2021. október. 26. - Normális, hogy egyre több kutya van a városban, sőt jó lenne, ha még több lenne a munkahelyeken, a tömegközlekedési eszközökön, a parkokban, a lakásokban, hiszen a kutyának a társas közeg a természetes – véli Korom Gábor kutyaszakértő, a Tükör Módszer megalkotója, aki szerint az utóbbi években lényegesen javult a kutyatartás kultúrája Magyarországon.
Szerinte a jó gazda egy jó szülőhöz hasonlít.
Korom Gáborral nem könnyű időpontot egyeztetni egy beszélgetéshez. Amellett, hogy a csapata által kifejlesztett Tükör Módszerre épülő kutyaiskolák szakmai vezetője, ismeretterjesztő videókat, könyveket gyárt, előadásokat tart. Végül egy őszi délután a Hajógyári Szigeten tudunk leülni beszélgetni egy általa vezetett képzés előtt. A Sziget Fesztivál augusztusban dübörgő helyszíne ilyenkor leginkább a kutyásoké. Kiváló terep ez a kutyaiskolának is, amely, mint megtudjuk, az ország első kölyökkutya-iskolája. (Hogy egyből, a dolgok közepébe vágva eláruljuk, hogy a Kölyökkutya-program egyfajta Tükör Módszer 2.0, amely az egészen kicsi – három-hat hónapos korú – kutyák korábban lehetetlennek tartott képzésére irányul.)
A kismotorral érkező, nemzetközi hírű kutyaszakértő, mint minden gyerek, annak idején nagyon szeretett volna kutyát. De ő mindenestül akarta az állatot, azaz annak minden felelősségével és nyűgével is. „Az állatorvostól a kajabeszerzésig minden az én feladatom volt. Nagyon sokat segített ez a felelősségvállalás a felnőtté válásban.” Tízévesen kapta meg az első kutyáját, amely „egy nagy agresszióhajlamú, brutális, kemény németjuhász volt”. Tulajdonképpen már 13 éves korában „műkedvelő kutyaiskolát” működtetett egy barátjával, és ez, úgy tűnik, örökre meghatározta a pályáját.
Ez egyébként, bár kutyákról szólt mindig, egyáltalán nem haladt egyenes úton. Elkezdett kutyakiképzéssel foglalkozni, megtanulta az akkor uralkodó kemény vonalas, kiképző módszert, az úgynevezett parforce technikát. „Akkor nem létezett semmilyen más technika csak ez. Fojtólánccal, szöges nyakörvvel stb. próbáltuk tanítani a kutyákat. A korábbi rajongógyerek-korszak után ez a csinálj úgy, mintha te lennél az őrmester hozzáállás jellemezte a kutyás pályafutásom második szakaszát.”
A sikerek pedig már fiatal korában sem kerülték el. Részt vett például munkakutya-világbajnokságokon is, sőt 1998-ban Bostonban a magyar keret legeredményesebb tagja volt. Viszont itt, pályája egyik csúcsán rájött, hogy valami nagyon félremegy a kutyakiképzésben. „Rájöttem, hogy meg tudom a kutyát tanítani, hogy leüljön, lefeküdjön, odajöjjön, de nem a kutyát ismerem, hanem a kiképzési technikákat. Azt alig, hogy mi a kutya valódi motivációja.”
Egyre gyűlnek körülöttünk a gazdi-kutya párosok, miközben Korom Gábor hosszasan sorolja, mi vezetett az ezredforduló környéki szemléletváltásához, aminek a vége az lett, hogy kifejlesztette az újfajta, nemzetközileg is elismert, tudományos műhelyek (pl. az ELTE etológia tanszéke) által is vizsgált Tükör Módszert. Miközben fotósunkat egy két szóval beprotezsálja a közelben pullerező (a kutyafrizbihez hasonló sport, melyet karikákkal művelnek – a szerk.) csoporthoz, azt meséli, hogy egy többlépcsős folyamat után gyakorlatilag szembement a korábbi szakmai meggyőződésével, életével.
