2021. november 7. - Vadászmester bejegyzése
A történelme során az Európában fennmaradásáért küzdő emberi faj érvényesülését három vadfaj hátráltatta erősen…
Az egyik legősibb állati ellenségünk a Pleisztocénban élő kardfogú tigris (Smylodon) volt, amely kimondottan célirányosan fogyasztotta a szőrtelen, a földön ugráló ősemberek csoportjait...különösen az esetlen, kövérkés és ügyetlen gyermekeket kedvelte…Sok-sok évezreden keresztül elfolyt vérünk, elvesztett nőink, gyerekeink, bátor férfiaink tömegei tanították meg a prehisztórikus korban élő embert arra, hogy a kardfogú elől, a védelmet nyújtó hegyeket keresse fel...
Őseink felfedezve a barlangok és a tűz által nyújtott előnyöket, a barlangokban lakó medvékkel kerültek hosszan tartó konfliktusba… Ez sem volt azonban áthidalhatatlan akadály, bár a medve komoly ellenfél volt, de ha barlangjában nem zavarták, akkor aránylag nem volt gyakori a vele történő összetűzés….
Az igazi ravasz, vérünket szívó ellenfelünk a farkasok hordáiból kerültek ki...Ez az intelligens vadfaj letesztelte és magáévá tette az ember vadászati szokásait, a falkán belüli hierarchiát az embertől vett példa alapján építette ki. Az ember sok esetben magához vette a farkas megtalált vagy éppen elrabolt kölykeinek példányait, a tartós együttélés keretében magához szoktatta és egy örök rabszolgát alkotott magának belőle, aminek a kutya nevet adta. Azonban a kutya ebben az időben még nagyon labilis ragaszkodási értéket képviselt, csak hajszálnyira volt a vadon világától és oda az emberrel létesített megalkuvó kapcsolata ellenére is gyakran vissza-vissza látogatott és az ember környezetében megélt tapasztalatait megosztotta a vadon élő farkas rokonaival...Vacillált, nem tudta eldönteni, hogy igazán hová is tartozik, a kemény, állandó verekedésekkel tarkított farkasfalka világába vagy a lágyabb lefolyású ember melletti környezethez, ahol azonban ételt csak akkor kapott, ha az ember dobott a részére valamit…. Ezeket a sorokat csak azért írom le, mert sok facebook - huszár a nagyragadozók témája kapcsán gyakran nyilatkozza azt a hamis tézist, hogy a történelmi időben a nagyragadozók voltak itt hamarabb, ezért előjoguk van arra, hogy a mai viszonyok mellett, minden jelenlegi körülmény ellenére is elsődleges jogot formáljanak az ember környezetében folytatott közös életvitelre!
Nos ez egy ordas hazugság, amit sokan benyelnek! Az emberi faj felemelkedése éppen hogy az akkori történelmi korokban is jelenlévő állatfajok, nagyragadozók, növényevő óriás barmok elleni folyamatos csaták, emberi vérrel locsolt, súlyos emberi veszteségek árán kiharcolt felsőbbrendűségünk érvényre juttatásáról, a fajok feletti végleges győzelmünkről szól…
Túl azon, hogy az állatvilágban egyedülálló képességeink összessége, a hangos egymás közötti kommunikáció, a csoportokban, hordákban történő megszervezett életmód, a tűz birtoklása, az eszközök, ruházat, fegyverek készítése, a feladatok személy szerinti leosztása tették lehetővé, hogy a Föld nevű bolygó élővilágából uralkodó és egyedüli fajként emelkedjünk ki! Ennek meg volt az ára, hiszen az oda vezető utak porát megszámlálhatatlan ősi emberáldozat kiömlött vére tette csamiszkásan sárossá.... Az emberiség keményen megdolgozott azért, hogy a végén, még a nagyragadozók felett is uralkodó fajként jelenjen meg a bolygónkon….
