A Debreceni Művelődési Központ és a
Hajdú-Bihar megyei Magánerdő Tulajdonosok Egyesülete
szeretettel meghívja Önt, kedves családját és barátait
a 2008. november 7.-én nyíló fafaragó népművészeti kiállításra
a Tímárházba (Debrecen, Nagy Gál I. u. 6.)
A kiállítás 2008. november 07.-től december 31.-ig a Debreceni Művelődési Központ által üzemeltetett Tímárházban (Debrecen, Nagy Gál I. u. 6.) lesz látható.
Az ünnepélyes megnyitó 2008. november 07.-én 17 órakor a Tímárházban
Megnyitja dr. Bánszky Pál művészettörténész, közreműködik Bellofatto Fillippo furulyán.
A népművészeti kiállítás célja:
Hajdú-Bihar Megyében fafaragással foglalkozó alkotók bemutatkozási lehetősége, mesterségbeli fogásaiknak, ismereteiknek átadása, amelyek a népi faművességre jellemzőek és a modern asztalosipar térhódításával lassan feledésbe merülnek. A fának, mint természetes, megújítható természeti kincsüknek a bemutatása, amely még „holtában is él”.
A Faiparos himnusz szerint:
„A fát kidönti két karunk, zokogva hal sok ág,
De két karunktól újra él, tovább, tovább, tovább,
Míg eldalolja szép dalod, formálja értelem,
Hogy feldíszítse otthonod és támaszod legyen.
A fát kidönti két karunk, zokogva hal sok ág,
De két karunktól újra él, tovább, tovább, tovább,
A bölcsödtől már elkísér az egész élten át,
S ha munkád egyszer véget ér, a sírba véle szállsz.
A fát kidönti két karunk, zokogva hal sok ág,
De két karunktól újra él, tovább, tovább, tovább.”
(szerző: Dr. Winkler András, 1971)
Az EURÓPAI ERDŐK HETÉ-nek folytatásaként kerül megrendezésre a kiállítás.
A EURÓPAI ERDŐK HETE legfőbb üzenete volt: Európa 44 százalékát, hazánk területének 20 százalékát erdő borítja, és ez az erdő terület folyamatosan növekszik. Az erdők az üvegházhatást okozó gázok folyamatos megkötésével jelenleg a leghatásosabban mérséklik a klímaváltozás ütemét, védik a földi életet. A fa, a legősibb megújítható, környezetkímélő nyersanyag és energiaforrás, így a fa felhasználása a 21. században is a legjobb választás a környezetvédelem terén.
Kapcsolódó programok gyermekcsoportoknak: „fanyűvő” foglalkozások fafaragók irányításával „Faragó mesevilág” címmel. A faragás meseország, hiszen a faragott anyag mesél az életről, a faragott formák és díszítmények mesét mondanak a szemlélődőknek. Ebbe a világba hívjuk a gyerekeket 2008. november 12-én, november 26-án és december 14-én, 14 órától.
Előzetes bejelentkezés Mátrai Nagy Andreánál a 30/618-9767 telefonszámon.
