2025. március 7. - Az orosz-ukrán háború kitörése óta nálunk tilos mindenféle vadászat.
Ám ezt a központi rendelkezést tavalyelőtt egy időre mégiscsak fel kellett oldani, mivel a nagymértékben elszaporodó rókapopulációnál az ország számos megyéjében veszettség ütötte fel a fejét. Ez nem csupán más vadon élő állatokra jelentett veszélyt, hanem a háztájiban tartott jószágra, sőt az emberre is. Akkor a hatóság a decemberi hónapot jelölte ki a dúvadak gyérítésére. Közben kiderült, hogy nem ez a legszerencsésebb időpont, mivel az év utolsó hónapját a Vuk nemzetség tagjai többnyire odújukban töltik, erőt gyűjtve a január közepén kezdődő és bő egy hónapon át tartó párzási időszakra. Akkor viszont a nappal is nagy területeket bejáró, társat kereső kisragadozót könnyebb puskacsővégre kapni.
Végre ezt értették meg ott, fenn, a magas hivatalokban ülők, s bólintottak rá a vadgazdálkodással foglalkozó szakemberek azon javaslatára, hogy főként az apróvadállományra veszélyes ragadozók kilövését a tél mindhárom hónapjában engedélyezzék – folytatja a megkezdett gondolatsort Székely József, a Beregszászi Járási Vadásztársulat megbízott vezetője. – Tehát december elejétől február végéig az akcióhoz csatlakozó tizenkét beregszászi járási vadásztársaság tagjai – mintegy 120 ember – vasárnaponként járták a határt, s próbáltak mind több dúvadat, kóbor állatot, kártékony madarat becserkészni.
- Milyen sikerrel?
- Ismerjük el, hogy alkalmanként és helyenként változó hatékonysággal működtünk, ám végül is jelentős eredményt könyvelhettünk el. Összesen 38 róka került terítékre, ami első hallásra nem tűnik nagy számnak, ám ha belegondolunk, hogy milyen szapora kisragadozóról van szó, amelyik a kölykei etetése érdekében mennyi furfangos módszert alkalmaz, már akkor is elégedettek lehetünk. A legtöbb rókát, szám szerint tizenegyet, a Szuhán András vezette benei kollektívának sikerült elejtenie. Számunkra, badalói vadászok számára külön öröm, hogy a lelőtt ragadozók között volt két aranysakál is. A réti farkasnak is nevezett ragadozó nem csupán az apróvadra, nyúlra, fogolyra, fácánra veszélyes, hanem az őzekre is. Mivel csoportban vadászik, sikeresen be tudja cserkészni a fiatal gidákat, de akár az anyaállatokat is.
Ezen kívül mi került még terítékre?
- A vadászatok során társaimmal elejtettünk 22 kóbor ebet és 31 macskát. Emellett sikerült kilőnünk 37 dolmányos varjút és 18 szarkát. Tudni kell, hogy mindkét madárfaj képviselői veszélyes fészekrablók: elpusztítják az abban lerakott tojásokat és nagy előszeretettel ejtik zsákmányul a kikelt fiókákat.
- Úgy tudom, hogy az ilyenkor szokásos protokoll előírja, hogy az elejtett rókákat az állategészségügyi laboratóriumban kell bevizsgáltatni.
- Mint említettem, a járásban működő vadásztársaságok közül tizenkettőt sikerült bevonni a nemrég véget ért akciónkba, s mindegyik helyről adtunk le ellenőrzésre egy-egy rókát. Megnyugtató, hogy a laborok visszajelzése minden esetben negatív volt, mivel veszettségre utaló jeleket egyik elejtett állatnál sem találtak. Közben felröppentek olyan hírek, hogy Kárpátalja egészében nem ilyen rózsás a helyzet: egy-két hegyvidéki járásban bizony továbbra is jelen van a fertőzés.
- Kézenfekvő, hogy a heti határbejárások során igyekeztek felmérni a vadállományt.
- Természetesen mindez megtörtént. Az összesített jelentést már le is adtuk a felsőbb szerveknek. Jó érzéssel tölt el bennünket, hogy mind a nyúl, mind a fácánpopuláció jelentős – mintegy 30 százalékos – növekedést mutat a tavalyihoz képest. Magyarázható ez elsősorban azzal, hogy a mezőgazdasági területek jelentős része parlagon hever, ott ideális búvóhelyet talál a vad. Szépen gyarapodik az őzállomány is.
- Valószínűnek tartom, hogy a pozitív eredményben benne van a vadásztársaságok egész évi munkája is.
- Így igaz. Az enyhe télnek köszönhetően vadjaink ugyan a szokásosnál könnyebben átvészelték a mögöttünk hagyott hónapokat, ám etetésükről így sem feledkeztünk meg. Hisz nagyon fontos, hogy jó kondícióba kerüljenek, mire világra hozzák vagy kikeltik utódjaikat.
- Legyen szíves, árulja el olvasóinknak, hogy mi is ezen a téren a menetrend.
- A sort a vadnyulak kezdik. Ők már február 20-a táján lefialnak. Láttuk-tapasztaltuk, hogy így történt ezúttal is. Fontos, hogy az első fialásból származó egyedek közül mind többen nőjenek fel, mivel ők őszre már ivaréretté válnak, s októberben meghozzák utódaikat. A fácán áprilisban választ párt magának, a tojó április végén – május elején rakja le tojásait, s ezekből június 10-e táján kelnek ki a csibék. Az őz pedig május elején, közepén ellik.
- Az utóbbi nyolc-tíz évben már megszokhattuk, hogy nincs olyan nyár, amikor ne köszöntene ránk egy 2-3 hetes aszályos időszak.
- Tavaly a nyár második felében pedig másfél hónapos száraz időszakkal kellett szembenézni. Ahol nincsenek nagyobb folyók, kanálisok, víztározók, ott bizony vadjaink folyamatos vízellátásáról gondoskodni szükséges. Immáron több kollektívában alkalmazzák a tófóliás módszert, amikor is a markolóval kivájt gödröt fóliával bélelik ki, s abba lajtos kocsival időnként vizet hordanak. Sok helyen a mesterséges tározót olyan alacsonyabb helyen alakítják ki, ahol egy-egy nagyobb zápor után összegyűlik a csapadék. Az etetést és a különböző itatóhelyek kialakítását már abban a reményben végezzük, hogy hamarosan véget ér a háború, s újra kezdődhetnek a vadászatok.
Kovács Elemér