2026. október 26. - Az afrikai sertéspestis (ASP) továbbra is az egyik legsúlyosabb állategészségügyi veszély hazánkban.
Idén nyáron már házisertés-állományokban is megjelent, miközben a vaddisznókban egyre nagyobb területeken igazolja jelenlétét a Nébih laboratóriuma.
Bár a betegség emberre nem veszélyes, a házisertések és a vaddisznók számára szinte mindig végzetes kimenetelű, és jelentős gazdasági károkat okozhat. Nincs ellene sem hatékony gyógymód, sem védőoltás, így a védekezés alapja a korai felismerés és a megelőzés. A siker kulcsa, hogy minden állattartó betartsa a járványvédelmi előírásokat, figyeljen az állatai egészségi állapotára és a gyanús tüneteket haladéktalanul jelentse állatorvosának.
Megelőző lépések a fertőzés elkerüléséhez
Az ASP rendkívül ellenálló vírus, ezért a fertőzés nemcsak közvetlen állatérintkezéssel, hanem fertőzött ruházattal, lábbelivel, járművekkel, takarmánnyal vagy élelmiszer-maradékkal is bekerülhet egy gazdaságba. A megelőzésben ezért fontos a sertéstartás bejelentése, az állatok és a takarmány ellenőrzött forrásból történő beszerzése, az előírások szerinti takarmány- és szalmatárolás, valamint a rendszeres takarítás és fertőtlenítés. A külön munkaruha és lábbeli használata, a rágcsálók és rovarok elleni védekezés, az idegenek belépésének korlátozása, valamint a sertések zárt vagy megfelelően elkerített tartása sem maradhat el. Ezekkel a lépésekkel elkerülhető, hogy a sertések akár közvetlen, akár közvetett formában érintkezzenek a vaddisznókkal, ezáltal csökkenthető a fertőzés kockázata.
Ismerjük fel az ASP-t!
A korai felismerés lépéselőny a járványvédelemben. Az ASP tünetei a fertőződést követően általában 3-15 nappal jelentkeznek, és igen változatosak lehetnek. A leggyakoribbak:
magas, 40-42 °C közötti láz;
levertség, bágyadtság;
étvágytalanság;
nehezített légzés;
bizonytalan mozgás, mozgászavarok;
vöröses vagy kékes elszíneződés a füleken, a has alján, a farok környékén vagy a végtagokon;
hányás, hasmenés
vetélés vemhes kocáknál;
hirtelen, előzetes tünetek nélküli elhullás.
Fontos, hogy az állattartók a megszokottól eltérő viselkedést vagy egészségi állapotot komolyan vegyék, és gyanú esetén haladéktalanul értesítsék állatorvosukat. A diagnózis felállítása nem a gazda feladata, a gyanús esetek mielőbbi jelzése azonban kulcsfontosságú a betegség terjedésének megelőzésében.