2011. 09. 14. - A nyílt utcán egy gazdátlan kutyával szembekerülve sokszor nem lehet tudni, hogy mire számíthat a járókelő. Vajon teljesen ártalmatlan lesz az állat? Támadni fog? Hasznos tudás a kutyák testjeleinek alapvető ismerete.
Néhány héttel ezelőtt egy kutyáját sétáltató fiatal nőt ért kutyatámadás Szekszárdon. A német juhász egy bokorból kiugorva vetette rá magát a nő magyar vizslájára, őt és a kutyáját is többször megharapta. A támadó kutyát végül a járókelők segítségével sikerült elkergetni.
A fenti esetben a kutya váratlanul ugrott elő, így nem lehetett felkészülni a találkozásra, a nyílt utcán összetalálkozva egy idegen kutyával azonban lehetőség van a kutya viselkedésének felmérésére, hogy vajon mennyire jelent veszélyt emberre, állatra nézve. A kutyák testjelei rengeteg információt hordoznak az állat belső állapotáról, így ezek alapos megfigyelése sokat segíthet ilyen helyzetekben.
A kutyák kommunikációjának legfontosabb elemét a testjelek jelentik. Már messziről képesek felismerni fajtársuk szándékait annak tartásából, farkának, fülének állásából, és ha közelebb kerülnek egymáshoz, további - emberi szemmel nézve talán jelentéktelen - jelzéseket adnak le a másiknak. Ha két jól szocializált, helyesen kommunikáló kutya összetalálkozik, akkor egy hang nélkül, pusztán testbeszéddel képesek eldönteni, hogy ki a domináns, ki van magasabb helyen a rangsorban. (A kutyák nemcsak egy rangsort ismernek, hanem minden közösségben külön sorrendet alakítanak ki. Lehet például, hogy egy kutya a futtatón a rangsor tetején van, míg a kutyaiskolában csak a közepén.)
Kutyaviselkedés-szótár
Idegen kutyával való utcai találkozásnál alapszabály, hogy nem szabad mereven a kutya szemébe nézni. Fontos a nyugalom megőrzése, az esetek jelentős százalékában a magányos kutya figyelmen kívül hagyja az embert. A hirtelen mozdulatok, a sikoltozás csak felkelti a kutya érdeklődését, míg az elfutás az addig nyugodt kutyában is felélesztheti a zsákmányszerző ösztönt, így ezek mindenképpen kerülendők.
A laza hátú, farkát és fejét lent tartó kutya nyugodt állapotban van, ha pedig csóválja a farkát, és a járása is laza, akkor nagy valószínűséggel nem kell attól tartani, hogy támad. Elképzelhető, hogy meg is közelíti az embert, és megpróbálja felvenni a kapcsolatot, de az is lehet, hogy egyszerűen továbbhalad. Ha az állat láthatóan feszült, fejét teljesen leengedi, füleit hátracsapja, farkát behúzza, és kis testfelületet mutat, akkor fél és bizonytalan. Az ilyen kutyák általában igyekeznek elkerülni az emberrel való találkozást, és a közeledésre elszaladnak. A ténylegesen veszélyes, agresszív kutyák célja ezzel szemben, hogy sérülést vagy kárt okozzanak. Testjeleik meglehetősen beszédesek: jellemző a merev testtartás, a dülledt szem, a fixírozás, a szőr borzolása a gerinc mentén és a vicsorgás.
Mi a teendő agresszív kutya közeledésekor?
A legfontosabb és egyben a legnehezebb a hidegvér megőrzése - minden olyan viselkedést kerülni kell, amely provokálhatja a kutyát (például fenyegető hadonászás bottal vagy kőhajigálás). Elsősorban olyan fajtáknál lehet támadásra számítani, amelyek erős területvédő ösztönnel rendelkeznek, és a gazdájuk háza előtti vagy akár attól távolabbi utcarészt is a sajátjuknak tekintik. Ilyenek például a nagytestű pásztorkutyák (kaukázusi juhászkutya, moszkvai őrkutya), a juhászkutyák és más, őrző-védő célra kitenyésztett fajták, például a molosszerek (masztiffok, rottweiler).
