2023. december 9. - A floridai fehérfarkú szarvas eleve veszélyeztetett faj, a felmelegedés miatt emelkedő vízszint pedig tovább rontja a túlélési esélyeit.
A természettudósok tanácstalanok: ha áttelepítik biztonságosabb területre ezeket az állatokat, azzal a helyi ökoszisztémát zavarják meg teljesen.
Florida déli partjainál fekszik egy szigetcsoport: Florida Keys, itt él a fehérfarkú szarvas. A jégkorszak lezárulta vágta el a szárazföldtől – a jég olvadásával emelkedett a tengerszint, ez pedig több faj elszigetelődéséhez vezetett. Ez a folyamat pedig meglátszik a floridai fehérfarkú szarvas fejlődésén is. Az állat generációról generációra gyakorlatilag összezsugorodott a szárazföldön előforduló fehérfarkú szarvasokhoz képest, mintegy alkalmazkodva a kisebb élőhely nyújtotta lehetőségekhez.
A szarvasléptékben kifejezetten aprónak számító – átlagosan 75 kilogrammos, 91 centiméter magas – állatok veszélyeztetett fajnak számítanak. Az őslakos törzsek, a korai telepesek és az átutazó tengerészek számára is táplálékforrásul szolgáltak. Az 1930-as évek végére már illegális volt a vadászatuk, az 1950-es évekre az élőhelyük pusztulása és az orvvadászat miatt mégis majdnem kipusztultak. 1957-ben aztán az amerikai Nemzeti Vadvédelmi Hivatal rezervátumot hozott létre a faj megmentése érdekében. Ez volt az Egyesült Államok legelső ilyen létesítménye.
A projekt sikeresnek tekinthető, hiszen – bár veszélyeztetett – mégis fennmaradt. Most azonban újabb veszély fenyegeti a floridai fehérfarkú szarvasokat: mégpedig a globális felmelegedés. A klímaváltozás hatására emelkedik az óceánok szintje, és félő, hogy víz alá kerül az egész szigetcsoport.
Tudósok szerint ez már az egészen közeli jövőben is megtörténhet, évtizedeken belül lakhatatlanná válhat Florida Keys. Felmerülhet persze az a lehetőség is, hogy áttelepítsék a floridai fehérfarkú szarvasokat egyéb, nem veszélyeztetett területekre. Ebben az esetben azonban könnyen invazív fajjá válhat, feldúlva az őshonos ökoszisztémát.
Nem csak a fehérfarkú szarvas helyzete kritikus
Örömteli, hogy egyes esetekben sikertörténetekről számolhatunk be vadvédelmi téren. Biztatóan emelkedik például a tigrisek példányszáma Indiában, köszönhetően az éppen ötvenéves, 1973-ban indított kormányzati tigrisvédő kampánynak. A vadvédelmi gyakorlat részleteit ráadásul több ázsiai országgal is megoszthatja a közeljövőben Delhi.
Arra is akad példa, hogy egy-egy állatfaj lekerüljön a veszélyeztetettek listájáról, a Kenyában felpörgő avokádótermesztés áldozataivá váló elefántok esete is mutatja azonban, hogy van még bőven tennivaló. Egy tavasszal publikált tanulmány is arra hívta fel a figyelmet, hogy a biodiverzitás mostani drasztikus csökkenése szinte kizárólag az emberi tevékenységre vezethető vissza.
CSERNIK-VARGA ADRIENN