2018. március 5. - A vasfüggöny leomlását követő társadalmi-gazdasági átalakulások nemcsak a lakosság, hanem a nagyvad életkörülményeire is hatással voltak egy Közép- és Kelet-Európa kilenc országát érintő friss tanulmány szerint, melynek egyik társszerzője dr. Csányi Sándor, a Szent István Egyetem VadVilág Megőrzési Intézetének igazgatója.
A Szovjetunió felbomlása és az azt követő piacgazdasági átmenet számos közép- és kelet-európai országban járt szervezeti átalakulásokkal, földtulajdonjogi problémákkal, növekvő szegénységgel és nincstelenséggel is, ami magával vonta a megélhetési vadászat és az orvvadászat elterjedését, továbbá a vadvilág megőrzését szolgáló törvények kevésbé hatékony végrehajtását. E folyamatok ismeretében vetődött fel a kérdés, hogy ez a gazdasági szempontból bizonytalannak számító időszak kifejtett-e valamilyen közvetlenül érzékelhető hatást a jávorszarvas, a vaddisznó, a gímszarvas, az európai őz, a barna medve, az eurázsiai hiúz és a farkas populációira.
A kutatók a vizsgálat során elsőként Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Bulgária, Ukrajna és a Balti-államok olyan gazdasági mutatóit vették górcső alá, mint az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP), az állam korrupciót megfékező képességére utaló index és hat további, a piacgazdasági átmenet gyorsaságára utaló indikátor; majd összefüggéseket kerestek a vizsgált gazdasági mutatók és a hét fenti nagyvad állományának időbeli változásai közt.
A hazánk vadállományára vonatkozó adatokat az Országos Vadgazdálkodási Adattár szolgáltatta. Az ökológiai körben igen nívós Frontiers in Ecology and the Environment szakfolyóiratban közölt eredmények arra utalnak, hogy a rendszerváltás Közép- és Kelet-Európa-szerte megváltoztatta a vadon élő nagyvadak populációinak növekedési ütemét, a közvetlen hatás azonban a változó kihívásokra eltérő ütemben reagáló térségekben másként jelentkezett.
Azokban az országokban, ahol a rendszerváltást követő reformok lassabban érvényesültek, ott egyes vadak populációi gyors csökkenést mutattak, ám ahol az átmenethez való alkalmazkodás gyorsabbnak bizonyult, ott a nagyvadállományok is gyorsabban növekedtek. A tanulmány szerzői arra is kitérnek, hogy
a Balti-államokban és Ukrajnában azért csökkenhetett nagymértékben a csülkös vadfajok állománya az 1990-es években, mert azok a Szovjetunió összeomlása után a vadászat kedvelt célpontjaivá váltak, a lettországi vaddisznó-populáció csökkenése pedig a korábban megművelt földterületek felhagyásával, és a csökkenő táplálékforrásokkal hozható összefüggésbe.
A litván területeken élő jávorszarvasok populációinak csökkenése pedig azért következhetett be, mert korábban a patás állatok oly mértékben elszaporodtak és olyan jelentős károkat okoztak a lucfenyvesekben és a földeken, hogy vadászatukat a facsemeték védelme érdekében szándékosan fokozták.
A magyarországi adatok ebben a vizsgálatban is azt mutatják, hogy a rendszerváltást követő bizonytalanságok ellenére a vizsgált nagyvadfajokat és a vadgazdálkodást sem érték jelentős káros hatások. A vadállományok dinamikája szinte töretlen volt és ez lehetővé tette legfontosabb vadfajaink megőrzését.