„Az első momentum az volt, amikor a világbajnoki pályáról lejöttem, ahol egy jó kűrt futottam, de feltettem a kérdést magamnak: és akkor most mi van? Az élet folyik tovább. Az emberek nagy tömege él együtt a kutyájával, de teljesen máshogy, ahogy mi, munkakutyások. Jó az az állatoknak, ahogy mi foglalkozunk velük? Vagy csak nekem fontos?
Beláttam, hogy ez igazából rólam, az én egómról szól, nem a kutyáról.
Aztán amikor a következő kutyát készítettem fel a következő vb-re, egyszer csak lebetegedett, úgy nézett ki, nem is marad életben. Ekkor már izzott bennem ez az egzisztenciális felbuzdulás. Azt mondtam neki, »ha felgyógyulsz, nem csinálok belőled versenykutyát«. És így is lett. Én pedig elhatároztam, hogy felhagyok a kiképzésekkel.
Korom Gábor elkezdett kutyafalkákkal foglalkozni. Örökbefogadásra váró 50–80 kutya volt a kezei alatt három évig. „Döbbenetes élmény volt, hogy miközben az ember az utcán az egyetlen acsargó kedvencét nem tudja fegyelmezni, a félszáz kutya teljesen agressziómentesen képes együtt létezni, ha megfelelő módon képesek vagyunk őket kontrollálni. Rájöttem, hogy a kutyakommunikáció alapján kell nekünk embereknek a kutya ösztönlényét kontrollálnunk.”
A 90-es években járunk ekkor, és Korom egy barátja mesélt neki egy klikker nevű, kattogó hangot kiadó eszközről, amelyet akkor néhol már használtak a világban, de idehaza ismeretlen volt. Elkezdték alkalmazni a kutyák tanításában, és azóta is ez egy alapeszköz a Tükör Módszerben a kutyák kondicionálásában, pozitív megerősítésében. Mert a nagy áttörést, amivel a kutyás társadalomban paradigmaváltást értek el Korom Gáborék, a Tükör Módszer elterjedése hozta el. A módszer a nevét onnan kapta, hogy
a kutya, mint egy tükör, megmutatja, hogy milyen gazdák is vagyunk, és miben kell még fejlődnünk. Csak ezeket a visszatükröződéseket fel kell tudjuk ismerni.
Ez három részből áll, melyből az egyik a kutya tanítása. Ebben nemcsak klikker volt az újdonság, hanem az a szemlélet, hogy a kutya nem elszenvedője a tanulás folyamatának, hanem aktív résztvevője. Mielőtt a módszer másik két fontos eleméről – a kutya és az ember viszonyának rendezéséről, és a megfelelő életmód kialakításáról – kezdene beszélni Korom, látszólag kicsit elkalandozik az ember-kutya együttélés történetéről, fejlődéséről.
„Több tízezer évvel ezelőtt a kutya még szorosan együtt élt a barlangban, a kunyhóban az emberekkel. Később azonban kikerült az ember közvetlen környezetéből a kertbe, az udvarra, és családtag helyett funkcionális – házőrző, vadász, pásztor – lénnyé vált. Ez volt a helyzet 3-4 ezer éven át. Most, a harmadik évezredben viszont azt látjuk, hogy újra bekerülnek a kutyák a lakásokba, hálószobákba, az ember szoros környezetébe. Egyre több kutya él a városokban. Ma már sok család úgy vásárol házat, autót, úgy szervezi a nyaralását, hogy a kutyára is gondol, de ez még a munkahelyválasztásban is befolyásoló tényező lehet. Ez óriási változás. És mi pont e változás hajnalán indultunk a Tükör Módszerrel, amikor már óriási igény volt erre a szemléletre.”