Nem vagyok tapasztalatok nélkül a farkassal kapcsolatban, bár amikor ezt az emlékemet sorokba rendezem, bizonyára sokan fognak csodálkozni…
Felvettek, mint 14 éves (gyerek) fiatalemberként a Szegedi „Kiss Ferenc” Erdészeti Technikum utolsó évben induló, nappalos erdészeti technikumi osztályának hallgatói sorába. A konzultációra utaztam, amelyet Debrecenben, Szenthe László erdőmérnök-tanár tartott meg és amely délre be is fejeződött. Mivel egész napos elfoglaltsággal számoltam, sőt estére még szállodai szobát is foglaltam, így ölembe hullott egy fél napos szabadidő…
Mit csinál egy fiatal természetkedvelő, ha szabadidővel rendelkezik! Természetesen irány az állatkert… Azóta sem voltam a Debreceni Állatkertben, de az akkor történt dolgokra még ma is nagyon tisztán emlékszem…
A farkasok, mintegy 10-12 példány, egy mély, körülbelül 6 méter magas kör alakú betonfallal körülvett nagy térségű silóban voltak elhelyezve… A siló tetején egyszerű kerítésdrót volt elhúzva, hogy nehogy valaki be tudjon esni a farkasok közé…
A farkasok lenn a mélyben szervezetten mozogtak, látszott rajtuk, hogy összeszokott falka, mintha mindegyiknek meg lett volna a beosztása, de ettől függetlenül laza körökben futkostak a kör alakú siló által behatárolt területen.
A legnagyobb termetű ( valószínű a vezérfarkas, alfa hím) nyugodtan feküdt a többiek tarka sürgése között…
Amikor felülről rájuk néztem, kibukkanó fejemre azonnal felfigyeltek… Hat méter mélyen voltak hozzám képest és mégis vagy négyen - öten azonnal abbahagyták a futást, fenekükre leülve figyelemmel, szúrós szemekkel figyeltek rám… Elkövettem azt a butaságot, hogy megkíséreltem a vezérfarkassal keményen a képébe bámulva „farkasszemet” nézni, miközben gondolataimban lebecsültem őket és ennek ajkam lebiggyesztésével is formát adtam… Valami olyasmire gondoltam, hogy na ti büszke farkasok, jól be vagytok ide zárva… Hiába szeretitek a szabadságot, erre itt esélyetek sincs, hogy gyakoroljátok!
Nem tudom, hogy létezhet-e telepátia vagy gondolatközlés egy 14 éves gyerek és a farkasok között… mindenesetre az történt, hogy a vezérfarkas bejött velem szemben középre és leült. Továbbra is szinte szuggerálva hosszan figyelt rám, olyan érzésem támadt, mintha már most prédaként tekintene rám… Mintha valamit felmérne… Aztán elhessegettem a gondolatot. Ugyan már, mi történhet? Hat méterre alattam van, ráadásul a hatalmas kör alakú létesítmény tetejét drótháló fedte, éppen a látogatók védelme és a farkasok kiszabadulásának elkerülése érdekében. Halk vakkantására a siló jobb és bal oldalán szinte egyszerre leült, külön-külön két nagy testű farkas, akik valami alvezérfélék lehettek, ahogy a többiek viselkedéséből ki tudtam hámozni…
Na … kezd érdekessé válni a helyzet, de hogy mi fog történni álmomban sem gondoltam rá…
A vezérfarkas újabb vakkantására a két szélen ülő alvezérek oldalról beszaladtak egészen alám, de nem csak hogy beszaladtak, de irányomban az egyik felugrott, persze két méternél nem jutott magasabbra, de a másik ráugrott a hátára és már dupla magasan volt alattam… A meglepetés ezután következett… A vezér jól kiszámítva az alvezérei felugrásait azok hátára felugrálva szinte repült felém, hatalmas szája közvetlenül az arcom előtt, igaz, hogy a drótháló védelmében, hangosan csappant össze, bűzös, csípős nyálából néhány csepp a szemembe vágódott….
