Reneszánszát éli a gombaszedés hazánkban: egyre többen próbálnak szerencsét az erdőkben, ám az egyik legdrágább és legkülönlegesebb gombafajtát, a szarvasgombát professzionális módszerekkel keresik. A ritkaságszámba menő termés nagy részét továbbra is külföldön értékesítik
Az ősz sokak szemében egyet jelent a gombaszezonnal. A városok zajából kilépve a nyárutón egyre többen keresi fel erdeinket a földi csemege után kutatva - általában ugyan kevés fajtát ismerve, mégis egyre nagyobb lelkesedéssel. A megélénkült érdeklődés miatt a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság újabban ismeretterjesztő céllal indít gombavadászatokat, legutóbb a varázsos hangulatú, érintetlen somogyi tájon, a Zselicben kereshették a vállalkozó kedvűek a gombát.
- Néhány évtizede szinte csak megélhetés miatt szedtek gombát az emberek, de az egymást követő generációk lassan elfeledték a hagyományos gyűjtési formákat - mondja Pál-Fám Ferenc gombaszakértő, a Kaposvári Egyetem docense. Hozzáteszi, valamikor apáról fiúra szállt a tudás, de ez a folytonosság megszűnt, így jellemzően könyvekből sajátítják el az emberek az ehető és nem ehető fajok típusait.
Kevesen tudják, hogy a becslések szerint az országban hat-nyolc ezer faj van, közülük is mindössze kétezret dokumentáltak - régebben vidékenként nyolc-tíz fajtát szedtek, ismertek. A szakértő ezzel kapcsolatban megemlíti, éppen ezért nagyon kevés mérgezés volt, de ma is csak néhány eset fordul elő, amelyek inkább ritkaságuknál fogva kerülnek az érdeklődés középpontjába. Azt mondja, sokkal többször előfordul, hogy romlott élelmiszertől lesz valaki rosszul; ám azért sietve hozzáteszi, hogy továbbra is csak a hatóságilag bevizsgált példányokat lenne szabad fogyasztani. A szakellenőrök úgy kétszáz fajt ismernek, nekik kötelességük, hogy a vizsgálat után - akár ehető, akár nem - csak bizonyos fajtákat engedjenek tovább.
A mérgező gombafajták egyik fele a gyomorra hat - hasmenést, hányást okozva -, a másik típus az idegrendszert célozza. A legveszélyesebb mind közül a gyilkos galóca, amelynek mérge úgy viselkedik, hogy egy kénmolekulát közvetlenül a DNS-be köt be, a mérgezés első tünetei pedig csak ezután jelentkeznek. Pál-Fám szerint az lehetne igazán hatásos védekezés ellene, ha a nagy bocskoros, galléros gyilkos bemutatására az iskolákban legalább negyedórát szánnának. Magyarország területén egyébként - teszi hozzá - Fülöpszállás környékén és elszórva az Alföldön a fehér gyilkos galócával is találkozhatunk, a hegyi galóca viszont már csak a Kárpátokban terem.
A figyelmeztetés nem véletlen, hiszen hét végi utunk során az alig másfél órás gombavadászat alatt egy család kosarába két gyilkos galóca is került - a túra résztvevői között pedig számosan akadtak olyanok is, akik összeszedtek kilónyi, kisebb mérgezést okozó, különleges színű fajt, de a mérgező korall vagy a kígyógomba egy-egy példánya is kosarakba került.
Bár egyre több a természetet kedvelő gombaszedő, mellettük újabban komoly üzletág is kiépült a vadon élő fajok gyűjtésére, az olaszok például kamionokkal viszik tőlünk az értékes erdei „termést". Sokak szerint a magyar szabályozás hiányos, az exportot így mindenképpen korlátok közé kellene szorítani.
- Elképesztő mennyiségű szarvasgomba kerül ki hazánkból a külföldi piacokra - mondja Pál-Fám Ferenc, hozzátéve, hogy manapság már az Erdélyből érkező szállítmányokat is innen küldik tovább. Nem véletlen tehát, hogy a „szarvasgombászok" féltve őrzik titkukat, hol is található egy-egy nagyobb telep, hiszen a fajtának kilogrammonkénti ára tizenötezer forintról indul, s egy, a föld alatt megbúvó gomba keresésére betanított kutya ezer euróba kerül. A mértéktelen kivitel megakadályozására a megoldást a szakemberek szerint a részletes szabályozás jelenthetné, s erre jó példákat találunk tőlünk nyugatra: Svájcban csak hét végén és mindössze kétkilónyit lehet gyűjteni a vadon élő példányokból. Magyarországon is bevezettek már korlátozó intézkedéseket, hiszen a különleges és ritka gombák védelmét szolgáló törvény egy esztendeje lépett életbe, hatóköre harmincöt fajtára terjed ki. A törvény gyakorlati alkalmazását ellenben még csak tanulgatjuk, így a természetvédelemmel foglalkozó szakemberek számára is kihívást jelent annak végrehajtása. BÓKA
AZ ÉRINTETLEN ZSELIC A belső-somogyi homokvidék és a Mecsek között helyezkedik el a Zselic. A nem túl magas, kétszázötven-kétszáznyolcvan méteres dombvidék különlegességét az adja, hogy klímájában kontinentális, atlanti és mediterrán elemek keverednek egymással - mondja Pintér András természetvédelmi őr. A tájegység az ország egyik legérintetlenebb területe, mindössze 20-30 ezer ember él itt százezer hektáron. A Zselicben ma is vannak olyan erdőrészletek, melyeket történelmünk során eddig csak egyszer vágtak ki, s a kevés út által szelt, völgyekkel, szabdalt vidéket nehezen veszi birtokba a mezőgazdaság is. Az ötvenes években az utolsó farkast is itt lőtték ki.