Tegyünk el télire galagonyát, berkenyét, somot
Az őszi erdő ragyogását nem szabad kihagyni! Egy-egy séta nemcsak a lelket üdíti föl, de ha ügyesek vagyunk, a bokrok és a fák terméseiből kitűnő téli ételeket is készíthetünk, amelyek sok C-vitamint őriznek.
Az ezerszínű őszi táj esztétikai élményeket kínál. A sárguló, rozsdásodó levelek egyben azt is jelentik, hogy a termések megértek, mi több, az ügyesek és a szorgalmasak számára finom és hasznos csemegét ígérnek.
Járjunk hátizsákkal túrázni, gyűjtsunk hibátlan terméseket, amelyekkel nemcsak lakásunkat díszíthetjük, de megtölthetjük a belőlük készített finomságokkal kamránkat is. Az a fontos, hogy olyan helyeket keressünk, ahol kevesen járnak, a kocsikból párolgó benzingőz ne tegye tönkre a magas C-vitamin-tartalmú gyümölcsöket.
Kezdjük rögtön a csipkebogyóval, mert azt ismerik a legtöbben. Lekvárja, a hecsedli, hecserli, hecsli, hecsepecs, he-csenpencs, bicske, csipkenye, csitkenye, vadrózsalekvár már elnevezéseivel is elszédít bennünket. A csipkebogyólekvár pikáns íze nemcsak sütemények, fánkok, kenyér vagy kalács alkalmas ízesítője, hanem különböző mártások alapanyaga, sőt, adható vadhúsok mellé önállóan is. Csipkebogyómártás készíthető néhány kanál lekvár, egy evőkanál mustár, fél citrom leve és három-négy evőkanál bor elegyítésével.
A terméseket alaposan megmossuk, vízzel és cukorral föltesszük főzni. Átpasszírozzuk azokat, ha már eléggé leváltak a magról, majd szitán még egyszer átnyomjuk, hogy ne maradjanak benne apró szöszmötök. A som, a berkenye, a galagonya és a kökény is alkalmas lekvárnak. Ha még különlegesebb ízekre vágyunk, akkor sűrűbbre főzzük, mandulát keverünk hozzá, hosszúkás edényben sajtoljuk. Dallos Zsuzsa