2016. április 21. - A következő hetekben, hónapokban a természetjárók – vagy akár a települések környékén kirándulók is – őzgidákat, szarvasborjakat találhatnak az erdőben vagy a turista- és földutakat szegélyező sűrűkben.
Az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara ezúton hívja fel a figyelmet: a kicsinyekhez semmiképp sem szabad hozzányúlni, mivel az anya nem fogadja vissza őket és ez a pusztulásukat okozhatja! A csülkös vadfajok szaporodási időszakában különösen kell ügyelni a természet háborítatlanságára.
Az őzsuták és a gímszarvas tehenek már május elejétől világra hozhatják a gidákat illetve borjakat, míg a dámborjak jellemzően május végén, június elején születnek. A kicsinyek életük első heteiben nem tudják követni az anyjukat, így amíg az távol van – mert táplálkozik, vagy éppen veszélyt érez – elfekteti őket a bokrokban, bozótban, magas fűben. A kicsinyek ösztönösen próbálnak elbújni (ezt szolgálja a rejtő szín is), meglapulnak, mozdulatlanok maradnak akkor is, ha valaki a közelükbe megy. Ez azonban nem jelenti, hogy betegek, sérültek vagy elárvultak! Semmiképp sem szabad megsimogatni őket, hozzájuk érni, de még környezetük körbejárása sem szerencsés! Az emberszag miatt az anyjuk sorsukra fogja hagyni őket, így vagy éhen fognak pusztulni, vagy ragadozók martalékává válnak.
Amennyiben valaki olyan helyen botlik gidába, borjúba, ahol az vélhetően veszélyben van, az adott területen vadászatra jogosult szervezetet (vadásztársaságot, vállalkozást, erdészetet) értesítheti. Az illetékes hivatásos vadász vagy a vadásztársaság tagja szakszerűen fog tudni gondoskodni az állatról. A vadászatra jogosult elérhetőségeit a megyei kormányhivataltól vagy a legközelebbi település önkormányzatától lehet megtudni.
Fontos tudni, hogy a vad, amíg él, az állam tulajdona, így ha valaki hazavisz egy gidát vagy borjút, a Büntető törvénykönyv értelmében lopást követ el.