2021. szeptember 9. - Az Amerikai Egyesült Államok nemrég törölte a szürke farkast a veszélyeztetett fajok listájáról, amivel megnyílt az út a vadászatuk előtt.
Az államok kezében a döntés, hogy megalkossák saját szabályaikat, a vadászok pedig már a ravaszon tartják az ujjukat. Könnyen lehet, hogy Wisconsinban ökológiai katasztrófához vezet a vadászoknak kedvező állami szabályozás - derül ki a Scientific American összeállításából.
A szürke farkasok a múlt század elején még az egész észak-amerikai kontinenst bejárták, de a túlvadászat miatt az 1950-es évekre a kihalás szélére kerültek. A populáció az 1973-as, veszélyeztetett fajokra vonatkozó törvénynek (ESA) köszönhetően nőtt meg és 2020-ra elérte a 7 500 egyedet az USA-ban.
A Halászati és Vadvédelmi Minisztérium olyan sikeresnek ítélte a populáció helyreállítását, hogy 2021. január 4-től törölte a fajt az ESA listájáról. A védelem megszűnt, a döntés pedig az államok kezébe került. A Scientific American azt írja, hogy miközben Michigan és Minnesota még dolgozik a szabályozáson, addig Montana és Idaho máris lépett. Előbbi már áprilistól engedélyezte a csapdák kihelyezését, utóbbi pedig a farkaspopuláció 90 százalékára adott leölési engedélyt, méghozzá minden eszközzel és módon, ami azt jelenti, hogy akár helikopterről vagy quadokról is irthatják az állatokat.
Wisconsinban meg szerették volna várni 2021 őszét a vadászat megindításával, de lobbicsoport beperelte a Természeti Erőforrások Minisztériumát, így engedélyt kellett adniuk arra, hogy a vadászok már februárban megkezdhessék a farkasok kiirtását.
Ennek az lett az eredménye, hogy 2021. február 22. és 24. között 218 farkast öltek meg a vadászok, amely az állam 1 034 egyedre becsült populációjának 21 százalékát jelenti.
Nemrég megjelent azonban egy tanulmány, amely szerint az elpusztított farkasok száma ennél magasabb, valójában az állomány harmadát sikerült a vadászoknak kiirtaniuk. Bár az állam célja az egyedszám stabilan tartása volt, szakértők szerint ez nem sikerült.
Adrian Treves, a Wisconsin-Madison Egyetem ragadozókkal foglalkozó ökológusa szerint a hivatalosan bejelentett elejtések mellett az orvvadászok 55-58 farkast ölhettek meg, miközben természetes úton is elhullhattak állatok.
Az állami szaktárca szakértője ugyanakkor túlzónak tartja az egyetem becslését, miszerint az állomány harmadával csökkent, ugyanis szerinte a kutatók nem vették figyelembe a születéseket.
Ezt a kijelentést ugyanakkor árnyalja, hogy a minisztérium hivatalos adatai szerint a februárban legyilkolt 218 állatból 38 szaporodó korú nőstény volt. Mivel a farkas január és március között szaporodik, kutatók szerint a vadászok vemhes vagy szoptató nőstényeket is elpusztíthattak.
Ráadásul a hamarosan, november 6-án kezdődő vadászati idényben az állam további 300 egyedre adott kilövési engedélyt. Szakértők szerint a februári és a novemberi vadászat eredményeképpen a Nagy-tavak térségében élő populáció nem lesz képes reprodukálni önmagát, ami beláthatatlan következményekkel járhat az ökoszisztémára nézve.
Adrian Wydeven, nyugalmazott vadbiológus szerint - aki 3 évtizeden keresztül dolgozott Wisconsin államnak - még ha a februárban levadászott farkasok egyike sem volt vemhes, a megmaradt nőstények sem biztos, hogy képesek stabilan tartani a populációt. Számításai szerint ha a novemberi vadászat során még kilőnek 300 egyedet, akkor mindössze 350 farkas marad az államban, amely a minimális, még elfogadható létszám. Wydeven társszerzője volt az állam 1999-ben kiadott "farkasgazdálkodási" tervének.
A probléma abban is áll, hogy a farkasok jól szervezett családokban élnek, amelyek együtt tudnak hatékonyan vadászni. A februári kilövések felbonthatták ezeket az egységeket és így - ha nem is várható a szarvasállomány rohamos növekedése - az biztos, hogy a farkasok kevesebb beteg szarvast "távolítanak majd el" az állományból. Ez pedig nagy baj, ugyanis a wisconsini fehérfarkú szarvasok körében egy komoly sorvadásos betegség szedi áldozatait. Ez különösen azokra a régiókra érvényes, ahol nem élnek farkasok, így nem is tudják levadászni a beteg egyedeket.
Azokban a régiókban, ahova visszatértek a farkasok, a szarvasok által okozott autóbalesetek száma negyedével esett vissza. Arról nem beszélve, hogy ha kevesebb a farkas, akkor a szarvasok is bátrabban mozognak és könnyebben tévednek ki a közutakra.
Ha a szarvasok túlszaporodnak, azt a növénypopuláció is megsínyli, hiszen a több állat, többet is legel - érvelnek szakértők a vadászat visszaszorítása mellett.