2017. november 12. - Medvevész – Napi vizitek a székelyföldi településeken
Múlt pénteken a Brassó megyei Herszényben rontott emberre, néhány nappal korábban tusnádfürdői lakóházba nézett be egy medve. Az Olt folyó völgyében fekvő Tusnádfürdőt erdők övezik, a kisvárosban szinte mindennapos az élelmet kereső medvék látogatása. Másutt is.
Herszényben az esti órákban medve rontott egy 28 éves férfira, aki a kezén és a lábán sérült meg. Tusnádfürdőn pedig az ajtót betörve cammogott a ház konyhájába, kinyitotta a hűtőszekrényt, ahonnét kivette a zsírt és a padlizsánkrémet. A nagy zajra felébredő lakók felkapcsolták a villanyt, ekkor az állat az udvarra menekült a zsákmányolt élelemmel, és ott fejezte be a lakmározást. A háziak hiába tárcsázták a segélyhívót, nem érkezett segítség. Ugyanabban az időpontban egy közeli panzióból is medvét kellett elriasztaniuk a hatóságoknak.
Nagyjából ezekkel az esetekkel egy időben jelentették be, hogy 23 veszélyes medve kilövését és egy áthelyezését hagyta jóvá a román környezetvédelmi minisztérium. A székelyföldi Kovászna megyében tíz, Hargita megyében hét medve kilövését engedélyezték – közölte az MTI-vel a minisztérium sajtóosztálya. A hazai sajtó is beszámolt arról, hogy eredetileg 96 veszélyes medve kilövésére, illetve átköltöztetésére kértek engedélyt, ebből lett az engedélyezett 23. Ami édeskevés.
Romániában a környezetvédelmi minisztérium tavaly betiltotta a medvevadászatot. Márpedig valamit kezdeni kell az állatokkal, hiszen nemcsak a hűtőszekrényeket rámolják ki, hanem emberekre is támadnak. Nincs egy hónapja, hogy a dél-erdélyi Fogarason egy 39 éves férfit és egy 14 éves lányt sebesített meg egy medve. A férfit karmolt sebekkel, a lányt karmolásokkal és harapással szállították kórházba. Ma már ott tartunk, hogy a medvék napi rendszerességgel jelennek meg a településeken, pusztítják a háziállatokat, és heti rendszerességgel támadnak emberre. A találkozás olykor halálos. 2013 tavaszán a Hargita megyei Bélbor közelében két pásztort ért támadás: az egyik törött karral és súlyos mellkasi sérülésekkel megúszta, társát holtan találták meg. Hosszas huzavona után a medvét kilőtték.
Európában – Oroszország európai részét leszámítva – körülbelül 17 ezer medvét tartanak számon, amelyből több mint 6800 Romániában él. 1940-ben nagyjából ezer medve élt a területen, védetté nyilvánításuk évében, 1953-ban 2400 egyedről tudtak. 1960-ban 3300, 1965-ben már 4014 példányt számláltak.
A Kárpátok géniuszaként is emlegetett egykori pártfőtitkár, Nicolae Ceausescu uralkodásának elején nem mutatott érdeklődést a vadászat iránt. De a hatvanas évek vége felé felfedezte magának. Az Adevarul nevű román lap ezzel kapcsolatban különös történetet idézett.
A legenda szerint Lache a nagyváradi állatkertben született. Apja is óriási példány volt, anyját a Keleti-Kárpátokban fogták el. A szelíd Lache Brassópojánára került. Nagyon szerette a sört, a brassópojánai kerthelyiségbe látogatók gyakorta vettek neki egy-egy korsóval. Itt jön a képbe Ceausescu, aki 1974-ben megtiltotta a külföldieknek a romániai medvevadászatot, csak a párt- és állami apparátus vezetői kaptak erre olykor engedélyt.