Ennek a (vissza)változásnak Korom szerint nagyon sok pozitív oldala van az emberre nézve. Ahogy ő mondja, a kutyáknak egy sor missziója van, és ezek nagyon jó hatást gyakorolhatnak a gazdákra.
A kutya az ő felfogásában bizonyos értelemben mindig is olyan gyerekként van jelen a családban, aki soha nem nő fel, aki nem tud soha felelősséget vállani. A kutyák emellett visszatükrözik, hogy a gazdáik mennyire tudatosak, határozottak, következetesek. Az emberek sokszor bántják, becsapják egymást a párkapcsolatokban, a munkahelyen, közlekedés közben. Kutyával ilyen viselkedés Korom szerint nem elképzelhető, velük őszinte a kapcsolatunk, sőt, a kutya képes a másik emberrel szemben épített falakat is leépíteni. „Egyszerűen egy kutya befűti a szociális teret.”
Fontos az is, hogy a kutya amennyire oldja a magányt, megtanítja az embereknek elfogadni az elmúlást is. „Amikor egy kutyát befogadok, tudom, hogy el fogom temetni, mert rövid ideig szól a mandátuma, egy ember 4-5 kutyát is eltemethet életében. Ilyenkor tanítanak minket az elengedésre, gyászfeldolgozásra.”
Kénytelen vagyok visszaterelni a filozofikus gondolataitól a Tükör Módszer leírásához. „De hát, most is erről beszélek” – mondja. Abban ugyanis a tanulás mellett a kutya-ember viszony rendezése a másik kulcsmomentum. Azokat a finom kommunikációs jelzéseket kell tudni kialakítani, amelyekkel a gazda tekintélyt tud parancsolni, amivel határt, gátat tud kiépíteni a kutyánál. Ez ugyanis ma is épp olyan fontos, mint a „kiképzős korszakban”, csak máshogy kell elérni. A gátolhatóság feltétele annak, hogy a kutya intelligenciája kifejlődjön. „A kutyában alapból ugyanis egy ösztönprogram fut. Azzal, hogy az ember mellett nő fel, ez a program jelentősen átíródik. Csodálatos tulajdonsága, hogy az ember kívánságát e fölé tudja helyezni. De azt nem szabad elfelejtenünk, hogy ha nincs meg a megfelelő kontroll, következetesség, akkor – főleg, ha nagyobb harapáserejű ebről van szó – akár képes életet is kioltani. De a kisebb kutyáknak is meg kell tanulnia, hogy nem szabad agressziót alkalmaznia a családon belül. Mi abban próbálunk segíteni a gazdáknak, hogy be tudjanak állni, mintegy határozott szülőként a kutya elé, így kontrollálni az ösztönlényét.”
A Tükör Módszer harmadik pillére egy megfelelő közös életmód kialakítása. Ez azért fontos, mert lehet bármennyire képzett egy kutya, le kell kötni a benne felgyülemlett energiát, mert ha nem tesszük, a legkevesebb, hogy szétszedi a lakást, de ennél problémásabb, amikor viselkedészavarok, esetleg agresszió jelentkezik emiatt, vagy egyszerűen megbetegszik az állat. Sajnos nem elég, ha rendszeresen kivisszük futni. Az egy kutyánál – mondja Korom – egy 10-es skálán 2-es szintű életmódprogram. Ennél sokkal hatékonyabb, lehetőleg a gazda és a kutya közötti interakcióra épülő tevékenységekre van szükség. Mint például a puller – mutat az addigra már a pályán lelkes kutyajátszótárssá vált fotósunk felé, de van még egy sor ilyen tevékenység a frizbitől az ösztönkontroll-tréningen át, az ügyességi vizsgákra való készülésig, valamint rengeteg sporthoz kapcsolódó gyakorlatig.
