2023. március 6. - minden jel szerint még nincs vége az útjának
M237 arra megy, amerre csak akar, és addig, amíg egy nőstényt nem talál. A Vértesben aligha telepedik le, de lehet, hogy elég csak a Börzsönyig eljutnia, ahol már lehet esélye összefutni egy fajtárssal – jó eséllyel pont egy nősténnyel. Konkrét nyomára még nem bukkantak itthon, de azt tudni, hogy egyelőre tartja a keleti irányt.
Aligha telepedik le a Vértesben a csak M237 kódszámon emlegetett svájci farkas, amelyről a múlt héten a hvg.hu is megírta, hogy több mint hétszáz kilométeres vándorlás után az Alsó-Rajna-völgytől egészen a Budapesthez közeli hegységig jutott.
A Vértesben ugyan egyelőre senki nem látta, sem nyomait, sem zsákmánymaradékát nem találták meg – legalábbis erről tájékoztatta a hvg.hu-t a Vértesi Tájvédelmi Körzetet felügyelő Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága –, de az általuk megkérdezett szakértők – beleértve a farkast nyomkövetővel ellátó, a nagyragadozók és az emberek konfliktusmentes egymás mellett élésén dolgozó svájci Gruppe Wolf Schweiz (GWS) munkatársát – nem is számítanak arra, hogy huzamosabb ideig ott maradna.
Bár a Vértes zsákmányban gazdagnak számít, de kevésbé tekinthető háborítatlannak. A farkasok ugyanis általában azokat a területeket kedvelik, ahol – ha nincsenek is teljesen elzárva a civilizációtól, de – nem zavarja őket semmi, a mozgásterületük központját, kotorékuk környékét nem háborgatják. Arra ugyanakkor nincs szükségük, hogy teljesen körbevegye őket valami őserdőszerűség – mondta Sütő Dávid, a WWF Magyarország Nagyragadozók programvezetője a hvg.hu-nak.
A legfontosabb, hogy legyen elég búvóhely és elég táplálék.
Korántsem biztos azonban, hogy a Vértesben megtalálja a megfelelő nyugalmat: legkésőbb tavasszal biztosan továbbáll, amikor nagyobb számban jelennek meg az erdőben az emberek, például a kirándulók, de az is biztos, hogy itt családot sem tud majd alapítani, ugyanis a területen nem járnak más farkasok – mondta Sütő Dávid.
Honnan is jött?
M237 – akit csak kódnéven tartanak nyilván, ahogy az összes svájci farkast – a Stagias-falkába született 2021-ben, három testvérével együtt. A Stagias-falka egyike a Svájcban élő tucatnyi farkascsaládnak, és még 2019-ben alapította az F31 és M125 kódnéven azonosított nőstény és hím állat. A falka a Graubünden kantonban eredő Alsó-Rajna völgyében él, és ez az egyetlen svájci farkasfalka, amelynek egyik szülőjét – az apát, M125-öt – nyomkövetővel látták el, még 2020-ban – derül ki a GWS honlapjáról.
Egy átlagos farkasfalka a svájciak szerint 3-14 egyed között ingadozhat a kölyköket is beleszámolva. M237 családjában viszont tavaly – amikor elhagyta őket – nem születtek kölykök, így most meglehetősen kicsi, legfeljebb 3-4 egyedből állhat. Korábban 5-10 egyed között mozgott a család mérete.
M237 és falkája szakításának pontos körülményei nem ismertek, de az teljesen normális, hogy a fiatal farkasok legtöbbje még ivarérettség előtt elhagyja a falkát – írták a svájci farkasvédők a hvg.hu-nak. Sütő Dávid szerint már csak biológiailag, a genetikai sokszínűség szempontjából sem éri meg, hogy a testvéreivel együtt maradjon. M237 másfél éves korában hagyta el a falkát, még tavaly év elején, és kezdte hosszú vándorlását, aminek még nincs vége.
Meddig vándorolhat?
Addig kóborol, amíg egy megfelelő élőhelyet, és/vagy párt nem talál, de ez részben tőle is függ – mondta Sütő Dávid.
A vándorlás pedig még sokáig tarthat: a farkasok eleve óriási területet tudnak bejárni, egy-egy falka élőhelye a táplálékmennyiség függvényében 50-500 négyzetkilométer között változik. M237 már eddig is hatalmas, bár farkasok közt nem kiemelkedő, csak légvonalban 700 kilométeres utat tett meg. A farkas mozgását figyelemmel kísérő svájci szervezet szerint nem lehet pontosan megmondani, hogy merre tart, és biztos, hogy nincs földrajzilag meghatározott célja. A legvalószínűbb, hogy
addig kóborol, amíg nem találkozik egy nőstény farkassal.
