A méhészek bajain csak a felvásárlási ár emelkedése segíthet
A méhészek már lezárták az évet, és már egy ideje a kaptárokat is, ahol a méhek telelni fognak. Kovács Tibor mezőmegyeri méhész már a méhszállások elhasználódott részeit javítja, a kereteket pucolja, hiszen télen is van bőven tennivalója. Készül a következő évre, amit mindig jobbnak remél az előzőnél.
– Milyen volt ez az év? Gondolom, ilyentájt már a gazda elkészítette már a mérleget.
– Többekkel ellentétben ez az év nem volt rossz, tavaly és az azt megelőző évben kevesebbet pergettem. Igaz, nem lehetett az akácvirágot megfogni, mert az időjárás miatt nem volt nektártartalma, így nem keresték a méhek sem, de volt más növény, volt napraforgó, ami szépen hozott mézet, mert belőle kétszer pergettem az idén.
– Mióta méhészkedik és mekkora állomány kell ahhoz, hogy az ember csak ebből éljen?
— Már gyerekkoromban igyekeztem ellesni apámtól, aki olyan szeretettel végezte ezt a
munkát, amit ma már nem tapasztalok sem az idősebbeknél, sem a fiatalabbaknál, sőt
én magam is racionálisabban gondolkozom erről. Ő ha nem találta meg az anyát, nem pergetett addig, annyira fontos volt neki a méhcsalád. Én már, ha ilyen gond van, újjal pótolom. Tulajdonképpen kilenc éve csinálom, az utóbbi években őstermelőként. Vállalkozóként kezdtem, akkor még tele voltam lelkesedéssel, buzgón olvastam a szakirodalmat, melyek azok a növények vagy gyógynövények, amelyek méze egyes betegségekre jó hatással lehet. Nem kis fáradságomba került ezek tanulmányozása, s ennek jegyében több száz kilométerre a méhek oda telepítése, szigorú megfigyelése, és
természetesen a betakarítás utáni gyors pergetés. Annak idején címkézett mézet árultam, mert már tudtam, hogy mely növény méze a gyomorerősítő, a vírusölő, vagy melyik az asztmások gyógyszere, és melyik az, ami a felső légúti megbetegedéseket gyógyítja. Sorolhatnám ezt tovább is, hiszen legalább, húszfajta méz eloltását végeztem, csak hát jött egy új élelmiszertörvény, amely szerint nem lehet címkézni a mézeket, vagyis onnantól nem lehetett ráírni, hogy mely növény nektárja mire lehet jó, és itt már vége is lett a lelkesedésnek, az új, a tökéletesebb keresésének. Nem volt tovább értelme. Pár év óta többnyire vegyes virágmézként adom el a termékeimet, ez lett a gyakorlat.
Nekem pillanatnyilag 80 család méhem van, ez elég nagynak számít, jelenleg fele bent van a ház körül, a másik fele egy tanyán, amelyet bérlek. Hogy meg lehet-e élni belőle, erre csak azt tudom, válaszolni: igen, de az az igények függvénye, hiszen a jövedelempótlóból is élnek emberek, ha nem is jól. Az idén 40-50 mázsa mézet adtam el, átlagosan 320 forintért kilóját. Ez az ár nagyon alacsony és már 10 éve változatlan. Hogy ki mekkora hasznot hoz ki belőle, az sok mindentől függ, milyen nagy a bejárható területe, milyen a felszereltsége, hogyan és mennyit áldoz a méhek jólétére. Én például mindig hagyok nekik télire mézet, hiszen ők azért dolgoznak egész nyáron, hogy legyen mit enniük akkor is, amikor gyűjteni nem tudnak. Ezáltal még a támogatástól is elesek, hiszen az uniós szabályok szerint csak akkor kapja meg valaki a családonkénti 6 euró támogatást, ha cukor- és gyógyszerszámlával bizonyítja, hogy felkészült a télre. A gyógyszereket természetesen megveszem, hiszen ha valaki nem figyeli kellőképpen a méheit, könnyen elviheti az atka, vagy valamilyen vírusfertőzés. Tehát a kérdésére válaszolva: éppen meg lehet élni belőle, de hogy ekkora jövedelemmel is beérjem, ahhoz nagyon kell szeretni ezt a munkát.
- Mennyire igényesek az emberek a jó mézre, válogatnak vagy az a fontos csak, hogy olcsó legyen?
- Ez-is, az is, de az utóbbi a meghatározó. Nagyon sok az olyan termék, ami nagyon nem az, mint ami rá van írva. Ez igaz a mézre is. Sok a pancsolt, méznek nevezett híg, színtelen akármi, amit megvesznek csak azért, mert olcsó. Az, hogy milyen az íze, milyen az ásványianyag-tartalma, mennyire lehet gyógyír a finomsága mellett, az sok esetben tizedrangú kérdés. Nekem még mindig van egy pár vásárlóm, aki visszajár és kéri azt a mézet, amiről már megtapasztalta, hogy jó volt valamilyen betegségére. Éppen ezért nem is értem, hogy ha lehet például a hársvirágot meghűlés esetén használható gyógynövényként árulni, akkor a belőle készült mézet ugyanilyen célzattal miért nem?
- Ügy látom, sok csalódás érte. Gondolkozott azon, hogy feladja?
- Nem. Nagyon szeretem csinálni, szeretem ezeket az apró rovarokat, akiket úgy ismerek, mint a tenyeremet. Tudom, mikor lehet hozzájuk nyúlni, és mikor nem. Ha például rossz idő jön vagy bármi más, ami megzavarja a munkájukat, ingerültté válnak, s olyankor támadnak. Egy jó méhésznek észre, kell vennie, hogy mikor érzik jól magukat, mikor elégedettek és mikor betegek. Egy évben 80 ezer kilométert is megteszek, a vándorlásaink során egészen fölmegyek a hegyekig, hogy több fajta jó mézem legyen. Jó lenne, ha az árak felfelé mozdulnának, mert a költségeink évről évre nagyobbak. Ehhez az is kellene, hogy a fogyasztók igénye is változzon, s tényleg csak a garantáltan jó minőségű terméket fogyasztanák, még akkor is, ha valamivel többet kellene fizetniük. És ha már a minőségi áruknál tartunk, nem szabni gátat annak, aki valamit másképpen és jobban is tudna csinálni.