A Tükör Módszer Kutyasulik nagyon leterheltek, nehéz bejutni ezekbe, de egy jó könyv (például a nemrég megjelent, Korom által lektorált Mi jár a kutyám fejében? című kötet) vagy videók segítségével bárki kialakíthat iskola nélkül is megfelelő kapcsolatot a kutyájával. A kutyaiskolában viszont biztosítható a megfelelő szocializáció a fajtársakkal, találkozhat azzal az ingersokféleséggel, ami felkészíti a városi életre.
Én magam is kutyatartó vagyok, és egyre jobban szégyellem magam, mert nálunk szó nincs a fegyelmezett kutyakiképzésről, ennek megfelelően bolondos, ám neveletlen, ráadásul egyedül, kertben élő ebről van szó. Miután ennek tarthatatlanságára szép lassan rávezet a beszélgetés, félve teszem fel a kérdést a szakembernek, hogy minden embernek való-e kutya?
„A hivatalos válasz az, hogy az vállaljon kutyát, akinek van ideje, képessége, figyelme, türelme a kutya irányába. Hiszen azt dobja a matek, hogy ha valakinek így sincs ideje semmire, akkor a kutyára sem lesz. De a valóság nem ezt mutatja! Annak az embernek, akinek a matek szerint nem való kutya, amint az megérkezik, azonnal akad rá ideje. A kutya átalakítja az életét, és néha az ilyenekből lesz a legfelelősségteljesebb gazda.”
Gyorsan elterelem a szakember figyelmét, és témát váltok, mielőtt további bizonyítékokat kotyogok ki a rossz gazda oldalamról. Elkezdek arról kérdezősködni, hogy biztosan jó-e, hogy ennyi kutyát tartunk a fővárosban. Korom Gábor szerint nagyon is való a sok kutya a városba, a munkahelyre, a tömegközlekedésre, a parkokba, az erdőbe, a lakásba.
„A kutya az ember közvetlen környezetében érzi jól magát, elsődleges szükséglete – a táplálkozás, anyagcsere, pihenés után – az, hogy szociális térben létezzen. Az evolúciója is ebbe az irányba mozgatta ezt a fajt, onnantól, hogy már farkasként falkában élt. Amikor ezt a szuper szociális lényt a kertben tartjuk, milyen szociális közegben él? Az nem a kutya helye, a kutya helye a nagyváros. Nagy paradigmaváltás, amikor ezt felismerjük. A kutyának ott a helye, ahol az embereknek, de persze azzal a feltétellel, hogy felelős gazdája (és nem csak sétáltató, ételt biztosító személyzete) is van. Még nem tudjuk túl sokan gazdaként, valamiféle jó szülőként gátolni a kutyáink ösztönprogramját, ehelyett fizikailag gátoljuk hámmal, pórázzal, szájkosárral. Egy későbbi időszakban erre a korra, mint egy barbár korra fognak tekinteni emiatt. Persze, Isten ments, hogy mindenki elengedje hirtelen a kutyát, de aki el tudja engedni, fontos lenne, hogy azok megtehessék, ezzel is példát mutatva a többieknek, hogy egyre többen teremtünk a kutya számára élhető környezetet.”
Mielőtt elköszönünk, és megpróbálom összeszedni a kutyázásba láthatóan nagyon belefeledkezett fotóst, még megkérdezem Korom Gábort, hogy tulajdonképpen az emberekről vagy a kutyákról beszélgettünk bő egy órát? Az emberről vagy a kutyáról szól a Tükör Módszer?
„Mi nem kutyákat képzünk, ők köszönik szépen, jól vannak, várják a gazdáikat. Mi a gazdáknak abban segítünk, hogy nagybetűs gazdává váljanak. Bár nagyon sok minden történik a kutyával is nálunk, mégis elsősorban az emberekhez beszélünk. A kutya ugyanis a gazdán keresztül tagozódik a társadalomba.
Az ember csak saját magán változtatva tud a kutyákon segíteni.
Ez az első lépés a jövő felé” – mondja, de már mennie kell, mert várják a kölyökkutyák és a gazdáik.