2020. január 28. - Az északi-sarki tundra nagytestű növényevő állatokkal való betelepítésével helyre lehetne állítani az egykori mamutlegelők ökoszisztémáját, és mérsékelni a globális felmelegedés hatásait – vélik az Oxfordi Egyetem kutatói, akik a tervet gazdaságilag életképesnek tartják.
A brit tudósokat némileg megelőzték orosz és amerikai kollégáik, akik évekkel ezelőtt egykor őshonos állatfajokat, bölényeket, tulkokat és a hideget jól bíró kecskeféléket telepítettek be Szibériába, hogy azok lelegeljék a felesleges erdőket, ezzel meggátolják az örökké fagyott talaj felolvadását, és ezzel a hatalmas mennyiségű metán a légkörbe kerülését. A vadon élő, de folyamatosan megfigyelt állatok jól érzik magukat, és az eredmények eddig a kezdeményező szakembereket igazolják.
A legelő állatok, mint a lovak vagy a bivaly közismertek a körülöttük lévő táj alakításának képességéről, például gátolják a fák növekedését azáltal, hogy összetapossák vagy megeszik a növendékfákat. Amikor ezt a folyamatot hasznosítják az ökoszisztéma korábbi állapotának helyreállítására, azt újravadonosításnak nevezik. A folyamat felhasználható egy ökoszisztéma mássá alakítására, amikor egy kívánatosabb állapotot akarnak létrehozni. Ezt nevezik megafaunális ökoszisztéma tájalakításnak – olvasható az egyetem honlapján ismertetett tanulmányban. A füves ökoszisztéma, az úgynevezett mamutsztyeppe, amely a pleisztocén földtörténeti korban létezett, eltűnt, amikor a nagy növényevők, köztük a gyapjas mamutok kihaltak. A lovak és a bivalyok lehetnének a tájépítészek, akik átalakítanák napjaink tundráját legelőkké. Az erdős vegetáció eltávolításával, a fű növekedésének erősítésével és a hó összetaposásával a nagy emlősők növelik az albedót, a földet érő, visszaverődő napsugárzás mennyiségét.
A füves területek kedveznek a szén elnyelésének a füvek mély gyökereiben, és lehetővé teszik, hogy a téli hideg mélyebben behatoljon a talajba. Együtt ezek a változások hűtik az észak-sarki térség földjeit és késleltetik az örökké fagyott talaj, a permafroszt olvadását. Az Északi-Sark már változik, és gyorsan. A semmittevés azt jelenti, hogy teret adunk a gyors, visszafordíthatatlan változásoknak. Bár az északi-sarki öko-tájépítés tudományát még nem igazán tesztelték, benne van a lehetőség a dolgok jelentős megváltoztatására, komolyan fontolóra kell venni a cselekvést a térség érdekében – mondta Marc Macias-Fauria, a tanulmány vezetőszerzője.
A brit tudósok véleményét a nem igazán tesztelésről némileg árnyalja, hogy orosz és amerikai kollégáik már évek óta komoly, eredményekkel kecsegtető kísérleteket végeznek a témában, mivel meggyőződésük, hogy Földünk nem minden területén az erdőtelepítés a klímaváltozás elleni csodaszer, sőt, vannak helyek, ahol épp a lombos növényzet visszaszorítása lenne a kívánatos a globális felmelegedés hatásainak mérsékelésére. Az orosz Távol-Keleten orosz és amerikai tudósok igyekeznek bebizonyítani, hogy Szibéria nagy része azért melegszik, mert az egykori tundra már megszűnt, helyét pedig a fenyőfélék és a lombhullató fajok foglalták el. Mivel a mamutok kipusztultak, a klónozásuk pedig ma még nem lehetséges, a szakemberek pótlásukra egykor őshonos állatfajokat, bölényeket, tulkokat és a hideget jól bíró kecskeféléket telepítettek be, hogy azok lelegeljék a felesleges erdőket. A vadon élő, de folyamatosan megfigyelt állatok jól érzik magukat, és az eredmények eddig a kezdeményező tudósokat igazolják. Ha a feltevés igaz, akkor Szibéria nagy részén épp az erdőségek kiirtására lenne szükség, hogy a tundra visszavehesse vezető szerepét, ezzel jelentősen befolyásolva bolygónk klímáját is. Ha Szibériában kiolvadnának az ott több tízezer éve fagyott állapotban lévő vegyületek – mint például a hatalmas mennyiségben jelen lévő metán –, annak sokkal komolyabb pusztító hatása lenne, mint az ember tevékenysége a fajunk megjelenése óta, ráadásul a kiolvadás apokaliptikus hatása nem évezredek, hanem néhány év alatt jelentkezne.