2013. június 1. - Lesz-e Magyarország gyógynövény-nagyhatalom?
Újabb stratégia készül az agráriumban: a minisztériumban most azt térképezik fel, hogyan válhat Magyarország gyógynövénytermesztő nagyhatalommá. A hazai potenciál részben adott, az ágazat felfutása vidékfejlesztési szempontból sem lenne kis fegyvertény, ám kérdés, miképp szerezhetjük vissza húsz évvel ezelőtt elkótyavetyélt piacainkat.
Érdekes és tanulságos megtenni az utat Budapestről az Ormánság felé egy olyan autóban, amelyet gyógynövényszakértő vezet. Radácsi Péter kertészmérnök, a Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karán működő gyógy- és aromanövények tanszék munkatársa mellett ülve hamar kiderül, micsoda kincseket rejtenek az M6-os autópálya melletti, tavasszal különösen látványos támfalak. A pipacs elsősorban csak szemet gyönyörködtető, ám a somkóró, a lósóska, a kamilla, a bodza gyógynövényként is hasznosítható. Persze nem a forgalmas utak mellől szedve, ám – tudjuk meg - ilyen és számos más, értékes növénnyel tele az ország.
Kincsek, amelyekért csak le kell hajolni. A helyzet persze, mint később látni fogjuk, nem ennyire egyszerű, de tény: Magyarország Európa egyik gyógynövényben leggazdagabb területe. Ráadásul jelentős a gyógynövényes múltja, és a még ma is rendelkezésre jól képzett szakemberállomány birtokában (az például, hogy a gyógynövények tudományát egyetemi szinten oktatják, egyedülálló jelenség egész Európában) valóban gyógynövény-nagyhatalom lehetne. Hogy mégsem az, annak számos oka van. Radácsi Péterrel Baksára tartunk. Schmidt József gyógynövényüzemébe. Schmidt ma a hazai gyógynövénypiac egyik legjelentősebb szereplője, 1988 óta foglalkozik gyűjtéssel és termesztéssel (gyógyfüvet ugyanis nemcsak szedni, de termelni is lehet, ma Magyarországon körülbelül fele-fele arányban van jelen a két módszer). A koldusszegény Ormánságban található üzemében huszonnégy embernek ad állandó munkát, ezenkívül mintegy húsz alkalmi szedője van. Utóbbiak egy része a többek között Radácsiék tanszéke és a WWF természetvédelmi szervezet által életre hívott Traditional and Wild (Hagyományos és természetes) elnevezésű, a Central Europe programban az Európai Unió és Magyarország társfinanszírozásával megvalósuló projekt keretében létrehozott FairWild minősítési rendszer résztvevőjeként gyűjti a bodzát, az aranyvesszőt és számos más gyógynövényt. Schmidt üzeme azon kevés európai vállalkozások egyike, amelyek eleget tesznek a FairWild szabvány követelményeinek. Ez azt jelenti, hogy miközben fenntartható módon gyűjtik a természetben található gyógynövényeket (vagyis fokozottan ügyelnek arra, hogy ne zsákmányoljanak ki egy-egy lelőhelyet), megfelelő munkakörülményeket biztosítanak a gyűjtőknek, javítva megélhetésük esélyeit. S hogy mindez hogy néz ki a gyakorlatban?
- Negyedik éve veszek részt a programban, amely szigorú és költséges ellenőrzési rendszert is jelent - mondja Schmidt József. - Elsősorban a gyűjtőim miatt vágtam bele. A FairWild egyrészt tanúsítványt ad arról, hogy az általuk behozott csalán, csipkebogyó, hársvirág vagy épp ragadós galaj bioalapanyag, amely ellenőrzött körülmények közül származik, másrészt bizonyítja, hogy kifogástalanul bánok a munkásaimmal. Ez ugyanis szociális program is: garantálnom kell, hogy ezek az emberek több pénzt kapnak a gyűjtött áruért, ezenkívül az eladott termékek után prémium is jár nekik, amely egy szociális alapba kerül.
Ebből aztán eseti kifizetések történhetnek: nemrég például a programban részt vevő egyik cigány család két kislányának csináltattunk szemüveget belőle.
Míg eleinte kevés helyi cigány ember bízott abban, hogy a Schmidt által felkínált lehetőség valódi előnyökkel jár, mára belátták: ez nekik sem rossz üzlet. Több család meg tud élni a gyógynövénygyűjtésből, másoknak jó jövedelemkiegészítés. S mivel látják, hogy munkaadójuk megbízik bennük, cserébe ők is szívüket-lelkület kiteszik érte.
