2022. április 17. - Örömmel vették birtokba újabb területüket a bölények az Őrségben.
A nemzeti park vadon élő európai bölényei a park huszadik születésnapjára kaptak húsz hektárt, ahol már egy patak és fenyves is várta őket. A lenyűgöző állatok pedig átformálják a tájat, valami ősibbé, újabb és újabb meglepetéseket okozva a kutatóknak.
A 2002-ben nemzeti parkká vált őrségi területen eddig 70 hektáros területen uralkodtak a bölények, szabadon, szinte csak a park kutatói által figyelve. Március végével a még szomszédos utolsó, húsz hektáros darabot is hozzátoldhatták a szakemberek az élőhelyhez, miután sikerült befejezni a kerítés elektromos rendszerének fejlesztését.
Azonnal átjöttek, mihelyst megnyitottuk és azóta is látogatják. Az állandó vizű patak biztos táplálékforrás, hiszen idén tavasszal nehezen ébredezik a természet, de a patak mente már gazdag, inni és enni is járnak ide a bölények. De más miatt is értékes a terület, erdei fenyves erdőfoltot, égerliget és bokros bozótos is csábítja őket. Mert minél gazdagabb egy élőhely, annál jobban ki tudják elégíteni a szükségleteiket az állatok. Ez történt meg most, áprilistól, mi pedig figyeljük, hogy veszik birtokba az ajándékot.
– mondta el a Sokszínű vidéknek Dr. Németh Csaba, a park igazgatóhelyettese, a bölényekkel foglalkozó program vezetője.
A szabadon mozgó csordában jelenleg 12 állat él, egy bika, több tehén és öt egy-két, illetve hároméves borjú. De idén nyáron újabb szaporulatot várnak – az európai bölényél inkább az az ellési időszak. Légiósok is erősítik a csapatot, bár a kezdőbe nehéz bekerülni: Egy fiatal tehén Csehországból került Magyarországra, most pedig egy német állatkertből remélnek egy fiatal állatot.
A beilleszkedés pedig általában nem zökkenőmentes: a helyért is meg kell küzdeni és a vadont is meg kell szokni. A csapaton belül szilárd az erősorrend, és az új állat kivétel nélkül a rangsor végére kerül. Ha pedig állatkertből érkezik, és eddig etették, akkor még jobban fel van adva a lecke. A park gondozói ugyanis csak a szükségleteik közel tíz százalékát adják neki. Nemrég ki is kellett emelni egy fiatal állatot a csordából, külön táplálni, de szerencsére már visszatérhetett a szabadba.
De ősi formájára alakítja a tájat maga a méltóságteljes bölénycsorda is. A lenyűgöző, óriási állatok nyomot hagynak a környezetükön és gazdagítják az élőhelyet, akár közvetetten is.
A természet kiszámíthatatlan rendszer, ezért nem szőttünk nagy álmokat a program indulásakor. Hagyjuk érvényesülni az állatokat a tájban, kutatjuk és dokumentáljuk az eredményeket. Új felfedezés például, hogy a bölények újra és újrataposott ösvényei gyakran a víz útjává válnak, változnak a terület vízfolyásai, kisebb vízmeder is kialakulhat. Ez pedig jelentős tájátalakítás. Csak azért, mert ott vannak a bölények.
– magyarázza Németh Csaba.
Kiderült az is, hogy a bölények puszta létükkel új élőhelyet teremtettek más állatoknak, például a sarjúkat lerágva kitisztították az itt álló almafákat, ami jó vadászterület lett a baglyoknak.
A madárvilág alkalmazkodását évente, a terület növényzetének változásait ötévente vizsgálják a kutatók. De a bölénylepény is értékes kincs, a terepen és a laboratóriumban egyaránt. A szakemberek egyik új, még nem is publikált felfedezése, hogy a bölénylepény a szarvasmarháéhoz képest sokkal nedvesebb és ezért több lebontó szervezet, főként rovart tartalmaz. Ha olyan elhivatottak lennénk, hogy felfordítanánk egy szardó lepényt – és egyben bátrak is, hiszen ehhez ott kellene sétálnunk az óriási állatok közelében – szóval, alatta lukakat találnánk, amit a sok rovar fúr a talajba. A környezet ugyanis ideális a következő ganajtúró-generáció számára. Ettől azonban levegősebbé, porhanyósabbá válik a talaj, ami alakítja a rajta megteremni képes növényzetet is, érdekes kölcsönhatásként.
A csorda mozgása is sok tapasztalatot hozott. Érdekes például, hogy igazán pontos időrend szerint töltik a mindennapjaikat.
Egy állaton van műholdas jeladó, és mivel a csapat egyben mozog, elég szépen kirajzolódik, hogy használják a területet. Estétől hajnali négyig a gyepen vannak, majd hajnalban behúzódnak az erdőbe, 11 körül pedig újra kirajzanak a szabadba
– meséli a műholdas elemzés tapasztalatait Németh Csaba.
Az őrségi európai bölény programot 2015-ben indították, és már akkor gondoltak az érdeklődőkre is. A szabadon élő állomány mellett Szalafőn, a skanzen mellett is kialakítottak egy tíz hektáros területet, etetővel, kilátóval, és – természetesen – bölényekkel. Itt jelenleg hat bikát láthatunk.
A csorda természetesen nincs a látogatók szeme előtt, de egy közösségi oldalon rendszeresen közel hozzák az érdeklődőket az állatokhoz a park munkatársai. Ám a kitartók vagy szerencsések saját szemükkel is megpillanthatják a bölényeket.
Tavaly az Európai Nemzeti Parkok napján, május végén szerveztünk egy bölényszafarit, ahol kollégákkal, a terepjárók biztonságában vittünk be turistákat a területre, meséltünk a bölényekről, sőt, még fotózhatott is a csapat. Ezt az idén is szeretnénk megismételni, de évente csak egyetlen napon. Ám a szerencséseknek nem kell ennyit várniuk. Szentgorthárd irányába közlekedve Szalafő után, a főút mellett meg lehet pillantani őket, nem is ritkán. Tavasszal meg ősszel láthatók itt a legtöbbet, hiszen a friss sarjút nagyon szeretik, ezeket a réteket pedig rendszeresen kaszáljuk.
– adott tippet a megfigyelőknek az igazgatóhelyettes.
A szakmai alázattal beszélő szakember azonban akkor nyílik meg, amikor arról kérdezzük, milyen valóban ott ülni egy terepjáróban, a vadon élő bölények között.
A társaságukban egy másik világba kerül az ember. A saját lényünk és kisebb nagyobb gondjaink eltörpülnek a hatalmas állatok ereje, nagysága mellett. Mégis, az ősi erő mellett egy ugyanolyan ősi békesség sugárzik belőlük leginkább. Megnyugtató érzés ezekkel az állatokkal foglalkozni.
Kiderült, hogy ők egy sokkal-sokkal összetettebb rendszer részei, mint amire mi gondoltunk, élőhelyet teremtenek más lények számára. És nagy öröm, hogy sikerült ezeket az állatokat visszahozni a tájba, az embereket, akiket lenyűgöznek, sikerül egy kicsit visszahozni a természetbe. Ők is segítenek egy kicsit ezt a mostani helyzet visszafordítani. Amire erősen szükségünk van, hogy maga az emberi lét se legyen megkérdőjelezhető – ad elgondolkodtató zárszót az igazgatóhelyettes. Hauptmann Tamás