'Amikor az ember elolvassa ezt a rettenetes listát, nagyjából két választása van...' ( szabadfold.hu)

2016. január 7. - Az emberi jogok világnapját minden év december 10-én ünnepeljük. Nem véletlenül csatlakozott pont ehhez a naphoz az idén az Állati Egyenlőség nevű nemzetközi szervezet, amely jelenleg Németországban, Spanyolországban, Indiában, Olaszországban, Mexikóban, az Egyesült Királyságban és Venezuelában működik. Azért harcolnak – Madridban ezen a napon például azért tüntettek –, hogy elősegítsék azokat a törvényi változásokat, amelyek kedvezőbbek lesznek a haszonállatok életkörülményeire.
Bár szerencsére Kutyaposta rovatunk fő témája, a kutya alig szerepel az Állati Egyenlőség listáján – nem számítva néhány távol-keleti ország velük kapcsolatos gyalázatos gyakorlatát –, azért mi sem mehetünk el szó nélkül azon rettenetes állapotok mellett, amelyek az állatokat érik gazdaságokban, vágóhidakon, a kísérleti laboratóriumokban, a szűkös állatkertekben, a tengeri akváriumokban.
És akkor hagyjuk is a bikaviadalokat, a rókákat lemészárló úri vadászatokat, a japán „tudósok” által végzett bálnairtást, s a gyerekfókák élve történő agyonverését a hófehér bundájuk miatt. Az Állati Egyenlőség védi az állatokat a szárazföldön, a vízben és a levegőben. Immár 300 ezer ember tartozik a csoporthoz, ők mindannyian úgy érzik, hogy véget kell vetni az állatok szenvedésének, s arra kell törekednünk, hogy amíg csak lehet, ők is élvezhessék az életet.
Majd következik egy felsorolás, hogy hol mindenhol sérülhetnek az állati egyenlőség jogai. Természetesen szóba kerülnek a vágóhidak, aztán a tejükért kizsákmányolt szarvasmarhák, a tojásért és húsért agyontenyészetett baromfik, a halak, amelyeket immár veszedelmes méretben vesznek ki a tengerekből, s amelyek legszebb példányait szórakoztató akváriumokba kényszerítik; az erdőgazdálkodás címén folytatódó gyilkos vadászatokról (az olaszoknál például lassan nincs már madár), a cirkuszokról, ahol az állatidomárok veréssel, kínzással kényszerítik estéről estére produkcióra a rabul ejtett állatokat, s azokról a szerencsétlen négylábúakról, amelyek még mindig tömegével pusztulnak el a laboratóriumi kísérletek közben. De szót emelnek a sebeket és fertőzéseket okozó gyapjúnyírás miatt, s a bőrükért éveken át szűkös ketrecekben tartott kisállatok szenvedéseiért is.
Amikor az ember elolvassa ezt a rettenetes listát, nagyjából két választása van: vagy vegetáriánus lesz, vagy, ha megteheti, beáll ő is az Állati Egyenlőség harcosai közé. Mert ugyan többen vagyunk húsevők, mint vegások, de ez nem jelenti azt, hogy arra az időre, míg a táplálékláncban alattunk elhelyezkedők életben vannak, ne tegyünk meg mindent jólétükért, s ha szabad ide egy emberi szót becsempésznem: boldogságukért… Szücs Gábor