2016. szeptember 8. - Prédának nézte a vadászt a predátor?
Azt régóta tudjuk, hogy néhány farkas megtelepedett az észak-magyarországi erdőkben, és hogy időről-időre medvék is járnak a szlovák-magyar határon. Egy fiatal vadásznak augusztus végén nem kis meglepetésben volt része, amikor az éjszaka leple alatt Hernádpetri mellett, a lestől pár méterre megjelent egy méretes barnamedve.
Kertész Attila családjával és barátaival augusztus végén többnapos vadászaton volt Borsod megyében. Lőttek vaddisznókat is, az elejtett állatokat kizsigerelték, feldolgozták. A program egy éjszakai vadászattal folytatódott Hernádpetri határában. Attila egy nem túl magas, 2,5 méteres lest kapott, ami a sűrű erdő szélén állt. Még világos volt, amikor a fiatal vadász elfoglalta a helyét. Ahogy egyre sötétedett, Attila arra lett figyelmes, hogy hosszantartó, súlyos csend uralkodik körülötte, semmilyen mozgás nincs az erdőben, semmilyen neszt nem hallani, pedig egy vadban gazdag területről van szó. Órák teltek el, amikor hirtelen megváltozott a helyzet.
Hangos morgásra, puffogásra, kattogásra lettem figyelmes kb. 4-5 méterre a lestől – magyarázza Kertész Attila, aki csak a második, harmadik reszelős hörgés után döbbent rá, hogy medve van a közelében. Az állat a sötétben állt az erdő szélén és – a hangok alapján – egyre dühösebb lett. A vadász azonnal mérlegelni kezdte a lehetőségeket, azon törte a fejét, hogy mit tehet egyedül az éjszaka kellős közepén. Előkészítette a fegyverét, de úgy döntött, nem ad le figyelmeztető lövést, mivel azzal valószínűleg csak továbbhergelné az állatot. Arra is hamar rájött, hogy hol hibázott, miért jelent meg közelében a medve: ugyanazt a nadrágot viselte, amit egy nappal korábban, amikor a vaddisznókat zsigerelte. A nadrág a munka közben véres lett, a medve pedig ezt a szagot érezte meg, igencsak távolról.
A ragadozó valószínűleg azt hitte, hogy egy vaddisznóra bukkant, ám amikor elérte a célját, szembesült azzal, hogy ott egy ember is van – teszi hozzá Szilágyi István, a veresegyházi Medveotthon állatkoordinátora, aki úgy véli, nem kizárt, hogy a medve akár kilométereken át – teljesen nesztelenül – követte a férfit. Ha az állat vadászni akart volna az emberre, simán megtehette volna, de valószínűleg meglepődött az ember láttán és elbizonytalanodott, hiszen az emberszag nem hétköznapi a medve számára. Az állatkoordinátor úgy véli: ez is azt bizonyítja, hogy intelligens állatról van szó, ami nem akart konfrontálódni.
Kertész Attila végül úgy döntött, miután átgondolta a lehetőségeket, hogy felkapcsolja a fegyverlámpáját és abba az irányba világított, ahonnan a hangok jöttek. A medve erre még dühösebb lett, de nem mozdult. A vadász úgy fogalmazott: egyfajta állóháború alakult ki, ami kb. 2-3 percig tartott. Az állat folyamatosan morgott és kattogott. Attila úgy érezte nem lőhet, mert ha esetleg megsebzi az állatot, az csak olaj a tűzre. Végül a medve szépen lassan cammogva elindult vissza az erdőbe, hatalmas súlya alatt recsegtek, ropogtak az ágak.
A vadász értesítette a társait és segítséget kért a közeli vadászházból. Később derült ki, hogy napokkal korábban egy kameracsapda már megörökítette a hernádpetri közelében lófráló medvét. Nappal visszatértek a helyszínre, ahol megtalálták az állat nyomait a magasles közelében, az erdőben pedig vállmagasságig letört ágak voltak.
Kertész Attila azt mondta: fontosnak tartotta, hogy a hernádpetri történet nyilvánosságra kerüljön, mivel tudomásul kell venni, hogy az északi erdőkben megjelent egy olyan ragadozó, ami sokkal jobb vadász, mint az ember. Ettől pedig elszoktunk, hiszen jó 100 évig nem volt Magyarország területén medve.
Szilágyi István úgy véli: vannak veszélyeztetett szakmák, melyeknél a jövőben sokkal jobban oda kell figyelni. Ezek közé tartozik a vadász, a gyógynövény- és a csigagyűjtő. A szakember szerint be kell tartani az alapvető szabályokat, és akkor nem történhet baj. A medve alapvetően kerüli az embert.