Erdőmérnök (Királyfia, 1836. május 15. - Palánka, 1907. május 2.). A magyar erdészeti szakirodalom jelentős úttörője. Tanulmányait a selmecbányai Erdészeti Akadémián 1860-ban végezte. A Coburg hercegi erdőbirtokon szolgált, majd 1868-ban a selmecbányai Erdészeti Akadémiára került, ahol mint segédtanár, majd rendes kinevezett tanár magyar nyelven tanított 1872-ig. Ekkor Károlyi György birtokán a Nyírségben vállalt erdőmesteri állást, majd 1878-ban az Esterházy hercegi hitbizományban erdőfelügyelő, de alig egy év után állami szolgálatba került, és 1881-től a Földművelésügyi Minisztérium erdőfelügyelői osztályát vezette, 1891-ben történt nyugalomba vonulásáig. Szakirodalmi munkássága során sokat tett a magyar erdészeti szaknyelv megteremtése érdekében. Sok cikke jelent meg az Erdészeti Lapokban. - F. m.: Erdőtenyésztéstan (Buda, 1871); A futóhomok megkötése, befásítása és használata (Bp., 1885); A vadőr (Bp., 1907). - Irod.: Magyar Pál: I. N. halálának 50. évfordulójára (Az Erdő, 1957).