A kiállításon résztvevő 34 alkotó:
Bartha Gyula fafaragó (Bocsakaikert)
Bartha József fafaragó népi iparművész (Derecske)
Báthori András fafaragó (Debrecen)
Bodó Imre fafaragó (Debrecen)
Boros Ferenc fafaragó népi iparművész (Debrecen)
Buglyó Péter aranykoszorús kádármester (Debrecen)
Buglyó Péter ifj. fafaragó (Debrecen)
Császi Ferenc népi iparművész, a Népművészet Mestere (Hajdúszoboszló)
Csukás Béla fafaragó (Debrecen)
Domokiné Tóth Mária fafaragó (Debrecen-Pallag)
Fantoly Pál szobrász (Pocsaj)
Farkasinszky Péter fafaragó (Debrecen)
Galánfi András népi iparművész, a Népművészet Mestere (Hajdúszoboszló)
Győri Balázs oktató mester (Nádudvar)
Hutkai László bőrműves népi iparművész (Debrecen)
Kiss Lajos fafaragó (Debrecen)
Kovács László fafaragó népi iparművész (Hajdúszoboszló)
Kovács Mihály fafaragó népi iparművész (Hajdúszoboszló)
Kovács Zoltán fa- és szarúfaragó népi iparművész (Debrecen)
Mátyás Tibor fafaragó (Debrecen)
Nagy Ferenc fafaragó (Hajdúszoboszló)
Nagy Sándor fafaragó népi iparművész (Debrecen)
Nagy Zsolt fafaragó (Debrecen)
Nyeste József fafaragó(Debrecen)
Oláh István fafaragó népi iparművész (Máriapócs)
Petre Attila fafaragó (Debrecen)
Réti Szabó Sándor fafaragó (Hajdúnánás)
Sepsy Zsolt fafaragó (Hajdúszoboszló)
Szabó István fafaragó népi iparművész (Hajdúszoboszló)
Szegvári Zoltán fafaragó ()
Széll Dávid fafaragó (Debrecen)
Tóth Sándor fafaragó (Hajdúszoboszló)
Vass Tamás fafaragó népi iparművész (Debrecen)
Zuggó Gábor fafaragó népi iparművész (Debrecen),
Hajdú-Bihar megyei Magánerdő Tulajdonosok Egyesülete nevében
Puskás Mihály okl. erdőmérnök
Tel.: 30/51-59-218
Debrecen, 2008. november 05.
„A természetes anyagoknak – például a fának – csodálni lehet a szépségét és rendkívüli gazdagságát. Külső jegyei alapján felismerjük-e a fa különböző fajtáit? Képesek vagyunk-e megfejteni belső titkait, azt a szabályos visszatérő folyamatot és ritmust, ahogyan az életét éli a rügyfakadástól a téli álomig, s a maga teremtette naptárában jegyzetelve az idő múlását, s évgyűrűivel jelölve saját korát. Ismerjük-e a fákat? Közel tudtunk-e kerülni titkaihoz? A fa egy élő szervezet, s ha már gyümölcsöt nem terem holtában is hasznos: karakteres struktúrájában és színvilágában is tudunk gyönyörködni és szükség szerint hasznosítani. A dísztelen tálak, fűszer- vagy szalvétatartók az anyaguk szépségével, célszerű formájukkal és jó arányaikkal képesek kitűnni. Kialakultak olyan funkciók, amely területen praktikuma miatt teret hódított a műanyag. De helyezzük egymás mellé a kenyér-, gyümölcskínáló műanyag alkalmatosságot és ugyanezt dió-, cseresznyefából, vagy japánakácból. Érzékelhetjük a szinte összemérhetetlen különbséget. Kiszoríthatja-e a természetes anyagot a műanyagvilág?”
(Bánszky Pál: Megújhodó faragóhagyomány 1973-1998, 2000.)
Megjegyzés:
A Nyugat-Magyarországi Egyetemhez (Erdőmérnöki Kara ez évben ünnepli az erdészeti felsőoktatás 200 éves jubileumát) jogelődjének a Soproni Egyetemhez illetve (Trianon előtt) a Selmecbányai Akadémiához hozzátartozott, hozzátartozik még ma is a hagyományok ápolása. A selmeci diákélet elengedhetetlen kellékei voltak a dalok és nóták, amelyek a kialakult hagyományos szertartásokhoz, szakestélyekhez hozzátartoztak, amelyek mind a mai napig élnek. A következő mondás is ezt tükrözi: „Amely diák Jénából asszony nélkül, Lipcséből veretlenül, Wittenbergából ép bőrrel, Selmecről pedig Bursch-nóták nélkül kerül vissza szülőföldjére: a legszánalomra méltóbb teremtménye az Istennek.”
A faiparos himnusz, a faipari kar dicséretére kelt életre az egyetem egykori rektora tollából. A szakestélyek elején a Karok üdvözletekor csendül fel a dal a Bányász-, Erdész-, Kohász himnusz társaságában.