- Egyszer aranyvesszőt gyűjtöttünk, két külön brigád - meséli az üzemvezető. - Az egyik gyűjtőhelyen esett az eső, ezért az ottaniak telefonáltak a fairwildos csapatnak, hogy kellene még nekik növény, mert nem fogjuk tudni telerakni a szárítót. Ők mondták, rendben, küldjék az autót. Igen ám, jutott eszébe az esős helyen gyűjtők vezetőjének, de akkor a másik csoport hogyan teljesíti a normát? Megint telefonált, mire a cigányom mondta: nem érdekes, küldd csak a kocsit. Tudta ugyanis, hogy éjszaka telihold lesz. Kimentek éjjel, és levágták a hatvan mázsa aranyvesszőt. Na, ki csinálja még meg ezt?
A kölcsönös bizalomra és az egymással szembeni tisztességre építő program tehát működik, ráadásul üzleti szempontból is kifizetődő. A FairWild címke ugyanis minőséggaranciát is jelent. Schmidt az ezzel a pecséttel ellátott termékeit eddig egy amerikai óriáscégnek, a Traditional Medicinalsnak értékesítette (a teákat, gyógynövénykészítményeket forgalmazó vállalat az Egyesült Államokban huszonnyolcezer üzlettel rendelkezik), amely épp nemrég döntött úgy, hogy 2020-ig kizárólag ilyen standard alapján gyűjtött alapanyagot használ. Vagyis várhatóan még többet vásárol majd - de az idei németországi bioszakvásáron további három-négy cég is megkereste a magyar vállalkozót, érdeklődve termékei iránt. Az a sok-sok ezer euró tehát, amelyet az utóbbi négy évben minősítésre költött, előbb-utóbb megtérülhet.
Lám, gondoljuk, ilyen virágzó üzletet lehet lebonyolítani Magyarország leghátrányosabb helyzetű régiójában. A villányi sváb családból származó Schmidt ráadásul az Amerikában értékesített termékeken kívül „szimpla" gyógynövényből is sokat ad el - a hajdani baksai téesz egykori csirkekeltető üzeméből átalakított telephelyről évi 70-80, egyenként 24 tonna árut szállító kamion indul útnak, elsősorban európai piacokra. (De nem csak oda: épp beszélgetésünk közben keresi egy magyar macskaalomgyártó cég munkatársa, aki ötszáz kiló kamillát rendel tőle cicavécéi illatosításához.)
Az ágazat húsz éve tartó bénultsága után mintha újra téma lenne a gyógynövény. Szerkesztőségünket szinte ugyanakkor kereste meg a hagyományos népi tudást a ma emberének megtanítani szándékozó Traditional and Wild projekt (www.traditionaland-wild.eu/hu) egyik gazdája, a WWF, amikor az MTI arról tudósított, hogy Magyarország újra gyógynövény nagyhatalom lehet, aminek feltételeit most dolgozza ki a Gyógynövénykutató Intézet Kft. (Egyébként a korábban már említett világelső gyógynövénykutató intézet privatizált utódja.) Mivel az ember már kissé gyanakvó a különféle agrár-, például a három éve előkészítés alatt álló sertésstratégiák országában, megkerestük Pallos József Pétert, a gyógynövénykutató igazgatóját, mikor és főképp milyen módon nyerhetjük vissza „birodalmi" státusunkat a gyógynövények területén.
- Régi nagy piacaink már nincsenek meg, így első dolgunk, hogy felmérjük, hol tudnánk értékesíteni a nagyobb hozzáadott értéket képviselő magyar gyógynövénykészítményeket - vázolja fel az augusztus végére a Vidékfejlesztési Minisztérium részére készülő tanulmányban is testet öltő elképzeléseiket Pallos. - Javaslatunk azt is bemutatja majd, hogyan lehetne elérni olyan reális, piaci megalapozottságú munkahelyteremtést, foglalkoztatást - főként a nagyon hátrányos helyzetű térségekben -, amivel megtermelhetők a nagyobb feldolgozottsági fokú, tehát értékesebb, főként gyűjtött gyógynövényi alapanyagok (szakmai szóval: drogok), lehetővé téve ezzel a még értékesebb kivonatok és más származtatott termékek, valamint késztermékek előállítását Az új piacok szerzése, majd az értékesítés felfuttatása legalább három-négy év, de újra kell alakítanunk az arculatunkat is. A cégért újra kell festeni. Vagyis megújult magyar gyógynövény-termékkínálattal kell piacra lépnünk. Erihez, véli Pallos, mindenekelőtt vissza kell álltam a rendszerváltásig működő szigorú minőség-ellenőrzési rendszereinket, és kihasználva az egyre növekvő nemzetközi keresletet, gyógyszerészeti, kozmetikai termékekkel versenybe szállni.
Kérdésünkre, vajon hogyan konkurálhat a hazai gyógynövényágazat a jóval alacsonyabb árakon szállító kelet-európai, balkáni és észak-afrikai országokkal, Pallos a minőségkülönbségre hívja fel a figyelmet.
