2013. május 26. - Latin neve: Aristolochia clematitis
A drog latin neve: Aristolichiae folium Német neve: Osterluzei
Angol neve: Birthwort
„A bőrproblémák gyógynövénye."
Felhasználható részei:
A drogot a kifejlett, ép levelei valamint gyökérzete (Saracenia radix) adják.
A növény hatóanyagai:
Arisztolochiasavat, klematitin keserűanyagot, illóolajat, cseranyagot, C-vitamint, flavonoidokat tartalmaz.
A tea hatásai, felhasználása:
A drog idegnyugtató, étvágyserkentő, fájdalomcsillapító hatású, viszont májkárosító, sőt rákkeltő hatása miatt belsőlegesen fogyasztani TILOS! Külsőlegesen főzetét sömör, ekcéma, gyulladások kezelésére alkalmazzák.
Fogyasztási javallat:
Főzetét 1 evőkanál drogot 1/4 liter vízhez készítik! Használata csak külsőleg!
Figyelmeztetés:
Májkárosító, rákkeltő hatása miatt belsőleg fogyasztani TILOS!
Előfordulási helyek: Vizek, vasúti töltések mentén, gyümölcsösökben, erdők szélén terem.
Száradási arány:
3 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru, gyökérzet esetén,
5 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru, levelek esetén.
Virágzása: Május-Június.
Népies nevei: Farkasfül, hím farkasalma, likasír, pipavirág, farkas gégevirág.
Évelő növény. Az országban mindenütt előfordul, bokros és cserjés helyeken, ártéri erdőkben és kerítések mentén gyakori. Sárgásbarna, föld alatt kúszó tarackokkal terjed. Hajtásai felállók, 30-70cm magasak, kopaszak. A szórtan elhelyezkedő, 6-12cm hosszú és ugyanolyan széles levelei háromszög-tojásdad alakúak, lekerekített vállúak, tompa vagy hegyes csúcsúak, sárgászöldek. A levelek hónaljában, 3-6-os csoportokban álló virágaik sárgák, csőszerűek, 2-3cm hosszúak, alsó részükön (a termo körül) kihasasodók.
Dió nagyságú, lefele csüngő, körte vagy füge alakú toktermései éretten gesztenyebarnák. Erős szagú növény.
Felhasználás: az arisztolochiasavat tartalmazó készítményeket a fitoterápiában ma már nem alkalmazzák, és e vegyület mutagén, ill. rákkeltő hatása miatt valamennyi belsőleg alkalmazott készítményt visszavonták a forgalomból. A népi gyógyászat jól ismert „sebkezelő” növénye, melynek főzetét sok helyütt kelések és nehezen gyógyuló sebek lemosására használták.
Megjegyzés: az öngyógyításban nem ajánlott a használattal.
