Jó termés, több veszély - a nagy gombásztúra (Békés Megyei Hírlap)

2010. október 7. - Néha egészen apró jelek különböztetik meg a mérgező gombákat az ehetőtől. Csütörtökön egy szakértő segítségével mi is elindultunk, hogy felfedezzük a különleges élőlényeket Békés megye erdeiben. Viszonylag kellemes őszi időben vágtunk neki csütörtökön délelőtt Izsó Hunor békési gombaszakértő vezetésével másfél órás túránknak. A településtől mintegy 15 kilométerre található erdőben szinte minden méteren gombákba „botlottunk". A legtöbbször az akár negyven centi átmérőjű óriás tölcsérgombával találtuk szembe magunkat, de — mint azt Izsó Hunortól megtudtuk — a nem túl bizalomgerjesztő nevű hánytató galambgomba, s a világító tölcsérgomba példányai is viszonylag gyakran előfordulnak a területen.
A városi fülnek szokatlan csendet azonban kisvártatva beszédfoszlány törte meg, s alig néhány perces séta után össze is találkoztunk a „hangok gazdáival", Berta Györggyel, Békés ismert biotermelőjével és párjával.
– 1964 óta, azaz – még visszagondolni is furcsa – immáron negyvenhat éve gombászkodom – mesélte a férfi.
Ahogy elmondta, neki személy szerint éppen a kellemesen fűszeres illatú és zamatú óriási tölcsérgomba a legnagyobb
kedvence, ami szárítva, rántva, tojásos hagymás rántotta részeként egyaránt kiváló, sőt – mint azt vezetőnk hozzátette — melegszendvicsen is egészen egyedülálló az ízvilága.
Berta Györgyék egyébként a már említett tölcsér alakú „favorit" mellett két idősebb, már igencsak barnálló óriáspöfetegre is rábukkantak. A strandlabdányi méretűre nőtt példányok – ha a gombagyűjtők nem vigyáztak volna eléggé –, zöldesbarna spórák millióit szórták volna szét maguk körül. Ehelyett viszont a gondos kezek kosarakba tették azokat, hogy otthon próbálják meg szaporítani.
Az immáron tíz esztendeje gombaszakértői végzettséget szerző Izsó Hunor kérdésünkre elmondta, hogy a fiatal óriáspöfetegből – nevének megfelelően – egy egész család is jóllakhat, a gomba pörköltként és rántva is valódi csemege.
Nomen est omen – azaz a név ezeknél a különleges élőlényeknél is igen erőteljesen kötelez – derült ki ismét, amikor kézbe vettük a retekszagú kígyógombát. A lilás árnyalatban tetsző fajta ugyan nem ehető, de illata valóban kísértetiesen emlékeztet a jófajta retekre.
Tovább sétálva gyönyörű, de egyben a talán legveszélyesebb gombára, a gyilkos galócára bukkant vezetőnk. A példányt a fehér lemez, a gallér, a zöldes kalapbőr és a bocskor együttes megjelenéséről lehet felismerni.
– Idén ősszel kifejezetten jó a gombatermés, az persze más kérdés, hogy a kosarakba nagyon gyakran kerülnek mérgező vagy például hashajtó hatású példányok – ecsetelte kérdésünkre a helyzetet Izsó Hunor. Mint mondta, néha előfordul, hogy a gyűjtők nem akarják elhinni, hogy egy-egy darab mérgező, ilyenkor előkerül a gombahatározó is, ami előtt már azok is meghajolnak, akik mindenképpen enni akarnak a veszélyes példányokból. P. G.