Budapest, 2014. január 16. - A "szeretethormon" érzékelésének genetikai háttere is befolyásolja, hogyan barátkozik a kutya az emberrel, mennyire próbál szeretett gazdája közelében maradni különböző helyzetekben - állapította meg egy magyar kutatócsoport.
A génváltozatok a kutyafajták eltérő magatartására is magyarázatot adhatnak.
A
kutyák emberrel kapcsolatos társas viselkedését befolyásolja, hogy a
szeretethormonnak is nevezett oxitocinnal kapcsolatos fehérje mely
genetikai változatait hordozzák. Az oxitocin főként a vonzalom, bizalom
kialakulásában és szabályozásában játszik fontos szerepet. Hatását úgy
fejti ki, hogy a sejtfelszínen elhelyezkedő speciális fehérjéhez
(receptorhoz) kapcsolódik.
A receptor működése attól függ, hogy
az azt kódoló gén (OXTR) melyik változatát hordozza egy személy vagy egy
állat valamely egyede. Az embernél a különböző variációk a társas
viselkedéssel függnek össze: például jellemzően barátságosabbak,
könnyebben ismerik fel mások érzelmeit, empatikusabbak azok a személyek,
akik a gén bizonyos változatát hordozzák.
Az oxitocint a
kutya-ember kapcsolatok esetében is egyre intenzívebben kutatják. Akik
erősen kötődnek a kutyájukhoz, sokat foglalkoznak vele, azoknál a
kutyával való együttlét közben megnő az oxitocin szintje. A kutya is
gyakran keresi velük a kapcsolatot, a kutya hormonszintje is növekszik
ilyenkor, a hatás tehát kölcsönös.
Ebből indultak ki magyar
kutatók, amikor felvetették, hogy a kutyánál is kapcsolat lehet az
oxitocinreceptor-gén változatai és az ember felé irányuló társas
viselkedés között. Az MTA-ELTE Összehasonlító Etológia Kutatócsoportja,
az MTA Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézete, a Semmelweis
Egyetem Orvosi Biokémia Intézete és belga, valamint norvég
partnerintézmények munkatársai annak jártak utána, hogy németjuhászok és
border collie-k viselkedése vajon összefüggésben áll-e azzal, hogy az
oxitocinreceptor-gén melyik variációjával rendelkeznek.
Családi
kedvencek, 103 border collie és 104 németjuhász és gazdáik vettek részt a
tesztekben. E két fajta képviselői viszonylag nagy egyedszámban
elérhetők, a genetikai vizsgálatokhoz pedig sok egyedre van szükség a
vizsgált gének hatásának kimutatásához.
A viselkedésteszt öt
részből állt: barátságos idegen üdvözlése, rövid elválás a gazdától,
problémamegoldás, fenyegető idegen közeledése és az elrejtőző gazda
megkeresése. A kutatók 17 szempont alapján értékelték a kutyák
viselkedését, majd a főkomponens-elemzéssel négy fő változót
azonosítottak: a közelségkeresés, az elválásra adott reakció, a
barátságosság és az emberek tekintetének keresése.
"A border
collie-k szívesebben közeledtek a gazda és a barátságos idegen felé,
ugyanakkor mérsékeltebb reakciót mutattak, ha a gazda eltávolodott
tőlük, mint a németjuhászok. Kevésbé voltak barátságosak, ha a
kísérletvezető fenyegetően vagy passzívan viselkedett, és többet néztek a
tesztben szereplő emberekre, a gazdára és a kísérletvezetőre" -
foglalta össze a kutyák szociális viselkedését Kis Anna, a PLoS ONE
tudományos folyóiratban szerdán megjelent tanulmány egyik szerzője.
A
génvariációkat a Semmelweis Egyetem Biokémiai Intézetében Bence Melinda
és munkatársai vizsgálták meg. A DNS a kutyák szájnyálkahártyájáról
származott, a leváló hámsejtek örökítőanyaga elegendő az elemzéshez.
A
kutyák oxitocinreceptor-génje három pontban tért el egymástól. Ezek
közül az egyik kapcsolatban állt a közelségkereséssel mindkét fajtában, a
másik kettő pedig a barátságossággal. Az utóbbinál azonban a
génváltozatok ellentétes hatásúak voltak: az a változat, ami a német
juhásznál a barátságosabb viselkedéssel állt kapcsolatban, a border
collie-nál a kevésbé barátságossal.
"Ez a különbség arra hívja
fel a figyelmet, hogy más genetikai és sejtes mechanizmusok is jelentős
szerepet játszanak a viselkedés kialakulásában. Ezeket további
vizsgálatoknak kell feltárnia" - mondta el Kubinyi Enikő, a kutatás
egyik vezetője.
Az eredmények azonban azt sugallják, hogy
akárcsak az embereknek, a kutya társas viselkedésének is vannak az
oxitocinrendszerrel kapcsolatos genetikai kockázati tényezői. A legtöbb
kutyagenetikai kutatás a testi betegségek rizikófaktorait keresi.
A
viselkedéssel kapcsolatban azonban egyelőre kevés kockázati tényezőt
azonosítottak, főleg azért, mert a magatartás kategorizálása nagyon sok
problémába ütközik. A mostani vizsgálatot végző csoport korábban az
aktivitás-impulzivitás és a dopamin hormon egy receptora (DRD4),
valamint egy enzim (TH) génje között talált kapcsolatot.
A
kutyák viselkedésével összefüggő genetikai tényezők további kutatása
segít megérteni egyes emberi társas viselkedési zavarok, például az
autizmus, a csökkent anyai gondoskodás, az alacsony empátia, a kötődési
nehézségek biológiai hátterét is - fogalmazott Kubinyi Enikő.
