2020. október 28. – Három gazdálkodó mondja, közel tucatnyi haszonállatuk vált már a farkasok áldozatává. Új szabályozás kellene.
Sok évtizeddel ezelőtt a farkasok az erdők részei voltak a Zemplénben. Egy időre eltűntek a térségből, majd nemrég visszatértek, csak azóta jelentősen megváltozott a környék. Újra kell tanulni az együttélést embernek, farkasnak, vad- és háziállatoknak. Ez azonban nem megy zökkenőmentesen, a védettség miatt egyre szaporodó farkasok mind gyakrabban dézsmálják meg a környélbeli szarvasmarha- és juhállományt. Védekezni ellenük nehéz, bántani őket szigorú védettségük miatt tilos. Három olyan károsulttal beszélgettünk, akik közel tucatnyi farkastámadást jegyeztek már fel.
Könnyebb prédák
Csontos Béla Telkibányán gazdálkodik 10 éve, szarvasmarhákat tart, 35 éve erdész. Mint mondja, először a nyolcvanas évek közepén találkozott farkasokkal, de azok még szlovákiai területekről áttévedt, kóborló egyedek voltak a Zempléni-hegységben. Négy-öt évvel ezelőtt a ragadozók ismét megjelentek Telkibánya környékén, és nem is volt velük probléma, egészen addig, amíg egyetlen falka járta a vidéket. Volt vad bőven, tudtak zsákmányállatra vadászni – tette hozzá. Tapasztalataik szerint azonban mára három-négy falkányi farkas portyázik az erdőkben a környéken, véleménye szerint húsznál is többen lehetnek. Először három éve észlelte, hogy farkasok támadták meg a tehéncsordát, azóta minden évben elvittek egy újszülött borjút – mondta.
A fiatal állatok könnyű prédák, mert az ellés után az anya nem viszi be a borjút a gulyába, azután már a közösség védelmezi őket. Amíg azonban külön van a többi egyedtől, könnyen el tudják vinni – magyarázta. Úgy gondolja, a nagyragadozók rákaptak a fiatal borjúhúsra, és ez nem kecsegtet sok jóval. Véleménye szerint mindez azért van, mert a korábban Zemplén-szerte elterjedt muflonok teljesen eltűntek, vélhetően a farkas jelenléte miatt jelentősen megcsappant a szarvas- és őzállomány is, a vaddisznók több mint kilencven százaléka pedig a sertéspestis áldozata lett – sorolta. Így nem maradtak a farkasnak csak az őzek, a szarvasok, valamint a szarvasmarha és a juh – közölte. Hozzátette: a vadon élő állatok vadászata nehéz a farkasoknak, hiszen azok gyanakvóak, gyorsak és ügyesek. A szarvasmarha viszont nincs felkészülve a farkasfalka elleni védekezésre, könnyen becserkészhető, és nagy tömegű húst jelent a ragadozók számára. Kiemelte: emiatt már szükség lenne a farkasok tervezett és ellenőrzött gyérítésére is. Emlékeztetett rá: szeptemberben bejárta a közösségi oldalakat egy videófelvétel, amit a füzéri polgármester, Horváth Jenő készített Csontos Béla legelőjén, ezen egy legalább öttagú farkasfalka látható. Úgy véli, jól érzékelhetően nem tartottak senkitől, ugyanis teljesen nyugodtan járkáltak a jól belátható, szabad területen, alig ötszáz méterre a gulyától.
A gazdálkodó attól tart, hogy a farkasok gyorsan rászoknak a könnyű prédára, és az eddiginél is jobban dézsmálják majd az erdőkhöz közeli legelőkön tartózkodó haszonállatokat.
A probléma az – tette hozzá –, hogy az összes kártérítési igényét elutasították, így nem remélhet ellentételezést a farkasok által levadászott állatokért. Jelenleg teljesen tanácstalan, meglátása szerint, ha ez így megy tovább, a ma alkalmazott állattartás a Zemplénben hamarosan meg fog szűnni.
Először idén nyáron
A Mogyoróska melletti Csonkás-tanyán gazdálkodó Némethné Egri Henrietta a családjával 15 éve foglalkozik húsmarhatenyésztéssel. Egy francia fajtával foglalkoznak, amely minden életkorban piacképes – magyarázta. Gazdaságuk törzstenyészet, ami azt jelenti, hogy más tenyészetek számára is értékesítenek tovább tartásra tenyészállatokat, ezek kivételesen értékesek. Állataikat idén nyáron támadták meg először farkasok – közölte. Ez – állítja – teljesen felkészületlenül érte őket, mert nincsenek tapasztalataik arról, hogy például egy farkastámadás minek a következtében alakul ki, és mit kell ellene tenni. Először nem is gondoltak rá, hogy farkasok okozhatták a károkat, minden esetben állatorvost hívtak, és a harmadik károkozást követően vált világossá, hogy a ragadozók látogatják éjjelente az erdők által körbevett területen legelő csordát. Ezt – mint mondta – az Aggteleki Nemzeti Park munkatársai is megerősítették.
