2013. augusztus 28. - Tőlünk nyugatabbra és a tengerentúlon már több évtizedes hagyománya van a közösségi kertészkedésnek.
A zöldterület látványán túl erős közösségteremtő szerepe van ezeknek a kerteknek - amellett, hogy lehetőséget adnak az önellátásra és segítik a gyerekek környezeti nevelését. Különösen fontos szerepük lehet a toronyházas övezetekben, ahol sokaknak nem adatott meg a kert öröme. New York, London és Párizs házai között lassan egy évtizede már méhekkel is találkozhatunk, sőt, a bécsi Operaház tetején is állnak kaptárak. A Közösségi Méz című társadalmi program keretében immár Magyarországon is megjelent az első városi méhészet Budapesten, a Műcsarnok hátsó teraszán.
A méhészetet a frankfurti székhelyű Finger termelői és művészeti kollektíva két tagja, Flórian Haas és Andreas Wolf honosította meg Budapesten. A két német művész 2007-ben kezdett városi méhészkedéssel foglalkozni. A frankfurti Modern Művészeti Múzeummal együttműködve nyitották meg első városi méhészetüket egy vegyes méhészcsoport gondozásában. A csoport a társadalom legkülönbözőbb tagjait kívánta közös munkával összehozni, egyszerre akartak társadalmi problémákra reagálni és méhészkedni. Sok méhekhez kapcsolódó projektjük közül a vegyes csoportméhészkedésnek nevezett a legismertebb: ebben a méhészkedéssel korábban soha nem foglalkozó, a társadalomból különböző okok miatt kirekesztett embereket kérnek fel közös mézkészítésre.
Magyarországon az eredetileg húszfősre tervezett méhészcsoport végül negyven fővel kezdte meg a munkát július elején, Tornyossy Csaba okleveles méhész szakmai koordinálásával és az Országos Magyar Méhészeti Egyesület támogatásáva.1. A résztvevők között diákok, nyugdíjasok, helyi lakosok és itt élő külföldiek, álláskeresők, új szakmák iránt érdeklődők, méhészmúlttal rendelkezők és teljesen laikusok egyaránt találhatók. A csoport tagjai egy ötnapos intenzív műhelyfoglalkozást követően hetente sajátították el a méhészkedés alapjait, és azóta is együtt gondozzák a méheket. Mint Erdődi Katalin, a program kurátora nyilatkozta, céljuk az, hogy összehozzák a különböző társadalmi csoportokat, és a városi méhészkedést mint szabadidős tevékenységet vagy akár mint potenciális pénzkereseti lehetőséget népszerűsítsék az emberek körében.
Miközben a laikusok szerint a méheket jobb az emberektől minél távolabb tartani, meglepő módon Párizsban a többi között az Opera Bastille, illetve a 19. században épült Garnier-palota tetején és a Luxembourg-kertekben találkozhatunk a kaptárakkal, melyek lakói szorgalmasan gyűjtik a nektárt a parkok, sugárutak, az erkélyek növényeinek virágaiból. A számok a hajdani kezdeményezőket igazolják. Párizs ban egy kaptár átlagosan 50-60 kilogramm mézet termel, szemben a vidéki 10-20 kilogrammos átlaggal, a méh-populáció elhullásának aránya pedig csak 3-5 százalék, szemben a vidéki 30-40 százalékkal.
Úgy tűnik, a méhek nálunk is jól érzik magukat a Városliget szomszédságában, hiszen másfél hónap alatt 65 kilogrammnyi mézet készített a három méhcsalád. A városi méz, független laboratóriumi vizsgálatok szerint, megfelel a forgalomba hozatal feltételeinek.
A német alkotócsoport elképzeléseinek megfelelően a kaptárak tetején megnyílt az Új Múzeum Méheknek című interaktív kiállítás is, amelynek három makettszerű termébe a méhek berepülhetnek, a látogatók pedig kívülről nézhetik a szokatlan tematikus tárlatokat. Az első terem a méhdemokráciát és a rajintelligenciát mutatja be, a második az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezetének (FAO) ehető rovarokat, köztük a méhbábok fogyasztását népszerűsítő kampányával foglalkozik. A harmadik terem magának a múzeumnak a működését jeleníti meg, valamint a közösségi méhészetet gondozó méhészcsoport i munkájába ad betekintést. A kiállítás szeptember 30-ig várja a látogatókat csütörtöktől vasárnapig, 14 és 18 óra között. A vezetett programokon a látogatók a városi méz megízlelése mellett megismerhetik a méhek életét, éjszakai méhlesen vehetnek részt.