Természetesen azonnal hátraugrottam, a vezér pedig nagyot esett az oldalára a közel hat méteres magasságból….de azonnal talpra ugrott. Az egész falka megállt, minden farkasfej engem figyelt, teljesen tisztában voltak vele, hogy ez egy ellenem irányuló, pontosan megkomponált, tervszerűen végrehajtott, de meghiúsult, sikertelen támadási kísérlet volt. Vajon hányszor próbálták el a koreográfiát ott a siló-börtön magányában?
Sokan nem hiszik el, hogy a farkasok alkalomadtán megtámadják az embert! Az elmúlt századok bővelkedtek ilyen, nem egyszer az emberre is halálos kimenetelű eseményekben, de újabban a zöldek által kierőszakolt, minden előzetes hatásvizsgálatot nélkülöző, spontán és saját szórakoztatásukat és megélhetésüket hosszú távon biztosító, nagyragadozó betelepítési és védelmi projektjeik hatására egyre gyakoribb a konfliktushelyzetek sokasága, a kultúrtérben élő ember és az annak vívmányait semmibe vevő visszatelepített farkasok és medvék között.
A farkasok emberek elleni támadásait dolgozza fel egy oldal az interneten, akit érdekel a téma, ezen a linken, https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_wolf_attacks mélyebben is elmélyedhet a tanulmányozásában!
Itt megértettem azonnal, hogy a farkas nem egy lebecsülendő ragadozó, intelligens, van elképzelése, a falkában kitűnően képes kommunikálni, veszélyes ellenfél.
Somogy megyében töltöttem erdész hivatásom jelentős részét, ahol az a mondás járja, hogy nem az erdő van Somogyban, hanem Somogy van az erdőben, utalva ezzel a megye átlagon felüli erdősültségére! Munkám során jó néhány idős faszedővel kerültem kapcsolatban, akiktől a régi élet eseményeiről kérdezősködtem. Nagyapáik mesélték, hogy nem is olyan régen az 1700-as évek vége felé rengeteg farkas járta Somogy erdeit. Szürkület előtt minden kutyát és egyéb jószágot jól zárható, védett helyekre kellett elzárni, mert egyébként reggelre nem sok minden maradt belőlük… Esténként a nagyobb létszámú állatcsoportok védelme érdekében egész éjjel kitartó őrtüzeket kellett gyújtani, nagy testű kuvaszok és komondorok segítették a szúró-vágó eszközökkel felfegyverkezett pásztorok, gulyások munkáját!
Minden tervezett utat, közlekedést, vándorlást úgy kellett időzíteni, hogy éjszakára védett helyen tudjon megszállni az utazó, mert hajnalra egyébként a bocskorából is kiették a farkasok. A határban tartós munkát végző cselédasszonyok a gyerekeiknek a férfiakkal három öl mélységű vermet ásattak, ahová a kis gyerekeket és a napi élelmet tették, majd a létrát felhúzták, hogy a gyerekek ne tudjanak kijönni! Délutánonként aztán, tömött csoportban, együtt ballagtak haza a munkából….
Volt alkalmam a község, parókián őrzött, az 1700-as évek végétől vezetett temetkezési (elhalálozási) könyvébe is betekinteni… Ez akkoriban már magyar nyelven és tus tollal íródott…a név, foglalkozás mellett a halál okát is feljegyezték… Az 1781-es esztendőben 16 alkalommal az elhunyt rubrikájában a halál okaként ez áll: „Megették a farkasok”
Ilyen ismeretek tükrében teljesen valóságtól elrugaszkodott híresztelés az, amit a zöldek terjesztenek, hogy a farkas nem támadja meg az embert, attól félénken elmenekül!
Az igazság az, hogy jelenkori társadalmunkban a farkas jelenlétének problémája jól jövedelmező iparággá nőtte ki magát….
