2023. április 6. - Éveken át webkamerán követhette a közönség Tóbiás és Sára mindennapjait.
A Gemenc híres fekete gólya párja utoljára 2018-ban költött a fészekben. Jelenleg is van képviselője ennek a különleges madárnak a Gemencben, de egyelőre nem kamera közelben.
Kereken tíz évvel ezelőtt a Gemenci erdőben egy webkamera kezdte el működését és engedett betekintést a közelben fészkelő fekete gólyapár mindennapjaiba. A Gemenc Zrt., a Duna-Dráva Nemzeti Park, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület közös kezdeményezése ma is létezik, csak éppen ez a különleges madár nem látható a fészekben. Ennek okáról az illetékes honlap tájékoztatja az érdeklődőket: „A fészket használó pár 2021-ben új helyen készített magának váltófészket, és azóta ezt használják. 2023. márciusában is megfigyelték már ott őket. Az új fészek elhelyezkedése nem teszi lehetővé a kamerák átszerelését, így idén is le kell mondanunk a közvetítésről.”
A közleményből tehát az is kiderül, hogy a fekete gólya ismét megjelent a Gemencben. A történeti előzményekről ugyancsak az említett honlap számol be: „Az első gólya pár 2011-ben rakott fészket Keselyűsben. A hím madár, Tóbiás, fiókaként 1999-ben Bogyiszlón kapta meg gyűrűjét, és az évek során többször is azonosították a szakemberek. A megfigyelések alapján a telet a Jordán folyó mentén töltötte. A tojónak, Sárának nem volt gyűrűje. Tóbiás rendszeresen az első magyar fekete gólyaként érkezett meg tavasszal Keselyűsbe. A gólyapár utoljára 2018-ban költött a fészekben, összesen 17 fiókát neveltek fel. 2019-ben új pár foglalta el a fészket, egyik madárnak sincs azonosító gyűrűje. Tóbiásról nem érkezett hír azóta sem.”
Egyik, tavaly nyáron megjelent cikkünkben az olvasható, hogy a Gemenc fekete gólya állománya harminc-negyven párra tehető. Ezt megerősítette Kalocsa Béla ornitológus, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Bács-Kiskun Megyei Helyi Csoportjának elnöke is. Hozzátette, hogy az első fekete gólyák már március közepén megérkeztek, nemcsak a Gemencbe, hanem az erdőséghez kapcsolódó, tíz-húsz kilométeres sávba is. Pontos számukat még nem lehet tudni. Az biztos, hogy számítani lehet újabb példányok érkezésére is. Hiszen a tapasztalat szerint – főleg, ha az évszakhoz képest hűvösebb az idő – a vonulás elhúzódhat április közepéig is.
Kalocsa Béla számos érdekességet is elmondott ezekről a kelepelő madarakról. Míg a fehér gólya akár Dél-Afrikáig is elrepül, átszelve a kontinenst, addig a fekete a Bulgária-Törökország-Szíria-Izrael útvonalon haladva Etiópia, Szudán és Csád vidékét szemeli ki célállomásként. Az előbbi madár általában augusztus végéig elköltözik tőlünk, az utóbbi viszont akár a szeptembert is nálunk töltheti. Táplálkozásuk csak részben fedi egymást. A fehér gólyák mindenekelőtt rovarokkal táplálkoznak – ezért láthatóak csapatostól tarlókon, kaszálókon – , de természetesen nem vetik meg a kisrágcsálókat, gyíkokat, békákat és halakat sem. A vizes területeken vadászó fekete gólyák első számú kedvence a hal, ezt követi a béka, az ebihal.
Kalocsa Béla azt is megjegyezte, hogy egy jó évben a harminc-negyven fekete gólya párból húsz költhet sikeresen. Kevésbé jó évben viszont úgy öt pár járhat eredménnyel. Utóbbi esetben a lehetséges utódok már a tojásokban elpusztulnak, tesznek erről a például a ragadozó kisemlősök. Avagy a ragadozó madarak.
Öt évvel ezelőtt lapunkban is megjelent egy cikk, ebből idézünk: „Elterjedt a híre annak, hogy a Gemenci erdő népszerű gólya párjának fiókáit elpusztította egy ragadozó madár. A Gemenc Zrt. közleménye megcáfolta a hírt és megnyugtatta Tóbiásék kedvelőinek közösségét. Egy kutatási tervezet keretében egy másik feketególya-pár mindennapjait is kamera figyeli. Ez esetben a felvételeket azonban csak rögzítik, de nem továbbítják az internetre. Ennél a fészeknél történt a végzetes rétisas támadás és a fiókák elvesztése. A rétisasok általában halakkal táplálkoznak a Gemenci ártér vizes élőhelyein. A gólyafészket kifosztó középkorú, ereje teljében lévő rétisas feltehetőleg eredménytelenül próbált halászni, ezért támadta meg a feketególya-fiókákat. Közel két órán keresztül próbálta távol tartani a fészektől a betolakodót az egyik szülő, azonban a sas végül elzavarta, majd elpusztította a három fiókát.” Három esztendeje pedig az esőzés miatt pusztult el a Gemencben ugyancsak három, fekete gólya fióka.
A közönség java része nemcsak elkeseredetten, hanem haragvóan nyugtázta a történteket, hiányolva a szakemberek túlélést biztosító segítségét. Az illetékes Ökoturisztikai Központ közleménye ugyanakkor így fogalmazott. „A be nem avatkozás elve kizárja a madármentést. Minden nyugalmat meg kívántunk adni ahhoz, hogy a gólya szülőknek sikerüljön felnevelni az utolsó fiókát. Amíg a fióka él és gondozza a szülő, addig lehetőséget kell adni a természetes felnevelésre. Ha kiemeljük a fiókát a gondozási folyamat alatt, az fészekrablás. Mindenhol egyértelműsítettük, nem kívánunk beleavatkozni a természet rendjébe.”