2015.06.20. - Három amerikai egyetem közös tanulmányban állapította meg, hogy a Föld egy új kihalási periódusába lépett.
Az emberiség az első lesz az áldozatok között. Úgy járunk, mint a dinoszauruszok, bár az ő haláluk kegyes volt – legalábbis ahhoz képest, ami ránk vár.
A Stanford, a Princeton és a Berkeley Egyetem kutatóinak tanulmánya szerint a gerinces fajok kihalási üteme 114-szer gyorsabb a normálisnál. Az eredményeik egybevágnak a Duke Egyetem tavaly publikált tanulmányával – leszámítva, hogy az akkori tanulmány vezető szerzője, Stuart Pimm szerint a fajok a vártnál nem százszor, hanem ezerszer gyorsabban pusztulnak.
Az új jelentés azt írja, hogy most érkezett el a hatodik tömeges kihalás kora.
Hasonló esemény utoljára 65 millió éve történt a Földön – emlékeznek még, mi történt akkor? Igen, akkor pusztultak ki a dinoszauruszok, valószínűleg azért, mert meteorit találta el a bolygót.
Mi nem ússzuk meg ennyivel. Bár az emberiség meteorvédelmi programja kész katasztrófa, a NASA tagadja, hogy egy évszázadon belül meteor találná el a Földet. És az sem kihalás lenne, hanem intergalaktikus eutanázia.
Ha ez ilyen ütemben halad tovább, az életnek több millió évre lesz szüksége a regenerálódáshoz, és valószínűleg az egész fajunk korán eltűnne.
– mondta Gerardo Ceballos, a tanulmány vezető szerzője.
A kutatók átnézték a gerincesek kihalására vonatkozó történelmi feljegyzéseket és őslénytani leleteket. Meglepődve tapasztalták, hogy a kihalási ütem mára több mint a százszorosára nőtt a korábbiakhoz képest.
1900 óta 400 gerinces faj halt ki a Földön. A kutatók szerint ilyen mértékű fajpusztuláshoz normális esetben – tehát nem kihalási periódusban – legalább 10 000 év kéne.
A Science Advance-ban megjelent tanulmány szerint a tömeges kihalást a klímaváltozás, a légszennyezés és az erdők pusztítása okozza. Mindez katasztrofális hatást gyakorol az egész ökoszisztémára: a kutatók nem tartják kizártnak, hogy a légszennyezésre érzékeny fajok, például a méhek, akár három emberi generáción belül eltűnhetnek. Dédunokáink se fogják látni őket.
A Stanford Egyetem professzora, Paul Ehrlich szerint vannak fajok, akik gyakorlatilag élőhalottak (walking dead); ahogy fogalmazott, gyakorlatilag azt az ágat fűrészeljük le, amin ülünk. Ehrlich nem túloz: a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint
évente 50 állatfaj kerül közelebb a kihaláshoz; 41 százalékuk kétéltű, 25 százalékuk emlős.
Az IUCN szerint az emlősök közül leginkább a makikat érinti a tömeges pusztulás. A még élő példányok legalább 94 százalékát a kihalás fenyegeti, és 20 százalékukat sorolták a súlyosan veszélyeztetett (critically endangered) kategóriába a vörös listán. Madagaszkáron, a természetes élőhelyükön a húsukért is vadásszák őket, és a természetes élőhelyeik is pusztulnak az illegális fakitermelés miatt.
A tanulmány szerzői szerint a biológiai sokszínűség drámai csökkenése még megakadályozható, de ehhez intenzív természetvédelmi programokat kéne indítani – méghozzá villámgyorsan. És ehhez több kell annál, mint hogy az ENSZ-főtitkár Ban Kimun hálálkodik Áder Jánosnak. Hegyeshalmi Richárd