2021. március 12. - Olvasóink jelezték nagykanizsai szerkesztőségünk felé, hogy ebben az időszakban évről-évre gondot okoznak a város több pontján a vetési varjak.
Elmondásuk szerint ilyenkor, a költési időszakban a madarak előszeretettel rakják fészkeiket a magas fákra, leginkább a platán „az esetük”. Így például az Ady Endre utcában, a Cserháti-iskola környezetében, a Sétakertben és a Platán soron jelennek meg tömegesen, nagy zajt csapva és székletükkel meglepve az arra járókat, vagy díszítve az utak mentén – ennél fogva a fák alatt – parkoló járműveket. Mezőgazdasági termelőtől azt hallottuk, hogy a faj példányai évről évre jelentős károkat okoznak a már elvetett és csírázó kukorica, illetve napraforgó tenyészőcsúcsának kicsípésével, ugyanis az ilyen magból már nem lesz növény. A probléma megoldását nehezíti, hogy a vetési varjú 2001 óta újra védett madár, értéke 10 ezer forint.
Amíg nem volt védett, bizonyos eljárásokat lehetett alkalmazni vele szemben: megesett, hogy a fészkeket a tűzoltók verették le az ágakról sugárcső használatával. A városüzemeltető cégek pedig a már megüresedett, elhagyott fészkek esetében a gallyazás során megszüntették azokat az elágazásokat, melyek alkalmasak a fészekrakásra. A madár ennek következtében a város elhagyására kényszerült. A védettség következtében azonban most már bolygatni sem szabad a fészkeket, fészekkezdeményeket.
Sokak szerint szükség lenne ez ügyben jogszabály-változtatásra, legalább a városok viszonylatában.
Darázsi Zsolt, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) zalai csoportja titkára azonban úgy véli: az előállt helyzetet az ember csak magának köszönheti.
– A múlt század nyolcvanas éveiben Magyarországon több ezres vetési varjú kolóniák éltek erdőfoltokban és erdőkben – bocsátotta előre a szakember. – Akkoriban még engedélyezett volt a vadászatuk és az irtásuk is. Utóbbit nemcsak a vadászattal végezték, hanem egy speciális eljárással is: foszforszörpös mérgezett tojásokat helyeztek ki a rétekre, tisztásokra. A varjak ezeket elfogyasztották (meg persze, minden más vadfaj is) és tömegével pusztultak tőle. A megüresedett varjútelepeket kivágták, a megmaradt madarakat állandóan zaklatták és szokás volt sörétes puskával is belelőni alulról a fészkekbe. Mindennek következtében körülbelül 20 év alatt a tizedére csökkent az állomány, a vetési varjú a kihalás szélére került. Ekkor lett védett a faj. Tudni kell, hogy a varjú a legértelmesebb madarak egyike, s éppen a külterületi zaklatások elől költözött be a városokba, nagy részük a parkokban költ. Tehát bizony, ezt magának köszönheti az ember. A madárfajjal kapcsolatos mindenféle beavatkozás pedig a védettség miatt hatósági engedélyköteles, még fészkelési, költési időn kívül is.
Darázsi Zsolt hozzátette: Zalaegerszegen, a megyei kórház közelében is sok a varjú, de úgy véli, ott már hozzászoktak az emberek a helyzethez. Ideiglenes megoldásként – a költés idejére – azt javasolják, hogy a járda érintett szakasza fölé készüljön valamiféle féltető, ami megvédi a gyalogosokat a „bombáktól”.