„Itt a helye a hazai faunában” - tolják a zöldek a fals dumájukat, figyelmen kívül hagyva, hogy mára a környezeti viszonyok gyökeresen megváltoztak. Európában ma nincs önállóan működő ökoszisztéma, az erdők fakitermelési tervek alapján kerülnek kitermelésre és felújításra, elenyésző a természetes módon történő erdőfelújítás! A benne élő csülkös nagyvadállomány létszámában túlszaporított, a vadászati célok szolgálatában áll. Az a cél, hogy minél nagyobb mennyiségű trófeás csülkös nagyvad járja Európa erdeit, hogy minél kevesebb időveszteséggel lehessen a fizető bérvadász számára elejthető vadat prezentálni. Ráadásul Európa lakosságának a sűrűsége is messze meghaladja azt a mértéket, ami szükséges lenne ahhoz, hogy egy valós önműködő, természetes ökoszisztéma rendszert ki lehetne alakítani… A működő, önmagát tartósan fenntartani képes ökoszisztéma ott jön létre, ahol az éghajlat, a flóra és a fauna fajai a szükséges harmonikus arányban, szimbiózisban vannak jelen. Ezeket az arányokat a természet képes finomra hangolni, az ökoszisztémában élő növény és állatfajok, a ragadozók és növényevők kölcsönhatása által. Mivel az ökoszisztémában minden mindennel összefügg, már csak egy parányinak tűnő emberi beavatkozás is, negatív pillangó effektusok százait indíthatja el. Ezért mostanra aztán nagyon kevés érintetlen ökoszisztéma rendszer maradt a világon, ráadásul ezek már nem önfenntartók, az emberi beavatkozások hatására folyamatos pusztulásban vannak. Megemlíthetném az óceánok világát, az afrikai sztyeppi állatközösségek ősi, mára már erősen pusztuló ökoszisztémáját és esetleg a még meglévő esőerdők életközösségét említhetném, amelyek még valahogyan elműködgetnek, de mindegyikük az emberi beavatkozás következményeképpen ezer sebből vérzik!
Ezért átgondolatlan elképzelés Európa közepén nagyragadozók, farkas, medve, hiúz megtelepítését célul kitűzni, mert az illető állatfajok számára nem alkalmasak a meglévő jelenlegi környezeti feltételek. Lehet azzal érvelni, hogy ezek az állatfajok őshonosak voltak és itt a helyük az egyébként is a világháborúk viharában halálra csonkolt területű magyar faunában, na de hol van már az évszázados hó, tökéletesen elolvadt, hol van már az az ökológiai rendszer amely ezen fajok fénykorában országunkban jelen volt? Teljesen más uralkodó „természeti” és kultúr viszonyok vannak manapság, az emberi civilizáció nem csak az ősi tájat, de annak lakóit is véglegesen átformálta, olyan mintha elefántot erőltetnénk a porcelánboltba, hogy azt válassza a jövőbeni élőhelyéül!
Ezért aztán a zöldek nagyívű üzleti programja által betelepített farkas, éjszakánként nem a soros ültetésű magyar erdők vadjait, hanem a városokat látogatja, kutyákat, macskákat rabol, a legelői állattartásból kecskét, juhot, marhát, lovat, szamarat gyilkol...de az ökoszisztémában nem illeszkedhet bele, mert az Magyarországon nincs! Hazánkban minden emberi tevékenységhez kötött, az erdőket mesterséges úton telepítik, a vadállományok frissítéséhez vadaskertekben megnevelt vadat, gímet, dámot, vaddisznót engednek szabadon, a fácánt, vadkacsát volierekben, fácán és vadkacsanevelőkben tenyésztik, majd kiengedik a területre, hogy levadászhassák, de mondok más példát is a túzokot még maguk a zöldek is komoly felkészültségű speciális telepen (Réhely) tenyésztik és rengeteg időt töltenek el azzal, hogy a felnevelt példányokat sikeresen repatriálják! Működő és fenntartható önálló ökoszisztéma ma Magyarországon? Na ne vicceljetek! Ez akkor számolódott fel, amikor az utolsó őstulok, bölény, farkas, medve és hiúz kipusztult hazánkból! Nehéz ezt sokaknak megérteni, főleg azoknak akiknek zöld csőlátásuk van… https://youtu.be/RRAqG48e62o
A farkas németországi eszement védelme, teljes káoszhoz vezetett… évtizedek óta megy a polémia, hogy mennyi farkas van egyáltalán? A zöldek szerint „csak” ötszáz felnőtt példány van, míg mások 3-4 ezer (6000) egyedről számolnak be…
A káosz aztán kitermelte a jól fizetett zöld „szakértői köröket” is, akik jó pénz ellenében hasznavehetetlen 1,3 méter magas „farkasbiztos” piszok drága, többsoros, elektromos védőkerítésekkel üzletelnek, drága órabérekért „szaktanácsokat” osztogatnak a kétségbeesett, a tulajdonukat megvédeni kívánó állattartóknak!
