2012. júl. 26. - Baja közelében, Hóduna község mellett az állami tulajdonú gemenci erdészet már másfél évtizede kennelbe zárt kutyákkal oldja meg a vadriasztást.
Az ebek egy életre kapják a munkát, amelyet nyomorúságos körülmények
között kell végezniük. Az állatvédők szerint tarthatatlan a helyzet. Az
erdészet szerint erkölcsös.
A szerb határ közelében lévő Hóduna mellett találhatók a Duna–Dráva
Nemzeti Park keleti bejáratai: itt kezdődik a természetvédelmi és itt
végződik a mezőgazdasági terület. A határon átcsörtető vadállatok –
szarvasok, őzek és vaddisznók – komoly károkat okozhatnak a
mezőgazdasági termésben, ha letapossák vagy lelegelik a közeli kukorica-
és napraforgóföldeket. Mivel a veszteség éves szinten akár több száz
milliós értékű is lehet, a legtöbb helyen kerítések és villanypásztorok
állják az állatok útját. Van azonban két pont, ahol kennelekben tartott
kutyák „teljesítenek szolgálatot” – összesen négyen. Tartási
körülményeik finoman szólva is vitatottak, civilek szerint állatkínzás
folyik.
Állatvédők szerint értelmetlen
Az állatokat a Gemenc Zrt. birtokában lévő Pandúri Erdészet munkatársai
helyezték ki még 1996-ban. A Pandúri Erdészet tájékoztatása szerint
azért van szükség a kutyákra, mert a helyszínen „speciális körülmények”
vannak: mivel a két helyszínen közút szeli át az erdőhatárt, nem
zárhatják le a szakaszt kerítéssel, csak kennellel. Szerintük a kutyák
alkalmazása jelenleg kicsi hibaszázalékkal működő, hatékony megoldás.
„Az őrkutyák használata legalább olyan vagy még jobb hatékonyságú, mint
az épített kapu vagy a villanypásztor.”
Ezzel szemben Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátora
állítja: gyakorlatilag ma már elavult módszer a kutyás vadriasztás,
mivel az éhes vadállatok egy idő után úgyis megszokják a kennelek
jelenlétét, és felbátorodnak annyira, hogy át merjenek haladni a
közelükben. Erre van is bőven helyük, hiszen a környéken – erről magunk
is meggyőződtünk – nincs mindenhol kerítés, így egy szarvas akár a
kutyaőrhelytől másfél kilométerre is átmehet.
Kennelből kennelbe
A kennelbe zárt kutyák tartásának körülményeiről markánsan eltérnek a
vélemények. Az erdészet úgy tájékoztatta lapunkat, hogy a kutyákat „napi
két alkalommal kutyaeledellel és friss vízzel látják el. A kötelező
oltásokkal rendelkeznek, és a vadászháznál tartott vadászkutyákkal
együtt negyedévente állatorvosi ellenőrzésen esnek át. Az elmúlt 16
évben rendszeresen tartott helyszíni ellenőrzést a hatósági állatorvos,
az ÁNTSZ, az önkormányzat jegyzője, és minden alkalommal az előírásoknak
megfelelően és rendben találták a kutyákat és a tartási körülményeket.
Egy időben négy őrkutya teljesít szolgálatot, havi váltásban. A közeli
vadászházban az üres kennelekben lehetőség van az őrkutyák pihenésére
is.”
De mindennek ellentmond az egyik helyi lakos beszámolója, aki szerint a
kutyák szinte soha nem hagyják el a ketrecet, és kétnaponta kapnak
enni-inni. A Pandúri Erdészet elismeri: van olyan kutya, amelyik már 7-8
éve tartózkodik valamelyik kennelben. A helyszínen azt tapasztaltuk,
hogy az állatok ételként kukoricapépet kaptak, vizet pedig a közeli
hínáros patakból merítettek nekik. Környékbeli informátorunk szerint a
kutyáknak általában volt valamilyen betegségük: bolhaekcéma,
szemgyulladás; szőrzetüket pedig sokszor vérszívók lepik el. Úgy tudjuk,
pár évvel ezelőtt télen a kennelben elpusztult egy német juhászkutya
is.
Ez erkölcsös az erdészet szerint
Nem ez az első eset, hogy konfliktus támad a Gemenc Zrt. kutyáinak
tartási körülményei miatt. 2003-ban az őrkutyáknak még nem voltak
kenneljeik, akkor csak oszlopokhoz voltak láncolva az erdő szélén. Ekkor
az arra túrázó Tolna megyei állatvédők fedezték fel az állatokat, és
bírósági eljárást is indítottak az ügyben – ezután épültek a
körbekerített ólak a kutyáknak. Szilágyi István elmondása szerint a
Fehérkereszt Állatvédő Liga a mostani esetben is „mindenképpen megteszi a
szükséges lépéseket a kutyák helyzetének megváltoztatása érdekében”
(Szilágyi maga is járt a helyszínen). A procedúrát szakhatósági
állatorvosi vélemény kérésével kezdené, de az Országos Magyar
Vadászkamarával és az illetékes kormányhivatallal is felveszik a
kapcsolatot. Egyelőre azon az állásponton van, hogy az állatok tartása
nem az állatvédelmi törvény 3. paragrafusának 8. pontjában definiált „jó
gazda gondosságával” történik. Szilágyi végső soron azt szeretné, ha a
kutyákat elkoboznák. Az erdészet álláspontja ezzel szemben az, hogy „a
tartási körülményeik minden előírásnak és erkölcsi elvárásnak
megfelelnek”. A vadriasztó kutyákat egyébként a „helybéliek
adományozzák. Olyan állatokról van szó, amelyek senkinek sem kellenek,
és ha nem a hódunai ólakban lennének, akkor kóborolniuk kellene.” Birtalan Gy. Gergő
