2016. február 15. - Paks | Még nincs két hete, hogy webkamera követi nyomon egy Paks közelében fészkelő rétisaspár életét, máris közel húszezren megnézték az online közvetítést. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság új akciója az ismeretterjesztés mellett tudományos célokat is szolgál.
Másfél éves előkészítés után helyeztek ki Paks határába, a Duna közelébe egy webkamerát és építették ki az internetes kapcsolatot annak érdekében, hogy online követhető legyen egy rétisas pár élete. Dombi Imre, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre pontosabb helyet nem mond, nem szeretnék, ha a madarakat, amelyek legalább két évtizede fészkelnek ugyanazon a helyen, elriasztanák a kíváncsi emberek. Nagy körültekintéssel választották ki a helyet, hiszen viszonylag könnyen megközelíthetőnek kellett lennie, és a netes kapcsolatnak is vannak feltételei. Ez a fészkelőhely ilyen szempontból ideális. És – mint a szakember elmondta – azért is esett erre a választás, mert nem eldugott helyen, az erdő mélyén van, hanem ott, ahol nem szokatlan az emberi jelenlét.
– Stabil pár kellett, amit nagyon régóta ismerünk, és tudjuk, hogy „stressztűrő” – vázolta Dombi Imre. Hozzátette, hogy sokak közreműködése kellett ahhoz, hogy megvalósuljon a webkamerás közvetítés, amiért az igazgatóság lapunk hasábjain is szeretne köszönetet mondani.
A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságnak a faj- és élőhely-védelem mellett az ismeretterjesztés, tájékoztatás is fontos feladata, ezért létesít bemutatóhelyeket, tanösvényeket A webkamerás megfigyelés ezek sorába tartozó korszerű és igen népszerű módszer. Utóbbit az is igazolja, hogy bár még két hete sincs, hogy folyik az „online közvetítés” a sasfészekből, már közel húszezren látták. Mindezen túl tudományos haszna van a kamerának. – Mi is számos olyan ismeret birtokába jutunk, amit régi módszerekkel lehet, hogy évtizedek alatt szerezhetnénk meg. Megfigyelhetjük a fészektatarozást, a párzási ceremóniát, a kotlást, költést, fiókanevelést – sorolta a szakember.
Az országos rétisas-állomány ma már 300 pár felett jár, de nem volt mindig így. A ’70-es években csupán 10-12 párt tartottak nyilván, azóta folyamatosan emelkedik a számuk. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Ragadozómadár-védelmi Szakosztálya által koordinált rétisas védelmi programjába a nemzeti parkok és más szervezetek is bekapcsolódtak. Amíg alacsony volt e ragadozó madarak száma, a sűrű, víz menti erdők legmagasabb fáira költöztek, ma viszont már egy kisebb fasort is szívesen választanak költőhelyül. Az ilyen sasok megszokják az ember közelségét, nem hagyják el fészküket, ha a szomszéd szántóföldön elmegy egy traktor. Az ilyen környezetben nevelkedett fióka is hasonló fészkelő helyet keres magának.
A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság zászlósfaja a rétisas, a hazai állomány fele, körülbelül 150 pár költ az igazgatóság területén, ebből a Tolna megyei részen 30-40 pár. Annak ellenére, hogy emelkedőben van a számuk, sok minden veszélyezteti a rétisasokat. Elsősorban a mérgezés tizedeli őket. Ez büntetendő cselekmény. Jó tudni, hogy egy példány természetvédelmi értéke egymillió forint – figyelmeztetett az igazgatóság természetőre. Vida Tünde
Európa legnagyobb ragadozó madara
A rétisas (Haliaeetus albicilla) Európa és hazánk legnagyobb ragadozó madara. Szárnyfesztávja eléri a 220-230 cm-t, súlya pedig a 4-7 kg-ot. Röpte lassú, kimért, de vadászata során méreteihez képest meglepően gyors és fordulékony. A tojó nagyobb termetű, mint a hím. A folyók, tavak, mocsarak szabdalta sík vidékek madara. Hatalmas fészkét évtizedekig használja, és folyamatosan tatarozza, bővíti. Magassága és átmérője is meghaladhatja a 2,5-3 métert. A tojásrakás időszaka általában február közepére-végére esik. Az 1-3 tojáson 35-40 napig kotlik, a fiókák pedig kb. 10 hetes korukban repülnek ki.