2015. június 17. - Dámállományunk legalább akkora érték, mint a méltán világhírű magyar gím, azonban az indokoltnál kevesebb figyelmet fordítunk rá.
Ezen volt hivatott változtatni az Országos Magyar Vadászkamara Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottsága által szervezett szakmai nap, amelyre június 11-én került sor a DALERD Zrt. Derekegyházi Vadászházában. „A hazai dámállomány helyzete és távlati lehetőségei” című rendezvényen a hat legjelentősebb dámállománnyal büszkélkedő állami erdőgazdaság ismertette tapasztalatait.
A esemény résztvevőit Spiegel Endre, az erdőgazdaság vezérigazgatója és dr. Jámbor László, az OMVK elnöke – egyben a TAEG Zrt. vezérigazgatója – üdvözölte. Az érdekképviselet vezetője hangsúlyozta: a kamara és azon belül a Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottság a tavalyi tisztújító küldöttközgyűlés óta törekszik arra, hogy minél több országos tanácskozást, konzultációt szervezzen különböző aktuális témákban. Ezeken gyakorlati szakberek ismertethetik saját tapasztalataikat, így segítve az érdeklődőket, hogy eredményesebb vadgazdálkodást folytathassanak.
Az előadókat a DALERD Zrt. háziasszonya, Juhász Lenke szólította a képzeletbeli pulpitushoz.
Elsőként Palánki Gábort, a Gyulaj Zrt. erdészetvezetőjét. Előadásának egyik apropóját az adta, hogy a gyulaji dám nemrég felkerült a Kiemelkedő Nemzeti Értékek listájára, és így az agrár- és élelmiszergazdasági listán egyedüliként képvisel vadászati értéket. A szakember megjegyezte: ez reményekkel kecsegtet, hiszen más vadfajok, állományok is vannak az országban, amelyek érdemesek lennének egy helyre a nevezett listán. Az erdészetvezető emlékeztetett: Gyulaj több világrekord dámbikát is adott hazánknak, ez is bizonyítja, hogy az 1973 óta bekerített, 7600 hektáros területet felölelő gyulaji tömb különleges genetikai értéket őriz. A sajátos adottságok mellett folytatott gazdálkodásról szólva kiemelte: a vadlétszám korábban jócskán meghaladta a vadeltartó képességet, így olyan problémákkal volt kénytelen szembesülni az erdőgazdaság, mint a vad folyamatos kondícióvesztése, az ebből eredő elhullások, a jelentős vadkárok és az élőhely leromlása (a tömbben gyakorlatilag eltűnt a cserjeszint). A megoldást egyfelől az élőhely-fejlesztés és a fokozott takarmányozás, másrészt pedig a létszám szabályozása jelentette, amely mára gyakorlatilag megszűntette a felsorolt gondokat. Ez utóbbinál kulcsszerepe van a lehető legpontosabb vadlétszám-becslésnek, amelyhez saját alapvetéseket is felállítottak Gyulajon. Ezt a koncepciót az elmúlt idény statisztikái igazolják. A gazdálkodás Palánki Gábor szerint úgy lehet eredményes, ha egy optimális célállapotot határoznak meg: azt szeretnék elérni, hogy a 2018-19-es vadászati évben 3270 dámot számláló induló állomány legyen a területen, amelyből 576 állatot ejtenek el. A 2013-14-es idényben 4436 dámból 1108 került terítékre. Az elmúlt évek élőhelyfejlesztése és átgondolt létszámszabályozása már hozott eredményt, a trófea- és testtömegek folyamatosan növekednek.
A második előadó dr. Szendrei László, a NYÍRERDŐ Zrt. vadgazdálkodási szakreferense volt. Az erdőgazdaságnak van mivel büszkélkednie: a gúthi erdészetből két világrekord dámagancs is kikerült, munkájukat a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) Edmond Blanc díjával is elismerték. Legutóbb 2012-ben esett itt kiemelkedő bika: az 5,42 kilogrammos lapát 219,92 nemzetközi pontot kapott. Gúthon található Közép-Európa legnagyobb összefüggő erdőtömbje. A terület dámállománya a becslések szerint 2014-ben körülbelül 800 egyedet számlált (ez a nagyvadállomány 44%-a). A csúcs 2011-ben volt, ekkor több mint 1000-re rúgott. Ezután csökkenteni kellett a dámok számát. Ami a trófeaminőséget illeti, 2008 óta minden évben esett 5 kilogramm feletti tömegű agancsot viselő bika, az érmes arány pedig 80 és 90 százalék között mozog. Ez a genetikai adottságon túl a terület saját selejtezési elveinek is köszönhető. A gúthi szakembereknek újabban fejfájást okoz a nagyvadállomány 11 százalékát adó gím állományának növekedése. Ezt a vadfajt igyekeznek visszaszorítani, azzal együtt, hogy igen jó minőségű agancsokat raknak fel az itteni bikák. Természetesen jelen van a területen a vaddisznó is (24 százalék), a disznóhajtások komoly bevételt jelentenek. A takarmányozást Gúthon az etetők helyett inkább vadföldekkel oldják meg. A tömb belsejében ehhez elszórtan több tíz hektáros megművelhető terület áll rendelkezésre. A vadföldek területe összesen 360 hektár, de emellett 120 tonna szemes és 550 tonna lédús takarmányt is kihelyeznek egy évben. A barcogás végeztével megnyitják a kerítéssel védett vadföldeket, hogy a bikák könnyen javíthassanak kondíciójukon; ez a következő évi felrakásra is nagy hatással van. Komoly problémát jelent a területen a vízhiány, ezt egyebek mellett a tavaszi vizek útjának elzárásával próbálják megoldani. A fő barcogóhelyek környékén itatókat is létesítenek, hogy a csökkentség a verekedésekből adódó sérüléseket.
Dr. Varga Gyula, a SEFAG Zrt. vadgazdálkodási osztályvezetője bemutatta Somogy megye adottságait és sajátosságait, majd az ország legnagyobb – több mint 48 ezer hektáros – vadászterületét, Lábodot vette górcső alá. Szabadterületről van szó, amelyen az állami tulajdon aránya meglehetősen alacsony, így igen jó viszonyt kell ápolni a gazdálkodókkal, hogy eredményesen lehessen dolgozni. A történelmi áttekintés után elérkezünk 2004-hez, mikor is a Lábod Rt. beolvadt a SEFAG Zrt.-be. Ekkortól új koncepció mentén folyt a munka: 2008 és 2014 között komoly infrastrukturális fejlesztések következtek. Ami a dámállományt illeti, drasztikus csökkentést voltak kénytelenek megvalósítani, amelynek köszönhetően a túltartott állományt sikerült 2250 egyedről 600-ra leszorítani, ám a szabályozás csak a tarvadat érintette. Az évek során több 5 kilogramm feletti agancsú bika is esett a területen, utoljára 2014-ben: ez volt az utóbbi évtizedek alatt a negyedik, és 5,33 kilogrammos tömege mellett 200,20 nemzetközi ponttal büszkélkedhet. Varga Gyula kitért a gazdálkodást nehezítő tényezőkre is. Ezek közül érdemes kiemelni az aranysakál erőteljes terjeszkedését és egy felemás megítélésű jelenséget: Lábodon az átlagosnál több rendellenes agancsú bika esik, az ok általában Staphylococcus fertőzés. A bérvadászok jelentős része kifejezetten keresi az ilyen trófeákat, ugyanakkor a baktérium jelenléte nem szerencsés az állomány szempontjából. A fertőzés okát még keresik. Földvári Attila