2016. május 21 . - Az evolúció rendkívüli attrakciója a hosszú lábú, hosszú nyakú zsiráf, amely akár hat méteres magasságot is elérhet.
Összehasonlították tudósok a zsiráf és legközelebbi rokona, az afrikai esőerdők okapijának genomját, felfedték többek között azt is, milyen genetikai változások vezettek a zsiráf kivételesen hosszú nyakának evolúciójához, amely a világ legmagasabb szárazföldi állatává tette.
"Az evolúció rendkívüli attrakciója a hosszú lábú, hosszú nyakú zsiráf, amely akár hat méteres magasságot is elérhet és amely legalább nyolcezer éve, a nigeri dabousi barlangábrázolások óta tartja ámulatban az embert" - idézte a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportál Douglas Cavenert, a Pennsylvaniai Állami Egyetem tudósát, aki Morris Agabával, a tanzániai Nelson Mandela Afrikai Tudományos és Technológiai Intézet munkatársával együtt vezette a Nature Communications keddi számában ismertetett kutatást.
Cavener és Agaba több mint negyven emlős - köztük a szarvasmarha, a juh, a kecske, a teve és az ember - génszekvenciáihoz hasonlította a zsiráf és az okapi génjeit, hogy megtalálják, milyen genetikai változások számlájára írhatók a hatalmas állat olyan egyedülálló jellemzői, mint az akár 60 kilométeres óránkénti sebességű sprintek.
"Az okapi és a zsiráf génszekvenciái nagyon hasonlítanak, mert csak mintegy 11-12 millió éve vált el egymástól a közös őstől származó két faj fejlődése. A közeli rokonság ellenére az okapi inkább a zebrára hasonlít, nem rendelkezik a zsiráf magasságával, sem döbbenetes szív- és érrendszeri kapacitásával, ezért az ő genomja segítségével meg lehetett találni a zsiráf tulajdonságainak genetikai gyökereit" - magyarázta Cavener.
Összehasonlító tesztek segítségével felfedezték azt a 70 gént, amely az adaptáció jeleit mutatta. Ezek azok a gének, amelyek a csont-, a keringési és az idegrendszer fejlődését és működését szabályozzák, vagyis éppen azok, amelyekről feltételezték, hogy a zsiráf csodáinak hátterében állnak.
Felfedezték a hosszú nyak és lábak evolúciójában szerepet játszó géneket is. A zsiráfnak ugyanannyi nyak- és lábcsontja van, mint az embernek, ezért ezeknek a csontoknak nagyon meg kellett nyúlniuk.
"Legalább két génre volt ehhez szükség: az egyik meghatározza a csontváznak azt a régióját, amelyiknek nagyobbra kell nőnie, a másik a nagyobb növekedést stimulálja" - mutatott rá Cavener.
A 70 azonosított gén között, amelyek a zsiráfnál markánsan eltérnek a többi állatétól, megtalálták azokat is, amelyek ezeket a feladatokat látják el.
"Reméljük, a zsiráf genomjának és egyedülálló testfelépítése titkainak publikálása felhívja a figyelmet a fajra, melynek populációi gyorsan fogyatkoznak: az elmúlt 15 évben az orvvadászat és élőhelyük pusztulása miatt negyven százalékkal lettek kevesebben. Ebben az ütemben a szabadon élő állatok száma a század végére 10 ezer alá eshet" - mondta Cavener.