Még sokáig jó üzlet lesz a farkasprobléma a német belpolitikában! https://www.nordkurier.de/themen/wolf
De ez sem elég, a farkas téma politikai aduként jelen van a német parlamentben is, most hogy a zöldek kormányzati koalícióba kerülnek, a farkasválság még jobban el fog mélyülni!
Pedig már annyira túlfutott az ökonómiai küszöbértéken ( a társadalom tűrőképességét meghaladó érték) a farkas létszáma Németországban, hogy évente közel félszáz egyed esik csak az utak, vasutak, autópályák közlekedő járműveinek áldozatául!
A németországi farkas probléma felől korrekt tájékoztatást nyújt egy interaktív térkép, amelyről minden eddig megtörtént esemény kronológiai sorrendben van rakva . Ezt itt lehet megtekinteni! https://www.wolfsmonitoring.com/.../karte-der-territorien
Ugyanez a helyzet a romániai medvepopulációval is. A zöldek sikeres ködösítése folytán nem tudni, hogy háromezer vagy 12 ezer van-e belőlük, ami biztos, hogy a gépkocsi és a vasúti forgalom itt is rendszeresen egyeli, rostálja őket kifelé!
A romániai medvetérkép itt https://medve.csaladen.es/ nézhető meg
Ezek a vissza telepített nagyragadozó fajok elvesztik természetes félénkségüket az emberrel szemben, hiszen védik, nem vadásszák őket, nincsenek rossz tapasztalataik az emberrel kapcsolatosan, abban a hitben nőnek fel, hogy számukra az ember egy megkerülhető vagy végső esetben legyőzhető ellenfél. Ugyanakkor képtelenek beilleszkedni a jelen világába, hiszen túllépik eredeti életterüket, kukáznak a városokban, legelő állatokat támadnak meg, opportunista, erősen megalkuvó zsákmányszerzési szemléletüknek megfelelően az erdő számukra nem a megfelelő élettér, mert az ott tartózkodó neszes vad időben ellép előlük, nehéz az erdőben zsákmányhoz jutni!
Inkább nagy forgalmú utak mentén koldulnak, anyamedvék kölykeikkel egyetemben, ragasztva az életidegen megélhetési példát a bocsokra!
Azért vannak most már tanulmányok is, hogy mit okoz a példásan kezelt legelőterületekkel rendelkező Alpokban a farkas és a medve megjelenése?
Mindenekelőtt a turizmus, érezhető mintegy 40%-os visszaesését, a Nordic Walking és a Mountan Bike tevékenység visszaszorulását… a szállodák forgalmának érezhető csökkenését… A legeltető állattartás erős visszaesését, aminek folytán az eddig példásan karbantartott legelő területeket, a legeltetés hiányában, invazív tüskés fajú bokrok (kutyabenge, kányabangita, kökény, galagonya, vadkörte ) verik fel tömegesen. Tehát a táj formai jellege is módosul, gyakorlatilag áttekinthetetlen, hasznosíthatatlan tüskésekké degradálódik!
