Róma, 2016. január 27. – Az ENSZ FAO főigazgatójának, José Graziano da Silvának gondolatai a most megjelent az élelmezés és mezőgazdaság szempontjából lényeges állati genetikai erőforrásokról szóló jelentés kapcsán
Állataink egyre nagyobb mértékben mesterséges körülmények között élnek, külföldről behozott takarmányon nevelődnek. A baromfikra, sertésekre és tejelő tehenekre épülő intenzív állattartás világszerte csupán néhány fajtára alapszik. Ezek veszélyes folyamatok, melyek révén mi és a jövő generációi elveszíthetjük a várhatóan egyre szélsőségesebb időjárási és klimatikus körülményekhez (növekvő átlaghőmérséklet, élelemhiány) való alkalmazkodás lehetőségét.
Az emberiség közel 40 emlős- és madárfajt háziasított és 9000 fajtát nemesített az elmúlt 10 000 évben, nagy részük azonban csak kis populációban és bizonyos élőhelyen található meg. Néhányuk egészen extrém körülményekkel is megbirkózik: a Szibériában élő jakut marha akár a -60 °C-ban is megél. Napjainkra számuk a hagyományos állattartás visszaszorulásával jelentősen csökkent, és a fajta nem tudja felvenni a versenyt a nagy termelékenységű fajtákkal – még akkor sem, ha azok tartása nagyobb odafigyelést igényel.
Jelenleg az állatfajták 17 %-a (1458 fajta) veszélyeztetett, továbbá közel 60 %-ról nincs elegendő információnk.
A klímaváltozás és más kihívások tudatában, bolygónk ellátásához a jövőben sokkal inkább szükség lesz az olyan ellenálló fajtákra, mint amilyen a jakut marha.
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) új globális felmérése megállapította, hogy már történtek intézkedések az állati genetikai erőforrásaink megőrzésére. Míg 2005-ben alig több mint 10 országban működött állati génbank, 10 év alatt számuk majdnem hatszorosára nőtt és további 41 ország tervezi ilyen létesítését. Ez egy komoly előrelépés – de nem jelent teljes megoldást.
Emellett fontos lenne, hogy jobban megértsük az állati genetikai erőforrások természetét, erősítsük a szabályozási rendszert, az intézményeket és az ehhez kapcsolódó programokat, továbbá javítsuk az oktatást és képzést ezen téren (pl. a helyi körülményekhez alkalmazkodó fajtákra specifikált programok). Ezzel fenntarthatóbb lenne a rendszer és elkerülhetjük azt a helyzetet, hogy a déli félteke országai az északiak génkészleteire legyenek utalva.
Az állattartók állati génállományunk őrzői, rájuk is tekintettel kell lenni a jövőt meghatározó döntések meghozatalakor.
Közel 10 éve, a nemzetközi közösség elfogadta az állati genetikai erőforrások globális akciótervét (Global Plan of Action for Animal Genetic Recources) azzal a céllal, hogy az állati genetikai sokféleség előnyeiből a jövő generáció is részesüljenek és az állattartás révén hasznosítani tudjuk azon területeket, amelyek az éghajlatváltozás miatt nem művelhetők többé.
A FAO elkötelezett, hogy ennek megvalósításában segítse az országokat. Hiszen a genetikai sokféleség, a fenntarthatóság kritikus elemei az élelmezésbiztonságnak – és általuk közelebb kerülünk ahhoz, hogy megszűnjön az éhezés a földön.
A jelentésről
Bár világszerte az állattartók és döntéshozók fokozott érdeklődéssel fordulnak az állati genetikai sokféleség irányába a termelés fokozása és az ellátásbiztonság miatt, mégis, sok értékes fajta áll a kihalás küszöbén, foglalható össze a FAO új jelentésének fő megállapítása egy mondatban. Elkészítésében összesen 129 ország vett részt, köztük Magyarország is.
Az országok adatai alapján a genetikai állományra a legnagyobb veszélyt a fajtakeresztezés jelenti. Emellett a nem őshonos fajták terjedése, a nem megfelelő szabályozási környezet és intézményrendszer és a hagyományos állattartás visszaszorulása is a negatív irányba hatnak.
A veszélyeztetett állatfajták nagy rész Európában és Észak-Amerikában található, abszolút számokat nézve kontinensünk és a Kaukázus vezet. Ezekre a területekre jellemző, hogy az állattenyésztési ágazat a haszonállatok egy szűk csoportjára specializálódik.
Ennek ellensúlyozására Európában már elindult egy folyamat, amelynek része a EUGENA (European Gene Bank Network) létrehozása.
Magyarországon, csak úgy mint Hollandiában vagy az Egyesült Királyságban, a helyi fajták fontos szerepet játszanak a védett természeti területek fenntartásában, olvasható a jelentésben. Emellett említésre kerül a magyar vidékfejlesztési program is, amely állattenyésztők számára, akik védett vagy veszélyeztetett állatokat tartanak, külön támogatási ösztönzőket vezetett be.