Semmi esetre sem szabad a kutyával dominanciaharcba szállni, és farkasszemet nézni vele, arra várva, hogy feladja és kitér. Lassan, nyugodtan haladva kell elkerülni a kutyát, át kell menni az úttest másik oldalára, arra ügyelve, hogy minél kisebb legyen az állat felé mutatott testfelület. Az elhaladó kerékpárost sok kutya zsákmánynak tekinti, ezért a kerékpárral csak tolva szabad a kutya mellett elhaladni. Érdemes a biciklit a kutya felőli oldalon tolni, hogy támadás esetén fel lehessen vele tartóztatni az állatot. A kisgyereket a kutyával ellenkező oldalon kell vezetni.
Korom Gábor, a Népszigeti és Őrmezői Kutyaiskola alapítója, a Tükör módszer egyik kidolgozója az [origo] kérdésére elmondta, hogy ha ilyen szituációban az ember egy gyermeket vagy akár egy kistestű kutyát ölbe kap, akkor automatikusan kiváltja a felé közeledő kutya ösztönös érdeklődését. Ha ezt még rémült kiáltások és sikítások is kísérik, akkor a kutyánál bekapcsolhat a zsákmányoló viselkedés. Ha a helyzet a gyerek szempontjából kockázatos, akkor jogos a veszélyzónától való távoltartása, de meg kell próbálni nyugodtnak maradni, és minél előbb kikerülni ebből a helyzetből, tette hozzá.
"Ha feszélyezve érezzük magunkat bármely helyzetben, akkor célszerű az oldalunkat fordítani a kutya felé" - mondta Korom Gábor. "A szemben állást a kutya tekintheti provokációnak, illetve a testjelekből sokkal inkább kiolvashatja a bizonytalanságot. A kutya kitűnően érti az ember jelzéseit, még a mimikáját is. Jóval többet lát belőlünk, mint gondolnánk. Ha háttal állunk, az bizonyos értelemben a konfliktusból való kimenekülésünket jelzi a kutyának, melyen az felbátorodhat, így növelve a veszélyeztetettségünket" - mondta a kutyaoktató.
Abban az esetben, ha a kutya minden elővigyázatosság ellenére direkt támadásba kezd, korlátozottak a lehetőségek. Meg kell próbálni bejutni a legközelebbi ház kertjébe (ahonnan nem acsarkodik egy másik házőrző), vagy például beszállni egy elhaladó autóba, ha a sofőr lelassít, hogy segítsen. Ha egyikre sincs mód, akkor az egyetlen lehetőség a földön összekuporodni, védve a fejet és a lágy részeket, várva, míg segítség nem érkezik.
"Tudni kell, hogy a kutyát evolúciós útja egyértelműen az ember mögé állította" - mondta Korom Gábor. "Egy egészséges kutya alapos ok nélkül nem fog megtámadni senkit. A kutyatámadások mögött jellemzően emberi felelőtlenség, a gazda hanyagsága, tájékozatlansága áll. Sokkal ritkábban fordul elő, hogy idegrendszeri problémák okoznak ilyen helyzeteket" - tette hozzá a szakértő. Molnár Orsolya
Hazánkban nincsen pontos statisztika a kutyatámadásokról, egyes becslések szerint évente körülbelül ötezer kutyaharapást regisztrálnak. A támadások áldozatai leggyakrabban kisgyerekek - ennek oka, hogy a gyerekek kevésbé ismerik a kutyák viselkedését, és ijedtükben kapkodnak és sikítoznak, így a kutya könnyen zsákmánynak tekintheti őket.
A támadásért minden esetben a kutya gazdája a felelős, az állat nem megfelelő viselkedése jellemzően tartási problémákból, valamint hozzá nem értésből fakad. A kutya fajtája kevésbé meghatározó, bár tény, hogy egy harcra tenyésztett fajta (például amerikai staffordshire terrier, amerikai pitbull terrier) komolyabb sérüléseket tud okozni, mint egy kistestű öleb. Ugyanakkor a kistestű kutyáknak alacsonyabb az ingerküszöbük, mint a nagytestűeknek (kevésbé bírják, ha a gyerek a fülüket, farkukat húzza, vagy beléjük kapaszkodik), ezért könnyebben oda is kapnak - csak ilyen esetekről ritkábban hallani, mert kisebb sérülést okoznak.
