2017. március 06. - Ezt tárgyalta a Földművelésügyi Minisztérium
Őrség - Lehet, hogy hamarosan már nem lesz védett állat az eurázsiai hód, ezzel kapcsolatban a napokban zárult a Földművelésügyi Minisztérium rendeletmódosításának véleményezése. Itt is laknak hódok, látható a "munkájuk" nyoma a Rába és a patakok mentén.
- A védett növények és állatok listája nem kőbe vésett, folyamatosan változik - szögezte le dr. Markovics Tibor, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója. Vannak olyan fajok, amelyek állománya folyamatosan nő, a hód egy ilyen iskolapélda, így fogalmazott a szakember. Emlékeztetett, hogy a hód részben természetes úton telepedett be Ausztriából, és betelepítési program is indult, a WWF hozott be egyedeket Nyugat-Európából. Ritkán mutatja magát az állat, de a Rába mentén, az Őrség északi határánál (is) látványos nyomai láthatóak. Régebbi és friss faragások vannak a part menti fákon.
Itt-ott üregek is tetten érhetőek: ahogy ásott a hód, túl közel jutott a talajfelszínhez, beomlott a vájat. Az igazgató azt mondta, nem kell félteni az állatot, készített magának másik járatot. Húsz és harminc kilogramm közötti állat a hód, rágcsáló és viszonylag szapora, két-három utódja van évente és nincs természetes ellensége. Ennek egyenes következménye, hogy gyorsan megerősödött az állomány. Nem is nálunk, Vas megyében a legjellemzőbb - ezt is hozzátette az igazgató. Persze itt is volt példa arra, hogy "megállítottak" egy kisebb vízfolyást a hódépítkezések, de töltéseket is meg tudnak rongálni. Ritka, hogy fajok védelmét fel kell oldani - de attól nem kell félni, hogy tömegesen irtani fogják. Régen sokszorosan hasznos volt a hód: húsát fogyasztották, a prémje miatt is vadászták, és a hódpézsma is értékes volt, azzal teszi vízállóvá a bundáját.
- Ha feloldják a védettségét, nem fogja befolyásolni az állományt, nem lesz tömeges pusztulás. De ahol árvízvédelmi problémát okoz, ott akceptálni kell a természetvédőknek - mondta az igazgató. A látványos hódnyomokkal továbbra is találkozhatunk majd szerte a vasi vízfolyások mentén és óriási szerencsével láthatunk is egy-egy példányt.
Bakos Ágnes