2016.04.03. - Harminc éve még ritkaságnak számított, ha valaki a hódrágás nyomaival találkozott az Alpokalján. Jelenleg a térségben ötszáz család is élhet.
Ma már szinte nincs olyan hazai vízfolyás, ahol ne élne hód. Pedig ez a majd harminckilós, akár 120-130 centiméterre is megnövő rágcsálófaj a XIX. század végén még a kipusztulás szélén állt. Az egyre szaporodó hódok a lakott területeket is megtalálták.
Fertőszentmiklós térségében, az Ikva mentén, a fertői nádasok fákkal szegélyzett részén, sőt, még Sopronban a Fűzfa soron is észleltek rágásnyomokkal.
Az állatot napközben nehéz észrevenni, ugyanis éjszakai életmódot folytat. Ám a tíz-tizenöt méter magas, emberderék nagyságú átmérőjű megrágott és kidöntött fák árulkodók lehetnek.
A hód a jelenlegi szabályozás szerint védett állat, így nem is vadászható. A védettség feloldásáról, vagy más megnyugtató megoldásról, már évek óta szakmai vita és egyeztetések folynak. Mivel nincs természetes ellensége, így gyakorlatilag háborítatlanul élhet.
Valamikor a hód húsát fogyasztották, sőt böjti eledelként a katolikus egyház is engedte, mivel különös, pikkelyes farka miatt "halnak" számított. Ma ez már nincs így. A hódok által okozott károk megtérítése sincs rendezve. Az erdő-, földtulajdonosnak magának kell viselnie a kidöntött fák okozta veszteségeket. Az állat azzal is kárt okoz a patakok, folyók mentén, hogy a kidöntött fákkal eltorlaszolja a víz útját, s egy árvíz esetén gátolja a gyors lefolyást.
Nem mindenki tudja, hogy a hód a fát csak megrágja, de nem eszi meg. Ugyanolyan legelő életmódot folytat, mint a nyúl, vagy az őz. Tavasztól őszig a zöld növényzetet fogyasztja, télen a kérget és a nem megfásodott hajtásokat eszi meg. A hazai szakirodalom egyelőre nem tud választ adni arra, hogy mikor éri el maximumát a populáció.
A felmérések szerint Nyugat Európában, Szerbiában, Romániában ugyancsak túlszaporodott a hód. Új életteret esetleg a Balti államokban találhat.
A Kisalföldön mintegy 500 családot figyeltek meg. P. Horváth László