- önmagában már az is magas hozzáadott érték, ha megfelelően gyűjtött, visszavezethető eredetigazolású termékeket tudunk kínálni. Ha bizonyítani tudjuk, hogy azt a növényt, amelyet adunk, szakszerűen vezetett munkáscsoportok szedték jó minőséget garantáló, akár természetvédelmi területekről. Hiszen a német cégek már ma is ezt csinálják: kilónként három eurót adnak igazolhatóan kiváló alapanyagért, erről Németországban kiállítanak egy tanúsítványt, és ugyanaz a növény máris 15 eurót ér.
Magyarországon, véli az igazgató, megvannak azok a kis és közepes, hazai tulajdonú cégek - többek közt a Béres, a Bioextra, a Pannonpharma, a Naturland, a Herbária -, amelyek képesek prémiumtermékek előállítására. Ám nincsenek illúziói: ezek nemigen törhetnek be az osztrák, német és egyéb nyugat-európai, „gyarmatosító szemléletű" és protekcionista országok piacaira, hiszen bár egy magyar laboratórium ugyanolyan jó, az EU követelményeinek megfelelő tanúsítást képes kiadni, ők csak a sajátjaik igazolásait fogadják el. Termékeinkkel épp ezért a környező nem EU-országokban, a volt szovjet köztársaságokban, illetve Észak-Amerikában kell házalnunk.
Az ágazat felélesztése persze hatalmas feladat. De ha sikerül, nemcsak a vállalkozások járnak jól: a siker vidékfejlesztési szempontból sem lenne elhanyagolható. Hiszen a legjobb lelőhelyek éppen a leghátrányosabb helyzetű régiókban - az Ormánságban, Somogyban, Észak-Magyarországon, Nógrádban - vannak.
Schritt zu Schritt, vagyis lépésről lépésre, visszhangzik fülünkben az óvodáskoráig kizárólag svábul tudó, sokat látott, németesen racionális Schmidt József intelme, aki meglehetősen szkeptikus a tervekkel kapcsolatban. De éppen az ő példája bizonyítja, hogy jól átgondolt, kitartó építkezéssel nagyon sokat lehet elérni. Még akkor is, ha a stratégia megalkotásához nem kevesebb, mint öt minisztérium összehangolt munkájára van szükség. Hátha minden hivatalban akad majd egy-két illetékes, aki felismeri, micsoda lehetőség van a kezünkben! Wekerle Szabolcs
A tihanyi levendulás emléke
Hazánk egészen a rendszerváltásig évszázados gyógynövény-nagyhatalom volt. Gyógynövényátvétellel Mária Terézia kora óta csak be-váltói engedéllyel rendelkező szakember foglalkozhatott, Budapesten hozták létre - a világon elsőként - a Magyar Királyi Gyógynövénykutató Intézetet 1915-ben. De messze földön híres volt az 1910-es években létrehozott tihanyi levendulás is, amely a második világháborúig a francia levendulaolajjal vetekedő minőségben gyártotta termékeit, sőt Trianon előtt Magyarország látta el szinte egész Európát gyógynövénnyel. Az évi 45 ezer tonnányi kivitel jelentősen visszaesett az ország feldarabolása után, ám az átgondolt gazdaságpolitikának köszönhetően a második világháború előestéjén már ismét 20-25 ezer tonnára rúgott. Gyógynövény-nagyhatalmi státusunkat még a kommunista hatalomátvételem szüntette meg: a korábban kialakított, az országot sűrűn átszövő, remekül működő átvevői hálózat telephelyeire az állandó és alkalmi gyűjtők rendületlenül hordták a medvehagymát, kamillát, kakukkfüvet, zsályát és ki tudja, még hányféle vadon termő növényünket.
Aztán jött a rendszerváltozás. És ami felépült, szervesen kialakult hosszú-hosszú évtizedek során, azt szinte egyetlen év alatt sikerült romba dönteni. Privatizálták a gyógynövények forgalmazására és exportjára szakosodott, jól működő cégeket, vagyonukat jórészt elkótyavetyélték, és az ország pillanatok alatt elvesztette addigi jól bejáratott piacait. így hiába a remek éghajlati és földrajzi adottságok, a ma is folyamatosan képzett - ám megfelelő álláshelyek híján később más ágazatokban elhelyezkedő - szakembergárda, a nemzetközi piac ma elsősorban Boszniából, Albániából, Ukrajnából, Moldovából, illetve Tunéziából és Egyiptomból biztosítja alapanyagigényét, hallatlanul alacsony árakon. (A gyilkos árversenyt jól illusztrálja Schmidt József egyik története: 2004-ben, miután csatlakoztunk az Európai Unióhoz, megjelentek a multik polcain a külföldi kamillateák, amelyeket dobozonként száz forintért kínáltak. Akkor, amikor neki egy ilyen mennyiség puszta előállítása is 170 forintjába került. Nem véletlen, hogy az Ormánságban termesztett kamilláját ma szinte kizárólag külföldön elsősorban Ausztriában értékesíti: ott van fizetőképes kereslet a jó és ellenőrizhető minőségű termékekre.)
