Fotó: Fiedler Rita
2023. szeptember 11. - Az életünk múlhat rajta, ezért is fontos, hogy felismerjük.
A mögöttünk álló csapadékos nyár kedvező feltételeket teremtett a gombák növekedésének. Jelenleg is gazdag a termés az ország több részén, de érdemes körültekintően szedni a vadon termő finomságot, nehogy végzetes kaland legyen belőle.
Vizsgálatok szerint az ételmérgezéses esetek közül világszerte a gombamérgezés okozza a legtöbb halálesetet. Ezen belül is a gyilkos galóca számlájára írható ezek mintegy 90 százaléka. A gyilkos galóca szinte minden ősszel szedi áldozatait hazánkban is, pedig a mérgezés könnyen megelőzhető. Ha nem ismerjük kellőképp a gombákat akkor csak ellenőrzött forrásból vásároljunk, vagy saját szedés esetén minden esetben vizsgáltassuk be szakemberrel.
A szakellenőrök a gombák bevizsgálásban ingyen és készséggel állnak a rendelkezésre a piacokon. Ha a gombagyűjtő nem tud szakellenőrt elérni, akkor csak azokat a gombafajokat használja fel étkezési célra, amelyeket teljes bizonyossággal ehető gombaként ismer fel. Amiben pedig teljességig nem biztos azt hagyja a helyén.
Bár sok más mérgező gombafaj is nő Magyarországon, talán a gyilkos galóca a legveszélyesebb, mivel halálos kimenetelű mérgezést okozhat.
A gombák világról, és annak veszélyeiről a Sokszínű Vidék Fiedler Ritával gombaszakellenőrrel beszélgetett, akitől sok hasznos tanácsot és információt kaphat mindenki, aki kosarával a kezében gomba vadászatra indul.
Mióta és hol végzed a szakellenőri feladatokat?
A gombaszakellenőri feladatokat tavaly nyár óta látom el a Szombathelyi Vásárcsarnokban. Kezdetben ritkábban, ma már szinte napi szinten találkozhatnak velem a vásárcsarnokba érkezők.
Általában milyen gyakorisággal visznek bevizsgálásra mérgező gombát, külön kitérve a gyilkos galócára?
Az elmúlt évben mindösszesen 3 behozott példányról tudok, ezek közül 2 nálam “landolt”, egy pedig a kolléganőmnél. Mindegyik eset tavaly szeptemberben történt. Elég gyakori, főleg a lelkes kezdők körében a különféle mérgező, nem ehető gombák összegyűjtése. Főleg a szép, nagy, impozáns megjelenésű példányokból szoktak sokat szedni.
Ha mérgező gombát talál a szakellenőr a bevizsgált gombák között, akkor az minden esetben az ehető gombákkal együtt megsemmisítésre kerül? Vagy ez csak a halálosan mérgező gombák esetében jellemző?
Mérgező gombák közül több félét is szoktak hozni a gombavizsgálóba a gyűjtők. A leggyakoribb felbukkanó gombák a gyomor- és béltünetes, úgynevezett gasztrointesztinális mérgezéses csoportba tartoznak, illetve a muszkarin típusú súlyosabb mérgezést okozó gombák. Ezek egyike sem halálos kimenetelű az esetek zömében, de a kép elég változatos. A karbolszagú csiperkén keresztül a világító tölcsérgombán át a susulykáig, döggombákig minden elő szokott fordulni, főleg a rutintalan, de kíváncsi gyűjtő kosarában. Ezeket kiválogatjuk az ehetőek közül, igyekszünk elmagyarázni mit, honnan lehet megismerni, mit nem érdemes gyűjteni, a többit pedig visszaadjuk a gyűjtőknek. A teljes kosár tartalma a halálosan mérgező gombák esetében kerül elvételre. Ilyen a gyilkos és fehér galóca mellett a húsbarnás őzlábgomba, a rózsás őzlábgomba és a fenyves sisakgomba is.
Ilyen estben általában elfogadják a gyűjtők, hogy az összegyűjtött gombákat már nem kapják vissza?
A reakciók nagyon vegyesek. A megijedéstől a felháborodáson át mindennel találkoztam, de szerencsére volt, aki felfogta a dolog komolyságát, és hálás volt, hogy behozta a gombáját, mert ezzel valóban életet mentettünk.
Az elmúlt nyár bőséges csapadéka kedvező hatással van a gombák fejlődésére, nagyobb-e jelenleg a mérgező gombák jelenléte a vizsgálóban, vagy nem kiemelkedőbb a többi évtől?
