2014. június 12. - A csiperkék – már csak kereskedelmi beszerezhetőségük miatt is – a legismertebb gombák közé tartoznak, azzal a megjegyzéssel, hogy jellegzetes illatuk, aromájuk inkább a természetben begyűjthetőknél hangsúlyosabb, és elkészítésük után is megmarad.
A termesztett fehér vagy barnás kalapú kétspórás csiperkét (Agaricus bisporus) a természetben is megtaláljuk, akárcsak rokonait, bomló szerves anyagban gazdag, füves réteken, legelőkön, kertekben, parkokban. Közeli rokona a réti (kerti) csiperke (A. campestris), bőséges esőzés után az Olt menti réteken, legelőkön néhány nap alatt tömegesen jelenik meg.
Az erdőszéli csiperkét (A. arvensis) összetéveszthetjük a karbolszagú csiperkével (A. xanthodermus), mivel mindkét faj nyomásra sárgul. Fontos megkülönböztető jellege a karbolszagúnak a vegyszerszaga (hasonlít a fogkezelésnél használtéhoz), valamint a tönk talpi részét megvágva megjelenő élénk citromsárga szín. Az erdő közelében és a ritkás erdőben élő erdőszéli csiperke az ismert kellemes illatú.
Valamennyi csiperke – a felsoroltakon kívül is – már áprilistól megjelenik, és a váltakozó csapadékos, meleg időjárás függvényében őszig jelen van. Az erdei fajok (óriás csiperke, erdei csiperke, gumós csiperke) valamivel később, június második felében jelennek meg.
Az összes ehető csiperkefaj szárítható, konzerválható, aromájukat megőrzik úgy is. Elkészítésüknek csak a képzeletünk szab határt. Puskás Attila