2014. november 15. - Az Országos Széchényi Könyvtár a Magyar Elektronikus Könyvtár Egyesület és az Országos Erdészeti Egyesület, 2014. november 6-án, közös rendezvényen mutatta be az Erdészettörténeti Közlemények és az Erdészeti Lapok digitális archívumát.
Ebből az alkalommal ismertették a digitális archívum létrehozásának körülményeit is.
A program bevezetőjeként Lomniczi Gergely, az OEE főtitkára elmondta, hogy az Erdészeti Lapok a második legrégibb, folyamatosan megjelenő magyar lap, ennek őrizzük a hagyományait, de a kor kihívására válaszolni kell, és archiválva kell megőrizni a múltat. Az Erdészeti Lapok 120 000 oldalának digitalizálása sikeres volt, ezután az Erdészettörténeti Közlemények 18 000 oldala következett. Kitért a támogatókra is, akik nélkül nem valósult volna meg a nagy munka.
A házigazda dr. Tüske László, az OSZK főigazgatója megnyitó beszédében Shakespeare Macbeth drámájából idézett, hogy egy jóslat szerint „Macbeth uralma addig tart, amíg a birnami erdő a várához nem megy”. Az erdő elindult a vár felé, de a könyvtár felé is, visszafelé pedig az az üzenet, hogy a digitális technikával védjük, őrizzük az erdőt a papírfogyasztástól. (Meglepődve hallottuk, hogy az ország legnagyobb patinás könyvtára új épületbe fog költözni.)
Az első előadást Moldován István osztályvezető (OSZK E-könyvtár) tartotta, „Az Országos Széchényi Könyvtár digitális folyóirat archiválási feladatai és tevékenysége” címmel. Először rövid áttekintést adott a digitális térbe való áttérés történetéről. Kezdetben a sajtó tért át a digitális térre a kilencvenes években, a Népszava volt az első, az USA-tól kellett beszerezni egyes számokat. Már húsz éves az első online lap.
A régi nyomtatványokat digitalizálták először. Amerikai, kanadai könyvtárakban van magyar nyelvű anyag. Például, 1922-ig a Földtani Közlönyt digitalizálták. Hibrid folyóiratoknak nevezte azokat a régi és meglévő újságokat, melyeket digitalizáltak, de a nyomtatott változatban is megjelennek. Ilyen az Erdészeti Lapok is. Viszont van olyan újság is melynek nyomtatott változata már megszűnt.
Húsz éves kezdeményezés a Magyar Elektronikus Könyvtár és a Digitális Hungarika. 2500 nyomtatott és digitális újságot tartanak nyílván az archívumban. Külön számon tartják a határokon túli magyar folyóiratokat, újságokat. Ezt követően az EPA rendszert ismertetette.
A könyvtár a nyomtatott és digitális anyag gyűjtését a köteles példányok rendszer segítségével végzi. Befejezésül a fejlesztésekről szólt: vakok segítése, megközelítés, mobilra alkalmazott szolgáltatások, áramkimaradás esetén is működhessenek, és minden el legyen mentve.
Nagy László (Erdészeti Lapok főszerkesztő) „Az Erdészeti Lapok jelentősége a magyar szakfolyóiratok történetében” című előadásában először idézte Jerome Renét, a Lapok korábbi főmunkatársát: „a Lapoknak az a tulajdonsága, hogy megjelenik.” Külföldi példával mutatta be, hogy egy lap hogyan állt át teljesen a digitális rendszerre. Az Erdészeti Lapok digitalizálása és kapcsolódása az EPA-hoz, úttörő vállalkozás volt. 2008-tól 156 ezer látogatója volt a lapnak, de a kattintással való kapcsolatteremtés ennek többszöröse.
Előkelő második a lap, megelőzve patinás folyóiratokat, csak az Orvosi Hetilap előzi meg. Ez rangsort is jelentett a különböző korokban. Az előadó a - történelmi viharok közt - folyamatos megjelenésre tette a hangsúlyt. A két alapító Divald Adolf és Wágner Károly küldetéstudata: a magyar nyelvű szakmai lap, magyar erdészeti irodalom megteremtése, összefogni a magyar szakembereket, a magyar erdészetet, magyar nyelven. A lap egyben nemzeti kulturális kincs is. A megjelent példányok szakcikkein kívül jelentős életrajzi, történelmi, kinevezési és néprajzi adatokat is tartalmaznak. A reklámok alakulása is érdekes kortörténet.
A jövőt mutatja, hogy minden skót középkori anyag digitalizálva megtalálható a terminálokon (pl. a skót szabadságharcosok névsora). Az Erdészeti Lapok már otthon bárkinek, bármikor, nyilvánosan elérhető. Lapszerkesztés teljes mértékben digitálisan történik, de azért vannak nyomtatott anyagok is. Címlapokon keresztül mutatta be a változást.
Nagy László összefoglalójában elmondta, hogy az Erdészeti Lapok a 120 ezer oldallal a legnagyobb tematikus, nyilvános egység a magyar weben. Két web felület, kéttípusú adatbázis állomány jött létre. Világviszonylatban is jelentős ez a magyar nyelvű projekt. Az Erdészeti Lapok a másfél évszázados múltjával, a jelenben és a jövőben is, az erdész szakmát, az egyesületi tagságot szolgálja, mint az egyesület életének közlönye, és mint az egyetlen hazai nyomtatott erdészszakmai folyóirat.
