Évről évre egyre kevesebben vállalják a vándorméhészkedést. Ennek két oka van: drága az utazás, a költözés, és nem fizetnek jól a felvásárlók.
Tolna megyében ötszáz körüli a méhészek száma, ebből hobbi szinten százötvenen méhészkednek. Körülbelül százan lehetnek a profik, vagyis akiknek több száz méhcsaládjuk van. Bár nagyon kellett az eső, a méhészek szorongással hallgatták pár napja a híreket, miszerint viharokra számíthatunk. Szerencsére nem ártott a csapadék, mondta Nagyernyei Attila, a megyei méhész egyesület elnöke. - Az akácvirágfürtök szépek, dúsak és még nincsenek annyira kinyílt állapotban, hogy az eső lemosta volna ezeket a fáról. A fagy sem okozott kárt ezen a területen, így minden feltétel adott, hogy a következő egy hét, majd az azt követő hordás dandárja jól sikerüljön - mondta a szakember. A védett déli völgyekben már megkezdték a méhek a hordást. Szekszárd környékén és a megye több területén egybefüggő akácosok várják a méhészeket. A jó feltételek ellenére évről évre kevesebb a vándorméhész az országban, így van ez Tolna megyében is. Nagyernyei Attila szerint a méhészek kilencven százaléka nem vállalja az utazást, mert drága a benzin és sok a vándorláshoz kapcsolódó kiadás. A magyar mézet ugyan keresik a felvásárlók, de kilójáért csupán hatszáz forintot adnak és az olcsó, hígabb külföldi feljavítására használják. A vándorméhészkedésnek megvan a maga szabálya, bár mindig akadnak szabálytalankodók, mondta Nagyernyei Attila. Az első feladat a méhcsaládok egészségi állapotáról hivatalos papírt kiállíttatni a megyei állategészségügyi állomáson. A méhegészségügyi felügyelőnek is alá kell írnia a kérvényt. Ezt követően be kell jelentkezni a helyi önkormányzathoz, ahol a területet kinézte magának a méhész. Erre azért van szükség, hogy ne érje permetezési kár a méheket. Az egész eljárást természetesen megelőzi az, hogy az erdő tulajdonosától engedélyt kap a vándorméhész. Tolna megyébe többen jönnek, mint amennyien innen vándorolnak, az akácnektár hetven százaléka még így is a fán marad, mondta a megyei méhész egyesület elnöke. Juhász József Szombathelyről költözött 84 kaptárjával a bátaszéki határba. Már hetekkel ezelőtt megegyezett a terület tulajdonosával, hogy egy szép, déli fekvésű akácos tövébe költözhessen a méheivel. - Otthon háromszáz kaptárom maradt, azért nem hoztam mind, mert 84 fért fel egyszerre a teherautóra, mondta Juhász József. Nagy rizikó ilyen nagy távolságról utazni, remélem szerencsém lesz az időjárással is. Az idén az a baj, hogy szinte minden egyszerre virágzik. Otthon most pörgettük a repcemézet. Változó az eredmény, van olyan kaptár, ahol húsz kilót, van ahol öt kilót gyűjtöttek a méhek. A repce fajtáján is sok múlik. Szombathely környékén sem jobb a méhészek helyzete, noha a szomszédos osztrákok nagyon kedvelik a magyar mézet. Ennek ellenére a felvásárlók a repceméz kilójáért 350, az akácért hatszáz forintot adnak. A méhecske nem csíp, hanem szúr, és jó reuma ellen A nagydorogi Háhn Mihály negyvenhárom éve méhészkedik. Olyan munkakörben dolgozott mindig, hogy mellette a szenvedélyének is tudott élni. Szerinte érdekes ezeknek a szúrós rovaroknak az élete. A méhecske egyébként nem csíp, hanem szúr. Előfordult az is amikor esőben pörgetett, hogy egyszerre több száz méh is megszúrta. Szerencsére a szervezete már annyira hozzászokott, hogy nem is reagál rá. Talán a gyakori méhszúrásnak köszönhető az is, hogy nem reumás. Ő tavaly Nógrád megyébe utazott, amikor Nagydorog környékén már levirágzott az akác. Mauthner Ilona