Általában a nőstények azok, akik letelepednek egy megfelelő területen, és addig egyedül élnek, amíg arra nem vetődik egy számukra megfelelő kóborló hím. Számos lehetőség van arra, hogy M237 hol köt ki, de az biztos hogy addig kóborol, amíg akar – írta a GWS a hvg.hu kérdésére.
Merre induljon?
Ha élőhelyet vagy párt keresne magának, akkor északkeletnek célszerű fordulnia Sütő Dávid szerint. Az Északi-Középhegység a farkasok egyik fontos megmaradt európai élőhelyéhez, a Kárpátokhoz kapcsolódik. Ezek a nagyragadozók itt találnak olyan, viszonylag alacsony népsűrűségű, kevésbé felszabdalt erdőtömböket, amelyek megfelelhetnek számukra. De persze tovább haladhat még északabbra, Szlovákia vagy akár Lengyelország felé is.
Bár Magyarországon farkasok leginkább csak a Bükki és az Aggteleki Nemzeti Park működési területein fordulnak elő állandó jelleggel, nem biztos, hogy odáig kell menjen, de talán nem is érdemes. Lehet, hogy elég, ha csak a Börzsönybe eljut, ahol évek óta vannak adatok időnként felbukkanó farkasokról – a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága szerint lábnyomaikat találták meg, illetve kameracsapdás felvételek is készültek –, akik között állítólag nőstény is előfordult.
Persze akár mehet tovább is, de feltételezhető, hogy a jelenlegi falkák az Északi-középhegységben nem fogják befogadni. Nőstények esetében még előfordulhat, hogy hozzácsapódnak egy-egy meglévő falkához, hímek esetében ez rendkívül ritka – figyelmeztet a WWF munkatársa.
A Bükki Nemzeti Park területe ráadásul akkora – körülbelül 431 négyzetkilométer –, amekkora terület legfeljebb néhány család, falka számára jelenhet kellő méretű életteret, szóval nem garantált, hogy neki is jut itt hely, bár nem lehet kizárni. Egy farkasfalka territóriumának méretét ugyanis sok tényező befolyásolhatja, Sütő Dávid szerint nem minden esetben határolható be pontosan.
Mire vigyázzon?
Jól teszi, ha óvatosan keresztezi az autóutakat, és bár a magányos egyedek jellemzően kisebb testű zsákmányokat részesítenek előnyben, jól teszi, ha vigyáz a vadászat során is: egy-egy nagyobb testű zsákmány akár benne is kárt tehet,
a ragadozólét nem jelent biztos megélhetést
– mondja Sütő Dávid, aki emlékeztet, hogy az emberek is kockázatot jelenthetnek számára. A farkasoknak a megítélése változatos, és nem lehet száz százalékosan kizárni, hogy puskacsővégre kerüljenek, függetlenül attól, hogy melyik európai országban kóborolnak.
A svájci szervezet honlapján is olvashatók beszámolók farkasok téves kilövéséről. Bár Magyarországgal ellentétben Svájcban adnak ki ilyen kilövési engedélyeket, jellemzően haszonállatokat fenyegető fiatal egyedekre, de tavaly nyáron az engedélyezett két fiatal helyett egy vemhes nősténnyel és egy 6 éves hímmel végeztek vadászok.
Intő példa Németország is, ahol jelenleg hajtóvadászat zajlik az után a farkas után, amelyik tavaly ősszel elejtett egy pónilovat, történetesen Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének házikedvencét. A GW950m kódszámon futó farkas ügyében február elején újították meg az előzőleg az állatvédők (akik Snowy-ra keresztelték el az állatot) által megtámadt kilövési engedélyt. Pedig a farkas fokozottan védett fajnak számít, és a WWF munkatársa figyelmeztetett is, hogy az érintett hazai területen aktív vadászoknak kétszer is érdemes ellenőrizniük: valóban kóbor kutya vagy aranysakál kerül-e a célkeresztjükbe.
“Nem tenne túl jót az országimázsnak, ha egy ekkora út után éppen Magyarországon lőnék le.” Persze a vadászok pénztárcájának sem tenne jót: a farkas természetvédelmi értéke 250 ezer forint. A farkassal kapcsolatos fokozott óvatosságra egyébként a DINPI is felhívta a nyilvánosság és a vadásztársaságok figyelmét.
Sütő Dávid szerint korántsem általános a farkasok negatív megítélése, a WWF is sok helyen dolgozik együtt az Északi-Középhegységben vadászokkal, haszonállattartókkal a Nagyragadozók program keretein belül. A Vértesben azonban nem lesz szükség sem az ő, sem mások közbe lépésére. “Tovább fog jönni onnan.”
Erre jól rá is érzett a WWF munkatársa, ugyanis a svájciak – pontos adatok közlése nélkül – elárulták a hvg.hu-nak hogy a farkas azóta már tovább is haladt kelet felé.