2015.06.29. - A vaddisznók, szarvasok helyenként nagyon elszaporodtak, a fácán- és mezeinyúl-állománynak viszont nem kedvezett az elmúlt húsz év Magyarországon.
Az egyensúlyt új vadászati törvénnyel szeretnék helyreállítani.
Megújul a vadgazdálkodást szabályozó törvény. A Földművelésügyi Minisztérium az agrárkamarával és a vadásztársaságokkal együtt elkészítette a tervezetet, amelyhez várják a véleményeket őszig. Az új jogszabály Bitay Márton államtitkár szerint az eddigieknél jobban figyelembe veszi a természetvédelem, az erdészet és a gazdálkodók igényeit. Lesznek tájegységi fővadászok, akiknek a felelőssége, hogy a hozzá tartozó vadásztársaságok egységesen szabályozzák a vadállományt. Az a cél, hogy a nagyvadak állományai csökkenjenek, az apróvadakéi pedig nőjenek.
Tényleg törvényben kell szabályozni a vadon élő állatok életét? Ez nem kérdés azok számára, akik a természetben járnak. A kilencvenes évek vége óta, az erdősítések és a természetvédelem élőhely-helyreállító programjai révén ugyanis nagyot változott az állatvilág a környezetünkben. Egyre több a ragadozó, a vakcinázásnak köszönhetően a róka is, megjelent az aranysakál, és természetes ellenség híján elszaporodtak a nagyvadak. A 60-as években az Alföldön ritkaság volt a vaddisznó – újabban Szentes környékén évente 60 darabos terítékről számolnak be. A gímszarvasok is többen vannak.
Ezt a vadászok se nagyon bánták, mert egy disznó vagy szarvas jóval nagyobb zsákmány, mint egy fácán vagy mezei nyúl, a társaságok árbevétele is nagyobb utánuk. A nagyvadnak azonban nagyobb az étvágya is, a földeken egyre több a kár, amelyet pontosan kell rendezni. A szegényebb vadásztársaságok pedig nem pótolták a kilőtt vagy a dúvadak által elpusztított nyulat, fácánt.
A kérdés az, hogy ebből a szempontból együtt tudnak-e működni a vadásztársaságok. Az érintettek szerint épp azért muszáj ezt törvénnyel intézni, mert a nagyvad évszakonként más-más élőhelyen fordul elő. Tehát meglehet, hogy több vadásztársaság területe is „eltartja", de hasznosítani – azaz lőni, értékesíteni – csak az egyik közösség tudja: az, amelyiknek a területén vadászidényben tartózkodik. Arra már eddig is volt példa – megyénkben például a Homokháton –, hogy a szomszédos társaságok egymással egyeztetve, közösen gazdálkodtak a nagyvaddal.
Szuda: A kipusztulás szélén a fogoly
– A szocializmus egyik sikertörténete volt a főúri vadászatok hagyományát továbbfejlesztő, nagy terítékű fácánvadászat – magyarázza Szuda Zoltán, a fácánneveléssel is foglalkozó, jellemzően „apróvadas" pitvarosi Petőfi Vadásztársaság elnöke. – A cél az volt, hogy mindenki vadászhasson, aki akar, és a felmerülő igényt olcsón ki lehetett elégíteni. Ez az ágazat keményvalutát is termelt Magyarországon. A mezőgazdaság átalakulása nyomán ma már nincs „olcsó fácán". Mi most azt tapasztaljuk, sokkal munkásabb és költségesebb az idényre vadászati lehetőséget biztosítani a tagságunknak, egy nagyvadas területhez képest. Ahogy a kipusztulás szélére sodródott az egykor milliós tömegben élő fogoly, a kutatók szerint a fácán és a mezei nyúl is hasonló sorsra jut a következő 10-20 évben, ha nem változtatunk a helyzeten – mondta Szuda Zoltán. Bakos András