A hazai erdők hatósági besorolása természetességi állapotuk alapján
A szakma és a társadalom számára régóta igény, annak megállapítása, hogy a hazai erdők mennyire állnak közel a természetes erdőtársuláshoz, ezért a 2009. július 10-től hatályos, az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (továbbiakban: Evt.) rendelkezik a magyarországi erdők természetességi állapotba történő besorolásáról.
Ezek közt szerepel a FAO erdőleltár (FRA), az európai erdők védelméért szervezett miniszteri konferencia (MCPFE) idevonatkozó módszertana, de megemlítendők a hazai erdészeti és természetvédelmi tudományos élet publikációi, többek között Bartha Dénes, Szmorad Ferenc, Tímár Gábor, Standovár Tibor, Madas Katalin és Gálhidy László munkái.
Az említett jogszabályi elvárás alapján az erdészeti hatóság által kidolgozott besorolási eljárás elsősorban nem értékelő módszer, hanem kategorizálás, ami arra szolgál, hogy az egyes erdőrészleteket, természetességi állapotuk alapján csoportokba rendszerezze. Az egyes kategóriák közti éles határok kialakítására azért volt szükség, hogy így igazgatási szempontból megvalósulhasson az egyes erdők természetesség alapján történő megkülönböztetése. Ennek segítségével vált megvalósíthatóvá, hogy külön szabályozás vonatkozzon a természetes állapotokat jobban és a kevésbé megközelítő részletekre. Ez jelentős előrelépésnek tekinthető az eddigi szabályozáshoz képest.
Mivel elvárás, hogy az ország összes erdejére egyidejűleg legyen megállapítva természetességi kategória, ezért fontos szempont volt, hogy az elkülönítés alapjául olyan adatok szolgáljanak, amelyek az Országos Erdőállomány Adattárban (Adattár) teljes körűen hozzáférhetők. Ezek közül kiemelt jelentőségű az erdészeti tájhonos, tájidegen és az intenzíven terjedő fafajok terület alapú elegyaránya, ezen fafajok eredete és az erdő elegyessége. Emellett a törvény megfogalmaz olyan szempontokat is, melyek csak az Adattár alapján nem állapíthatóak meg, például, hogy az erdő az adott termőhelyen a bolygatatlan erdők természetes szerkezetét, dinamikáját mutatja-e. Ezért azokban az esetekben, amikor a besorolás csak az Adattár adatai alapján nem lenne egyértelmű, helyszíni felülvizsgálat válhat szükségessé.
Így például a természetes állapothoz legközelebb álló „természetes erdő” kategóriába nem kerülhet erdőrészlet csak Adattári adatok alapján. Ilyen besorolást csak az az erdő kaphat, amelynél az Adattár alapján „természetszerű” állapotot határoznak meg és az ezt követő hatósági felülvizsgálat megalapozottnak, a törvényi követelményeknek megfelelőnek tartja az adott részletet „természetes” kategóriába való átsorolását.
A fent említett eseten túl is előfordulhat, hogy az Adattári adatok alapján megállapított természetességi állapottól eltérő természetességű az adott részlet. Ennek egyik oka, hogy az ott szereplő adatok megváltozhatnak a tíz éves erdőtervezési ciklus során. Emellett sok olyan, a természetességet befolyásoló szempont, adat van, ami vagy nem szerepel a hatósági nyilvántartásban, vagy meghatározása túl szubjektív ahhoz, hogy csak számszerű adatok alapján eldönthető lenne. Ezért a jogszabály lehetőséget nyújt az erdőgazdálkodók számára, hogy kérelmezzék erdőrészletük – a hatóság által megállapított – természetességi kategóriájának felülvizsgálatát. Emellett a körzeti erdőtervezés során az erdőtervező helyszíni vizsgálata alapján, saját döntési körében az Adattárban nyilvántartott természetességi állapotot szintén felülvizsgálhatja. A változtatásról a tervezési folyamat tárgyalásain, vagy az erdőterv határozatból értesülhetnek az érintettek.
Az erdők természetességi állapota nem csak tudományos, statisztikai adat, az Evt. több esetben is eltérő szabályozást ír elő a különféle természetességi állapottal bíró erdők esetében. Ezek közül a legfontosabb jogszabályi megkötés, hogy az erdőgazdálkodási tevékenységeket úgy kell végezni, hogy annak következtében az erdők természetességi állapota ne romoljon. Behatárolja a területen folytatható gazdálkodás lehetőségeit, az állami erdők forgalomképességét, ezen túlmenően hatással lehet a szomszédos erdőkben telepíthető fák fajainak megválasztására is, így például nem lehet idegenhonos fafajokat telepíteni a „természetes” vagy „természetszerű” erdők kétszáz méteres körzetében.
Amint azt az Evt. végrehajtásáról szóló 153/2009. FVM rendelet előírja, az erdők természetességi állapotát első alkalommal az Adattár adatainak felhasználásával kell megállapítani. Az erdészeti hatóság ezért a rendelet hatálybalépését követően elvégezte a hazai erdők természetességi állapotba való besorolását. Az erdőgazdálkodók és a szakirányítók az illetékes erdészeti hatóság kirendeltségein tájékozódhatnak az erdőrészleteik természetességi állapotára vonatkozó adatairól. Ennek felülvizsgálatát 2010. december 31-ig kérelmezhetik.
A besorolás összesített eredménye az alábbi grafikonon látható:
Eszerint a hazai erdők 27%-a „természetszerű” erdő, ezek közül kerülhetnek majd ki, a helyszíni vizsgálatot követően a „természetes” erdők. 27% a „származék” erdők aránya; 5 az „átmeneti” erdőké és 7 a „faültetvényeké”. Legnagyobb arányban (32%) a „kultúrerdők” fordulnak elő. Az erdőterületek 2%-át nem lehetett besorolni az Adattári adatok alapján, ezek jelentős része üres vágásterület, vagy olyan egyéb kemény vagy lágy lombú fákkal leírt terület, melyeknél – a pontos faj ismerete nélkül – nem határozható meg azok tájhonossága. Ezek besorolása egyedi eljárásként fog megtörténni.
MgSzH Központ Erdészeti Igazgatóság