Szemben a farkassal
A harmadik esetben az elhullott állat mellett jól kivehetőek voltak a farkasnyomok, a sérülések és az elejtés módja is mind farkasokra utaltak – mesélte. Ezután tudták meg, hogy előzőleg már Baskón is volt hasonló eset. Mint mondta, ha ezt tudták volna, teljesen átszervezik a legeltetést, nem vitték volna be például a szarvasmarhákat egy erdő által teljesen körbezárt területre. Ezt követően megerősítették az állataik őrzését, a férjével együtt éjszakára kiköltöztek, hálózsákban a csorda mellett aludtak. Ekkor tapasztalták meg, hogy minden szakmai vélemény ellenére a farkas bizony nem fél az embertől. A jelenlétük semmilyen hatással nem volt a falkára, pedig kutya is volt a társaságukban, valamint egy fémhordóban tüzet gyújtottak. „15–20 méterre megközelítettek bennünket, érdeklődve szemléltek, hogy mit csinálunk, vajon milyen állatfaj lehetünk” – idézte fel a farkasokkal való első találkozást a gazdálkodó. Öt nap múlva következett be a következő támadás, a gazdák akkor is kinn voltak a helyszínen. Beszámolója szerint minden igyekezetük ellenére csak annyit tudtak elérni, hogy a ragadozók nem tépték szét a kiszemelt borjút, hanem „csak” a gerincét törték el. A gulya és az anyatehén megpróbálták megmenteni a fiatal állatot, de nem sikerült. A csetepaté közben az anyaállat is komoly sérüléseket szenvedett. Az állományt ezután hazahajtották a tanyára, ugyanis világossá vált számukra – és a szakemberek is ezt erősítették meg –, hogy nappal sincsenek biztonságban a szarvasmarhák a 40 hektáros legelőn. Ez azért nem mindegy számukra, mert természetvédelmi legeltetésre van alapozva a gazdálkodásuk. Amellett, hogy nem tudták a legelőt hasznosítani, haszonállatokat vesztettek, a család megélhetését biztosító gazdálkodást a farkas jelenléte miatt teljesen át kell szervezniük – mondta.
A szarvasmarhák stresszesek
Némethné Egri Henrietta hozzátette: a szemmel látható veszteségek mellett másra is hatással van a farkasok jelenléte miatti fenyegetettség. A szarvasmarhák stresszesek, elmondása szerint olyan helyzet is előfordult, hogy a pánikba esett sérült állat nem tudta beazonosítani a gondozóit, és ellenük fordult, emiatt maguk is megsérültek. Hozzátette: minden legelőjükön turistaút vezet keresztül, így félő, hogy a túrázókra is veszélyt jelenthetnek a túl magabiztossá vált ragadozók. Ha nem is közvetlenül a farkas miatt kerülhetnek veszélybe, de a megrémített haszonállatok is másképp viselkedhetnek a ragadozók folyamatos jelenléte miatt, mint máskor. A kártérítési igényüket – arra hivatkozva, hogy nem feleltek meg az ahhoz szükséges feltételeknek – eddig elutasította az összes illetékes hatóság. Kiemelte: próbálkoztak villanypásztorral is, de az első szélvihar után a lehullott faágak több helyen megrongálták a hálózatot. Hozzáfűzte: az erdőben a szabálytalan alakú legelők miatt nehézkes is kihúzni a többsornyi vezetéket, ráadásul a füvet folyamatosan kaszálni kell, amire nincs energiájuk, és vállalkozót sem találnak erre a munkára.
Farkasbarát település
Horváth Jenő, Füzér polgármestere gazdálkodik is a település határában. Állatállományából több mint egy évvel ezelőtt egy, közvetlenül a lakott területek mellett legelésző borjút vadásztak le és fogyasztottak el részben a farkasok. Mint elmondta, azóta több fórumhoz is kártérítésért fordult, hogy a körülbelül 150 ezer forint értékű borjú ára megtérüljön, de nem járt sikerrel még bírósági úton sem. Kiemelte: sem gazdálkodóként, sem pedig polgármesterként nem kívánja a farkasok vesztét, mi több, Füzér farkasbarát településsé szeretne válni. Ahhoz azonban, hogy a nagyragadozók, valamint az állattartók is zavartalanul éljenek a térségben, szükséges, hogy kialakítsanak bizonyos feltételeket. Ezekre tesznek hamarosan ajánlásokat, javaslatokat a mezőgazdasági minisztériumnak – mondta. Erre égető szükség lenne, mert már annyira megszaporodtak a farkasok okozta károk, hogy azokat követni is nehéz. Mint hozzáfűzte, Nagy István agrárminiszterhez szeretne fordulni, arra kérve a szaktárca vezetőjét, hogy vizsgálják felül a jelenleg hatályos kártérítési rendeletet. Hozzátette: községük önkormányzata már tavaly kinyilvánította, hogy farkasbarát településsé szeretne válni, aminek az a lényege, hogy lefektetnék azokat a kereteket, amelyek során a védett állatok – például a farkas – károkozását megtérítik, de szükség lenne a meglehetősen nagy összegre rúgó védekezési költségek legalább egy részének kompenzálására is. Ezt területalapon vagy haszonállat-darabszámra kivetítve lehetne megítélni – közölte. A polgármester hozzátette: a farkas mellett a település környékén élnek hiúzok, valamint volt már példa arra is, hogy medve nyomait észlelték, amelynek élettere közelít a Nagy-Milic térségéhez. Emiatt Füzér térségét ragadozóvédelmi területté szeretnék nyilváníttatni. Hozzátette: ezzel kapcsolatban a térségi vadászati szervezetek bevonására is szükség van, mert a nagyragadozók jelenléte a vadgazdálkodással foglalkozók tevékenységét is érinti. Az ugyancsak szakminisztériumi hatáskör, hogy Zemplén egyes területeit a szakhatóságokkal, a természetvédelemben dolgozó szervezetek, valamint a vadásztársaságok bevonásával különleges vadászati területté nyilváníthassák. Ezek összessége adna keretet ahhoz, hogy a farkas mint kiemelten védett ragadozó, valamint az összes többi – gazdálkodói, vadászati szervezeti, turisztikai – terület megtalálja a helyét az új helyzetben – közölte Horváth Jenő.
Bódisz Attila