csoportban van 2 faj, amely kilóg a sorból. A sarki lúdnak (A. caerulescens) két színváltozata van: egy fehér és egy kék (tehát ez nem szürke). Az északi féltekén Kelet-Ázsiában és az amerikai kontinens sarki övezetében fészkel, nálunk nagyon ritka. Az indiai lúd (A. indicus) Közép-Ázsia magasabb részein él, nálunk rendkívül ritka kóborló.
A vadludak másik csoportja az ún. "tengeri ludak"; ide nagyrészt a Branta fajok tartoznak. Ezek a kontinens északi, tengerparti részein telelnek, Európa belső, szárazföldi területein ritka kóborlók. Ide tartozik az apácalúd (B. leucopsis) és az örvös lúd (B. bernicla). A kanadai ludat (B. canadensis) kedvtelésből hozták Európába, aztán a szökött példányok nagyon hamar új otthonra leltek. Angliában rendszeres fészkelő, de másutt is megjelentek már félvad példányai. Nálunk ritka. A vörösnyakú lúd (B. ruficollis) Ázsia sarkvidékein költ, hozzánk legközelebb a Fekete-tenger nyugati részén van telelő helye. Onnen kisebb-nagyobb csapatai rendszeresen érkeznek hozzánk a nagy libatömegekhez csapódva. Ez a lúd a legdekoratívabb és egyben leggyakoribb a ritka fajok közül. Előfordul ritkán még a nílusi lúd (Alopochen aegyptiacus). Afrikai faj, melyet számos más, a fent említett ritka ludakkal együtt előszeretettel tartják díszmadárként parkokban, magán állatkertekben, ezért sok esetben kérdéses a felbukkanó ritka madarak vad származása.
Tudta? A vadludak akár 7000 kilométert is repülnek a telelő- és költőhely között.
A ludak költő- és telelőhelyük közötti vándorlása egy bonyolult, nehezen kiszámítható folyamat. Ma már műholdas adókkal ellátott madarak segítségével káprázatos dolgokat tudtunk meg róluk, tudjuk, milyen útvonalat használnak, honnan jönnek hozzánk, merre mozognak a telelőterületen.
A vadludak befogása rendkívül speciális felkészültséget (tudás és eszköz) igényel. Magyarországon 2012-ben jelöltek meg műholdas adóval nagy lilikeket. A befogott madarak tavasszal keleti irányba indultak el, Románián, Ukrajnán és Oroszországon át érkeztek Kazahsztánba, így kerülték ki az Ural térségét. Innen északnak fordultak és a nagy belső-ázsiai sztyeppék vidéken az Ob vízgyűjtő területe fölött érkeztek a kontinens északi részéhez. Innen közelítették meg a Tajmir-félsziget és a Léna-torkolat között elterülő költőterületüket. Az egész út közel 4 hónapon át tartott (április elejétől július közepéig), ezalatt több pihenőt is beiktattak. A vonulási mintázat azonban nem ennyire egyszerű. A nagy lilik költőterülete kiterjed a kontinens egész sarkvidéki részére. A különböző állományok más-más utakat használnak, más-más helyeken telelnek. Vannak a fent vázoltnál jóval kevesebbet vonuló állományok is, melyek a tengerpartot követve jutnak el a német-alföldi telelőhelyükre. Vonulás közben találkozhatnak a különböző helyről érkező madarak csapatai, keverednek, egymáshoz csapódnak. Ez a fajta mozgás lehet magyarázat arra, miért változhatott meg a fajösszetétel az elmúlt évtizedekben Magyarországon. A hazánkban jelölt madarak a következő télen például a Krím-félszigeten teleltek.
Tudta? A vadludak párkapcsolata életre szóló.
A ludak fejlett szociális kapcsolatokkal rendelkeznek. Párhűek, együtt mozognak a telelőhelyen is, sőt, az azévi fiatalokkal a következő tavaszig együtt marad a család. Régebben a befogott ludak szaporítása is komoly nehézségekbe ütközött, mert a párjuktól elszakított madarak nem akartak újra párba állni.
Tudta? A ludak vízen éjszakáznak, nappal járnak táplálék után.
A hazánkba érkező libák a nagyobb tavakat, folyók mellékágait használják éjszakázó helyként. A kiemelt területeken akár 40-50 ezer madár is összegyűlhet. Ilyen nemzetközi jelentőségű pihenőhely a tatai Öreg-tó, melynek partján évről évre érdeklődők ezrei tekintik meg a madarak reggeli ki-, és az esti behúzását a Vadlúd Sokadalom keretében.
A madarak reggel repülnek ki a környező mezőgazdasági területekre - főként kukoricatarlóra, őszi vetésekre -, estefelé pedig visszaszállnak a tóra éjszakázni. Az Öreg-tavon is addig maradnak, amíg táplálékot találnak maguknak a környező földeken. Ha nagy hideg és hó jön, akkor továbbállnak dél felé, ellenben enyhe teleken végig kitartanak.
A tavalyi Vadlúd Sokadalom időpontjában az ország legjelentősebb vadlúd- pihenőhelyein összesen 336 000-re becsülték az éjszakázó libák számát!
Tudta, hogyan lehet ekkora tömeget megszámolni?
A tavon éjszakázó libatömeget megszámolni nagy kihívás. A tóparton állva alig látunk rá a tömegre, nagy a takarás, nem kivehető, milyen sűrűn helyezkednek el a madarak. Ha kilátótoronyból tesszük mindezt, már sokkal jobb a helyzet. Ekkor már megpróbálhatjuk leszámolni, helyesebben megbecsülni őket: először leszámolunk 100 madarat. A 100 madár által elfoglalt területet rátesszük képzeletben a csapat többi részére. Ha eljutunk 1000-ig, akkor már az egész ezres csapatot ráfedjük a csapat további részére, így kialakul egy durva becslés. A legpontosabb eredmény eléréséhez kell egy kis szerencse. Reggel a ludak több részletben, kisebb-nagyobb csapatokban hagyják el a tómedret. A nagyobb csapatok is szétszóródnak az égbolton és felveszik a jól ismert "V" alakzatot. Ekkor - távcsővel - nagyon pontosan meg lehet számolni a madarakat. A kihúzás vége felé a tómederben maradt töredék csapat megszámlálása pedig már nem jelent nagy kihívást. Érdekes, hogy ekkor kerül elő sok ritkaság is, mivel a kisebb csapatot jól át lehet fésülni.
Tudta? A ludak akár 100 km-re is eljárnak táplálékért.
A 40-50 ezer liba napi tápláléka jelentős mennyiség. Ahogy fogy a táplálék, úgy repülnek egyre messzebb és messzebb az éjszakázó helytől. Ha közben összetalálkoznak más helyen éjszakázó csapatokkal, könnyen hozzájuk csapódhatnak, és éjszakázó helyet válthatnak. De nem csak a pihenőhelyek, hanem a telelőterületek közötti mozgás is előfordul. A Hollandiában, Németországban megjelölt telelő libák közül jó párat megfigyeltek egy szezonon belül Magyarországon is, ami bizonyítja a fent leírtakat. Szöveg: Pénzes László ornitológus