Dr. Oroszi Sándor (OEE szakosztályelnök, az Erdészettörténeti Közlemények szerkesztője) „Az Erdészettörténeti Közlemények a magyar erdészettörténeti kutatások szakperiodikája” című előadásában először megemlékezett arról, hogy tavaly volt a szakosztály 50 éves. Idézte az alapító dr. Ágfalvi Imrét, aki azzal számolt, hogy minden évben megjelentetik az előadásokat. Már ekkor Erdészettörténeti Közlemények kiadványt említett, de érdekes módon a címe mégis Országos Erdészeti Egyesület Erdészettörténeti Szakosztály Közleményei lett.
Kezdetben az írásokat, de még a lektorálást is engedélyeztetni kellett. 1980-tól megújult a sorozat, új számozással, visszatértek a kiinduláshoz és ettől kezdve Erdészettörténeti Közlemények lett a sorozat címe. Egyszerűsödött a megjelenés, nem kellett már engedély, viszont sokszor nehéz volt a támogatást megszerezni. A kiadványokat átlapozva szembetűnő hogy igen sok fajta és sokszínű témát olvashatunk. A szakcikkeken kívül találunk éremtörténetet, útikönyvet, helység monográfiát és szépirodalmat is. Kiemelt néhány jelentősebb könyvet: „Barthos Gyula: Erdészüdv, vadászüdv” és „A leghosszabb fél évszázad. 1899-1941” címűt.
Elmondta, hogy továbbra sincs intézményi háttere az erdészettörténeti kutatásnak. A Közlemények lehetőséget ad a publikáláshoz, fórumot a vitához érdeklődéshez. Már nyomdában van a 90. kötet, s az első sorozat 13 kötetével így összesen 103 kötet jelent meg. Példátlan a magyar könyvkiadásban, kevés ilyen terjedelmes sorozat jelent meg.
Oroszi Sándor elnök és szerkesztő elévülhetetlen érdeme a párját ritkító kiadványsorozat, amit az is mutat, hogy az önálló kötetek kétharmadát ő írta, tette közé, amely teljesítménynél csak szerénysége nagyobb.
A sorozat egyes nyomtatott számai már hozzáférhetetlenek, hiánycikk lett, de a digitalizálással mindenki számára hozzáférhető lesz.
Ipacs Eszter (Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesület, EPA könyvtáros OSZK) „Az Erdészettörténeti Közlemények digitalizálása és az archívum működése a világhálón” című befejező előadásában először az Erdészeti Lapokkal való 10 éves digitális együttműködésről beszélt. Ezután került sor az Erdészettörténeti Közlemények 18223 oldalának digitalizálására. Elmondta, hogy amíg egy könyv keresése 40-50 percet igényel, addig a digitalizált anyag néhány másodperces kattintással elérhető. A terjedést segíti a világháló, a MATARKA, és az EPA, segítségükkel külön lehet keresni az Erdészeti Lapokra és az Erdészettörténeti Közleményekre.
Ezután mobiltelefonon, hívta be az Erdészeti Lapok és a Közlemények adatbázisát. Infrastruktúrát biztosítanak azoknak, akik fel akarják tenni ingyen, nyilvánosan anyagjaikat. Igen fontos, hogy fel kell tüntetni mindig a forrást. Bemutatta a technikai és karakter felismerő módszereket a keresési módokat, a tartalomjegyzékeket. Az Erdészeti Lapokra naponta 120 kattintás történik. A szkennelési munkát Uri Kovács József és Nagy Erzsébet végezte.
Csányi Tibor a Földtani Társaság titkára a pályázati lehetőségekről és az EL megjelenéséről kérdezett. Példaképnek tekinti az erdészetet, a digitalizálásban előbbre járnak.
Lomniczi Gergely és Nagy László válaszában elmondta, hogy az Erdészettörténeti Közlemények digitalizálása a Wágner Károly alapítvány segítségével valósult meg és 1,5 millió forintba került. Az Erdészeti Lapok az adófizetők 1 %-ból, az "1% az erdőkért", ún. „de minimis” támogatásból jött létre. A 2008-as VM pályázatból az Erdészeti Lapok 7 millió forintból gazdálkodott. Az Erdészeti Lapok 3500 példányban jelenik meg.
Smotzer András a gyökerekről tett említést. A nyomtatott Közlemények nem került közkinccsé, népszerűvé. A tartalomjegyzék összeállítása volt az első kezdeményezés, Sárvárinak Jánosnak mondott ezért külön köszönetet.
Mőcsényi Miklós azt kérdezte, hogy miként oldható meg az, hogy a PDF-ből hibamentes karaktersort kapjunk, és hogyan lehet 100 százalékra javítani a 90 százalékos felismerést.
Moldován István zárszavában elmondta, hogy felmerült annak lehetősége is, hogy a digitális archívumból újra nyomtatott könyvet, füzetett lehet készíteni, akár kis példányszámban is és jóval olcsóbban, mint a nyomtatott könyvet. Elmondta, hogy mind neki, mind a könyvtárnak is új élmény volt az erdészekkel együtt dolgozni. Ritkán adódik olyan rendezvény, ahol a múlt és a jövő ilyen szorosan összekapcsolódik. Szakács László