Tarjáni Antal erdőmérnök - fotóművész kiállítása

Tarjáni Antal
1952-ben születtem Kisbéren, Komárom - Esztergom megyében, s itt éltem 18 éves koromig.
1976-ban, Sopronban szereztem diplomát az Erdészeti és Faipari Egyetem erdőmérnöki karán. Főállásban erdőmérnökként dolgozom és élek Tatabányán feleségemmel és két gyermekemmel, jelenleg, mint köztisztviselő.
Tíz éves koromban, a megtakarított zsebpénzemből Pajtás fényképezőgépet vettem, az indokát ma sem tudom, de tény, hogy azóta félembernek érzem magam, ha nincs nálam valamilyen képrögzítésre alkalmas eszköz. Autodidakta módon képeztem magam, a fekete-fehér laborálást ma is magam végzem.
1998-ban felvettek a Magyar Fotóművészek Szövetségébe.
Közvetve kipróbáltam a riportfotózást is, mivel 10 évig a vállalati újság fotósa és társszerkesztője voltam, de igazából, a belső kényszerből jövő fotózást/alkotást szeretem. Témaválasztásaimnál nem tudom letagadni mérnöki voltomat, hiszen az szinte mindig a munkámhoz kötődött, vagy abból levezethető.
A „camera obscura” (lyukkamera) egy külön világot teremtett számomra. Mérnökként a technika létrehozása, építése jelent örömöt, mivel így több „saját” kamerát készíthettem. Vélhetően ez járult hozzá, hogy az utóbbi években szinte kizárólag ilyen gépekkel készítem alkotásaimat. Ez a lencse nélküli rendszer által leképezett világ a „látásommá” vált, hiszen a felvételeket kereső hiányában a ténylegesen negatívra kerülő kép „ismerete” nélkül készítem.
A „Lyukkamerám terei” című sorozatom egyedei, gyakorlatilag belelátásai, tükörképei a rendszerváltás, s inkább az ezredforduló óta jelenlévő, változó és eltorzuló Magyarország és a generációm, a mai „ötvenesek” sajátos viszonyának, „tehetetlenségének”, aggódásának. Elmosódunk lenyomatai, mint a lyukkamera hosszú expozíciója miatt minden, ami mozog, s mindegy melyik irányba.