Lesz most már tétje annak is, ha valaki este előtt nem lesz képes biztonságos helyre megérkezni, eltéved vagy a kisgyermek elszakad a kiránduló szüleitől… Ha pedig kutyát vezet pórázon, számíthat rá, hogy a mindig kutyára éhes farkasok meg fogják útközben látogatni!
Nos ezért nézem értetlenül a magyarországi történéseket is, mert majmolva a nyugati példát, na ná, hogy nekünk is kell a farkas és medve is, ki nem maradhatnánk belőle, amikor szaftos uniós anyagi támogatások érkeznek a projekt sikeres megvalósítása érdekében, holott egy hazánknál majd négyszer nagyobb ország területi kiterjedése is kevés a konfliktus mentes nagyragadozó – ember békés egymás mellett éléséhez!
Jó megélhetési téma ez a fotel zöldek számára, szakértői állások születnek, szakértők lépnek elő azonnal az ismeretlenség homályából, „monitoringolni” kell, terepjáró autókat lehet beszerezni, nemzetközi szimpóziumokat lehet szervezni a nagy semmiről, projekt menedzselés, fűrészelni kell a fingot flexxel, hatalmas fizetésekért, közben hazudnak a lakosságnak a nagyragadozók alapvető tulajdonságait illetően, nem fizetnek kártérítést azok károkozásaiért, de ugyanakkor hasznavehetetlen dolgok beszerzésére kötelezik a gazdálkodókat, (drágán beszerezhető nyájvédő-őrző kutyák, többsoros elektromos kerítések ) amik nem hogy javítanának a legelő állattartók helyzetén, de anyagi csődbe döntik őket! És tömegével gyártják a hamis propagandát, hogy „Meg kell tanulni újra együtt élni a nagyragadozókkal” holott történelmünk során ez egyszer sem történt meg...az együttélésünket mindig véráldozatok, a nagyragadozóktól elszenvedett emberi tragédiák kísérték. Én tudom, hogy a hülyeség évszázadát éljük manapság, elvárt mindenkitől, hogy a múlt minden tapasztalatát rúgja félre és a degenerált új gondolatok számára nyisson teret! Amikor azonban már látható, hogy más, nálunk magasabb szinten fémjelzett nyugati demokráciák sem tudják a problémát megoldani, akkor lehetne annyi tudatosság bennünk, hogy nem lépünk kétszer ugyanabba a folyóba….
A magyar állam egyenlőre kivár! Hagyja játszadozni a magyar zöld öko terroristákat.
Vajon meddig?
https://youtu.be/PVsQZzETX0A A riport végignézése kapcsán megtapasztalható, hogy van az a pénz, amiért a vadászember is beleáll ebbe a mókuskerékbe, tevékeny támogatójává válik az eseményeknek és arra sem rest, hogy ezért az anyagi támogatásért még szakmai sületlenségeket is terjesszen! Felveszi a falkaszagot és együtt üvölt a falkával...Szükségünk van a nagyragadozókra, úgy kell nekünk, mint kowidosnak a friss levegő...enélkül céltalanná válik az életünk….
A zöldeknek bizonyára!
Mindig és mindenhol vannak pénzért megvehető személyek, még a mienkénél sokkal nagyobbra tartott nyugati demokráciákban is…
Hogyan viselkedj, ha a vadonban medvével találkozol?
https://youtu.be/wKnPQANBk-c
A témához kapcsolódó oldalak link gyűjteménye:
https://www.facebook.com/Wolf-Nein-Danke-118151369572563/
https://www.facebook.com/rewilding.europa
https://www.facebook.com/InitiativeWolf
https://www.facebook.com/LandOderWolf
https://www.facebook.com/groups/336182033245994
https://www.facebook.com/groups/957066747724717
https://www.facebook.com/Stoppt.den.Wolf.jetzt
https://www.facebook.com/N%C3%B3gr%C3%A1d-megyei-medve-figyel%C5%91-590856367727544
Horváth Zoltán