Brüsszel 2024. szeptember 25. – A Nemzetközi Vad- és Vadvilágvédelmi Tanács (CIC) üdvözli az EU-tagállamok döntő lépését annak érdekében, hogy megkezdjék a farkasok Berni Egyezmény szerinti védettségi státuszának visszaminősítését.
Ez a régóta esedékes döntés jelentős előrelépést jelent a vidéki közösségek, a gazdálkodók és a természetvédők számára egyaránt. Európa számos régiója évek óta azzal a kihívással néz szembe, hogy egyensúlyba hozza a növekvő farkaspopulációt az állatállomány védelmével és a pásztorgazdák megélhetésének fenntartásával. Amióta 1992-ben a védett fajok közé sorolták, a farkaspopulációk exponenciálisan nőttek, és új régiókba terjeszkedtek. Azáltal, hogy a farkasok védelmét „szigorúan védett”-ről „védettre” állítják át, az EU-tagállamok mostantól nagyobb rugalmasságot kapnak a farkaspopulációk felelősségteljes kezelésében, miközben továbbra is biztosítják a faj megőrzését. A CIC következetesen kiállt a vadgazdálkodás kiegyensúlyozott megközelítése mellett, amely támogatja az ember és a természet együttélését. Ez a politikai váltás üdvözlendő elismerése annak, hogy sürgősen szükség van olyan intézkedésekre, amelyek mind a biológiai sokféleséget, mind a vidéki közösségek érdekeit védik, amelyekre a növekvő farkaspopulációk miatt egyre nagyobb nyomás nehezedik. Ez a döntés egyúttal megnyitja az utat az EU élőhelyvédelmi irányelvének lehetséges frissítései előtt is, lehetővé téve az országok számára, hogy olyan kezelési stratégiákat fogadjanak el, amelyek tükrözik a helyi igényeket, miközben biztosítják a farkasok hosszú távú megőrzését a populáció szintjén. A CIC továbbra is elkötelezett a partnereivel folytatott megbeszélések nyomon követése mellett, biztosítva, hogy a fenntartható használat továbbra is létfontosságú szerepet töltsön be a vadon élő állatok védelmében Európa-szerte.
A CIC-ről: A Nemzetközi Vad- és Vadvédelmi Tanács (CIC) támogatja a vadon élő állatok erőforrásainak fenntartható használatát, és szorosan együttműködik a kormányokkal, a nem kormányzati szervezetekkel és a természetvédőkkel annak érdekében, hogy a megalapozott tudomány és a helyi ismeretek beépüljenek a globális természetvédelmi politikákba.