Bár az elmúlt években rövid ujjú pólóban nyitottuk a gombászszezont, most pedig télikabátban hajlongtunk, a tavasz akkor is itt van ibolya, turbolya és kucsmagomba képében.
Nem is igazi kucsmagomba
A kucsmagomba az amatőr gombagyűjtő egyik kedvence, könnyen felismerhető, minden fajtája ehető, és kimondottan ízletes gomba. (A könnyű felismerhetőség ellenére ezt a zsákmányt is mindig vizsgáltassák meg, a nagyobb piacokon ingyenesen igénybe vehető ez a szolgáltatás.)
Tárolás, tartósítás
A gombák - általában - magas víztartalmuk miatt rendkívül romlékonyak, ezért ajánlatos gyűjtés után legfeljebb egy napon belül felhasználni őket. Ez ellentmond azzal, hogy gombászni nem egy rántottához való gombáért járunk, tehát felmerül a tartósítás kérdése. A kucsma jól bírja a fagyasztást és a szárítást is, előbbi értelemszerű, utóbbit napon tanácsos végezni. Mivel erre mostanában korlátozottak a lehetőségeink, fémhálón a meleg sütőbe lehet őket tolni, vagy a radiátor fölé helyezni a kiterített gombákat. A sok eső miatt most a szokásosnál is nagyobb a víztartalma a gombáknak, ezért a fagyasztás szerencsésebb megoldás.
A képen látható régi gáztűzhely bekapcsolt sütője fölött, a hűtőből kivett rácson szárítás igazán szép példa a hazai thereifixedit hagyományok ápolására. (Fontos, a sütőt kapcsolják be, ne a gázrózsákat!)
Mire való?
A gombánál kevés alapanyag prezentálja szebben az egy szezonban termő növények ízharmóniáját, a kucsma tökéletes minden kora tavaszi zöldséggel, fűszerrel. Turbolya (ezt a kucsmalelőhelyeken mellé szedhetik, ánizsos karakterű vadfűszer) spenót, medvehagyma, a fűszerek közül a szerecsendió illik hozzá talán a legjobban. Mivel mély, földes karakter, bátran párosítható friss ízekkel, mentával, lime-mal és édesköménnyel, petrezselyemmel és pikáns sajtokkal is, gorgonzolával különösen jól mennek egymáshoz.