Tavaly hasonló gomba dömping az ősz első hónapjának a közepétől volt megfigyelhető, akkor érkezett a legtöbb gomba a vizsgálóba. Idén ez kicsit korábbra tolódott az esős idő miatt. Én úgy gondolom az erdei és mezei sokféleség megjelenésével együtt nő a behozott gombák száma és sokfélesége is, így a mérgező gombák felbukkanásának lehetősége is.
A gyűjtők melyik gombafajjal tévesztik össze leggyakrabban a gyilkos galócát a saját tapasztalataid alapján?
Leggyakrabban a zöldes kalapú galambgombákkal tévesztik össze. Sokan mondják, hogy nem látták a gallérját, nem vették észre a bocskorát, sokszor az erdei félhomály is megtréfálja a nem kellő figyelemmel rendelkező gombagyűjtőt. Sötét az erdő, nem megfelelő a fényviszony, és csak szedik a zöldes galambgombákat, nem néznek alá, a tönköt elvágják a föld felett, és már kosárba is került a halálos gomba.
Ebben a szezonban, ha meg tudod mondani, mennyi olyan eset fordult elő, hogy gyilkos galóca került a gyűjtő kosarába?
Eddig 4 tételben fordult elő gyilkos galóca az idei évben, ez 5 példányt jelentett.
Volt-e valamilyen különleges eset az elmúlt években, amit megemlítenél?
A legelső gyilkos galóca tételemnél annyira ledöbbent a gyűjtő, hogy közölte, soha többet nem szed lemezes gombát. A legelgondolkoztatóbbnak azt tartom, amit másoktól hallok. Sok olyan ember hozza bevizsgáltatni a gombáit, akiknek a családjában, közeli ismeretségi körében volt már gombamérgezéses eset, esetleg haláleset is. A gombászkodás most divatos lett, sokan mindenféle előtájékozottság nélkül mennek az erdőbe, és sajnos sokszor nagy mennyiséget szednek össze-vissza mindenből.
Mesélnél egy kicsit a spóra túra nevet viselő blogodról?
Azért hoztam létre az oldalt, hogy kicsit megismertessem a gombák iránt érdeklődő embereket a gombák változatos világával egy kicsit más szemüvegen át. Hogy kikerüljenek a vargánya- rókagomba-galambgomba háromszögből. Az én oldalam nem határozó oldal, ez fontos. Csak az kerül ki, ami velem szembejön, személyes élmények, legyen az bármilyen is. Kicsit tudományos, kicsit szakmai, amivel szeretném bemutatni azt, hogy időnként mennyire nem egyszerű egy sima határozás. Így kerülnek ide a mikroszkópos élményeim, a spóraképek pl, amivel sokan talán nem is találkoztak még. Nem biztos, hogy mindenki elsőre be tudja fogadni az ilyen jellegű információkat, de én bízom benne, hogy mindenki annyit “szed” ki magának, amennyit szeretne. Ha pedig megragad egy picit több, már jó.
A gombaszakellenőr fontosnak tartotta megemlíteni azokat a fajokat, amik hasonlóságot mutatnak a gyilkos galócához. Valamint megjegyezte, hogy sok esetben meghatározó például a levegő páratartalma, a kiadós esőzések, amik mind hatással vannak a gombák megjelenésére, ami olykor téves határozást eredményes.
A gyilkos galóca fiatal, zárt példányai pöfeteg-fajokkal és a fiatal császárgalócával összekeverhetőek. Utóbbi védett gombánk! A pöfetegeket kettévágva azonnal látható, hogy tényleg pöfeteggel, vagy egy fiatal kalaposgomba kezdeménnyel van-e dolgunk.
A kifejlett gyilkos galócát legtöbbször a zöldes színű galambgombákkal lehet összetéveszteni. De a galambgombák habitusa másabb. Zömökebb, tömörebb gombák. Húsuk kemény, pattanva törik, tönkjük hengeres. Nem viselnek bocskort, se gallért, tönkjükön nincs márványozott mintázat.
Hasonlóságot mutathat hozzá az erdőszéli csiperke, melynek van gallérja ugyan, de bocskora nincs, tönkje sima és a lemezei fiatalon kis ideig piszkosfehérek, majd halvány szürkésrózsásak, végül csokoládébarnák lesznek.
Az alábbi galériában a gyilkos galócák kalapja nem tipikus, az esőzés, az időjárás változás hatása hagyott rajta nyomott, emiatt lett ilyen. Közvetlen közelében nőttek a zöldes kalapú dióízű galambgombák.
Miskolczi Timea Panny