Mivel nem tetszett neki, hogy egy világkiállításon Josip Broz Tito, a szerbek diktátora világbajnoki címet ért el egy kilőtt medvével, Todor Zsivkov, Bulgária vezetője pedig egy szarvassal, Ceausescu úgy döntött, hogy csak ő lőheti ki a legnagyobb példányokat. Így aztán a hatalmas termetű Lachét Hargitába vitték, és felhizlalták, hogy nagyobb legyen Tito medvéjénél. A sörös jószágot 1978-ban érte utol a végzete, Ceausescu pedig a segítségével megdöntötte Tito rekordját. Bundája a posadai vadállatmúzeumban látható. Az egykori diktátor medvetrófeái a mai napig számtalan rekordot tartanak.
A diktatúra évei alatt csaknem megduplázódott a medvék száma, 1990-ben a szakemberek mintegy 7000 példányra becsülték az állományt. A látványos gyarapodást azonban nem követhette a természetes élőhelyek megsokszorozódása. Azaz egy-egy medve egyre kisebb területet uralhatott…
Fejenként 600–1000 hektárt igényelnek, otthonuk az évszakoknak megfelelően felváltva több hely is lehet. Késő ősszel visszatérnek régi szálláshelyükre, vagy még a téli álom beállta előtt újat keresnek. Ezer méter feletti magasságba, nehezen megközelíthető sziklaüregbe vonulnak el, vagy gyökerek, ágak alatt, esetleg faodúban húzódnak meg.
A viszonylag nagy érintetlen területek nyugodt élőhelyeket biztosítanak, a Hargita megyei erdőkben ezért maradhatott fent a barna medvék világviszonylatban legsűrűbb populációja. Tavaly a megyei vadásztársulatok mintegy 1300 példányt jelentettek, a környezetvédelmi ügynökség becslései szerint azonban 800 körül lehet a reális állomány. Nagy mozgásterületük miatt jelentősek az eltérések a különböző becslések között: gyakran előfordul, hogy egy medvét három-négy területen is megszámolnak.
Mit tegyünk, ha találkozunk vele? Fordítsuk el a fejünket, tegyünk úgy, mintha észre sem vettük volna, vagy fussunk, ahogy a lábunk bírja? Benke József, a zetelaki vadásztársaság elnöke egyiket sem javasolja.
– Legfontosabb, hogy ne találkozzunk medvével, különösen ne a bocsait védő anyaállattal. Ne szorítsuk sarokba az állatot, legyen menekülési útvonala – mondja a szakember, mert bár a medvék egy része megtanulta, hogy nem kell félnie az embertől, sokaknál hiányzik ez a tudás.
Az erdőt okosan kell járni. Ne egyedül, hanem csoportosan menjenek a természetbe az emberek! Hangosan beszéljenek, de ne ordítva, és lehetőleg maradjon együtt a csapat! Ellenkező esetben előfordulhat, hogy a gombászó, szedrező egyik ember „ráhajtja a vadat” a másikra. Újabb jó tanács: ha kutyával barangol valaki, az legyen mellette, mert a medve megkergeti az ebet, és az természetesen a gazdájához rohan.
Az erdélyi vadászok ezt úgy mondják, „rávonatoztatja a kutya a medvét a gazdájára”. Ugyancsak hasznos, ha az erdőjáró elkerüli a sűrű rengeteget, mert ilyen helyeken szokott elbújni a medvecsalád. Elhullott állatot se közelítsenek meg, mert a medve sokkal többször eszik dögöt, mint hűtőből padlizsánkrémet. Sátorozáskor a megmaradt ételt ne csomagolják el és ne tegyék a fejük alá a természet szerelmesei, mert az illat odavonzza az állatot. Az autó sem jó raktár, mert a medve addig ügyeskedik, amíg a kocsit feltörve megszerzi az élelmet. Az autó kirámolásával nem tesz mást, mint kinyitja a konzervet.
Ha mindezek ellenére mégis medve útját keresztezzük, ne hadonásszunk, mert azt az állat támadásként érzékeli. Sokak szerint a szemkontaktus kerülése hasznos, a szakember nem hisz ebben. Hasznosabb, ha az anyamedve mérges hangját utánozzák. Az Amerikában bevált a paprikaspray Erdélyben is jó lehet, de csak akkor, ha a nagyobb dózisút viszi magával az ember. Benke József azt tanácsolja, ne etessék az emberek az állatokat, mert azok könnyen rászoknak az ingyenelemózsiára.
A brassói és a tusnádi példák ezt bizonyítják. Ha minden óvintézkedést megtett az ember, és mégis az állat karmai közé kerül, összekucorodva a létfontosságú szerveket védeni kell. Akkor talán megússza az illető.
Azzal majd mindenki egyetért, hogy az állomány másfélszerese annak a létszámnak, amelyet az ország erdei el tudnának tartani. Az egyik megoldásként a medvék által ritkábban lakott területekre való áttelepítés jött szóba. A brassói Rakodón levő szeméttelepre mindennap 29-32 medve járt be. Elaltatták őket, nyomkövető rádióadókkal látták el, majd elvitték olyan vidékekre, ahol nincs túlszaporodás, és nem alakult ki konfliktusos helyzet a helybeli lakossággal.
A vége az lett – olvasható a 3szek.ro honlapon –, hogy az elszállított medvék 75 százaléka visszament oda, ahonnan elvitték, akár a bumeráng. Negyedük maradt vissza, főleg a fiatal egyedek, amelyeknek nem volt kellő tapasztalatuk.
– A medvék áttelepítése nem megoldás. Nemcsak azért, mert visszamennek a származási helyükre, hanem azért sem, mert medvékkel együtt a problémát, a konfliktusokat áthelyezzük egyik helyről a másikra – mondja Benke József.
„Ha nem létezne medvevadászat, a medveállomány pusztulásra lenne ítélve, és hamarosan eltűnne Romániából. Miért? Mert semmiféle gazdasági érdek nem fűződne ehhez a fajhoz. Azok nélkül a vadászati illetékek nélkül, amelyek az Erdészeti Szakosztályhoz folynak be, és azok nélkül a díjak nélkül, amelyekből a helyi vállalkozások részesednek (ellátás, szállás, utazás, taxi), a vadászathoz kapcsolódó ügyigazgatási, gazdálkodási egységek, üzletágak eltűnnének, az etetés megszűnne, és a medvék élettere eltűnne, helyét átvennék a fakitermelés és a termőföld terjeszkedésének más formái. […] Hogy medvénk legyen, medvét kell ölnünk” – olvasható az erdelyinimrod.ro honlapon Sárkány Árpád erdőmérnöknek, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) jelenlegi alelnökének a véleménye.
Ugyanő javasolta az idei bálványosi nyári szabadegyetemen rendezett pódiumbeszélgetésen, hogy náluk is a finn és a svéd példát kellene követni. A skandináv államokban az állomány tíz százalékát ejtik el évente, ami megfelelő útja az állományszabályozásnak. Romániában az elmúlt években 400-450 medve kilövésére adtak engedélyt, ami a teljes mennyiség hat-hét százaléka. Tavaly azonban Bukarest teljes egészében betiltotta a vadászatokat. Benke József ugyancsak a kilövéses állományszabályozást pártolja. A megfelelően szabályozott vadászat ugyanis hatékony eszköz lehet az állomány kordában tartására.
A vadászat hiánya azzal járt, hogy az állat elvesztette természetes félelmét az emberrel szemben. Ha vadászni nem lehet, akkor a hegyvidéki gazdálkodók úgy védekeznek, ahogy tudnak: hurkokkal, méreggel.
A vadkártól sújtott emberek messze nem úgy gondolnak a medvére, mint azok az állatvédők, akik belvárosi irodájukból védik az állatokat.
A vadászok azt mondják, nem a domináns hímeket kell lepuffantani, hanem a fiatal nőstényeket, csakhogy a megtermett hímekért több pénzt lehet kérni. A megfelelő engedélyek beszerzése után 2016 végéig bárki lelőhetett egy medvét, ha belefért a szakminisztérium által megszabott keretbe. És volt pénze: egy elejtett példány ára 5–15 ezer euró között változott.
A román medveállomány 78 százaléka Kovászna, Háromszék, Brassó és Maros megyében él. A számok azt mutatják, hogy a medvével való együttélés alapvetően székelyföldi probléma. Ötvös Zoltán