Czágásch József okl. erdőmérnök 1934. február 12-én Győrben született polgári családban,
alapfokú iskoláit és a középiskolát is itt végezte. Szülei megadták a lehetőséget sokoldalú képzettségéhez, vívni tanult, zeneiskolába járt, jól zongorázott, később az egyetemen szalonzenekara is volt.
Későbbi feleségével az ismeretséget is a zenének köszönheti, tánciskolában zongoristaként működött közre, így találtak egymásra. A győri bencés gimnáziumba járt, de az ötvenes évek elejének iskolaösszevonásai következtében a Révai Miklós Gimnáziumban érettségizett.
Sopronban 1957-ben szerzett erdőmérnöki oklevelet az 56-os forradalom leverését követően megcsappant létszámú évfolyamban.
Nejével együtt Kapuváron álltak munkába: A Kisalföldi Erdőgazdaság Rábaközi Erdészeténél erdészeti szakelőadó (műszaki vezető) beosztásba került, míg neje a győri zeneiskola kapuvári tagiskolájában zenetanárként talált munkát.
1961 októberében lett ugyanitt erdészetvezető, miután addigi főnöke Pánczél Károly Győrbe, az erdőfelügyelet vezetésére kapott kinevezést.
1966-ig töltötte be ezt a beosztást, ez idő tájt az erdészet nagy átalakuláson ment keresztül. Munkája kezdetén mindent kézi erővel végeztek, a fákat harangfűrésszel és fejszével döntötték, a közelítést – szállítást fogatokkal, míg a felterheléseket, vagonrakást kézi eszközökkel hajtották végre. Munkairányításra, ellenőrzésre is lovaskocsival, hintóval mentek. Fogékony volt az új megoldásokra, amint az első gépi fűrészek és traktorok megjelentek az erdészetben, saját egységénél szorgalmazta a bevezetésüket. Nem volt könnyű feladat, az emberek először idegenkedtek az új technikától, képzések szervezésével, türelmes rábeszéléssel győzte meg beosztottjait a gépesítés időszerűségéről.
Munkáját 1959-ben, 1962-ben, 1964-ben „Kiváló dolgozó” kitüntetéssel ismerték el, majd 1966-tól a vállalat győri központjába gépesítési előadónak emelték ki.
Mondhatjuk, hogy a gépesítés forradalma ekkortól kezdődött: a favágásban a Stihl fűrészek, a talajmunkákban a lánctalpas SZ-100-asok és TDT traktorok, a közelítésben és szállításban az LKT-k, Dutrák, Beloruszok, ZIL és Csepel teherautók munkába állásával. Eddig is dolgoztak traktorok, melyeket a gépállomásokról lehetett bérbe venni szakképzett kezelőkkel, de innentől lett saját gépparkja az erdőgazdaságnak, melyre a műszaki erdészetet is létrehozták.
1972-től műszaki fejlesztési csoportvezetőként irányította az erdőgazdaságnál a mélyépítés, magasépítés és gépesítés szakterületeit jól képzett szakelőadók segítségével. A fafoldolgozás-fűrészipar fejlesztése is nevéhez köthető, az erdészeti fagyártmányüzemekhez képest a nagy áttörést a Győri Erdészet fűrészüzemi gatterének beépítése és Kapuváron a Canali rönkhasító szalagfűrészre alapozott korszerű fűrészüzem létrehozása jelentette 1981-ben.
Az eddigi parkettfríz, szőlőkaró és bányadeszka termeléshez képest – melyhez hason tolva vágták a fagyártmányfát a 800-as szalagfűrészekkel – a gépi előtolással, vágóasztallal működő Canali-1100-as forradalmi változást hozott minőségben és termelékenységben egyaránt, nem beszélve a dolgozók fizikai terhelésének könnyebbé válásáról. Az akác fűrészelt oszlop és élmart oszlop keresett cikk volt az osztrák, és német piacon, nem győztek eleget termelni az üzemek. Időközben a Ládagyár győrszabadhegyi és győrszemerei üzeme is az erdőgazdasághoz került, így méltán viselte a „Kisalföldi Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság címet.
1983. január 1-jétől – nagy elődje, Káráll János nyugdíjazásával – a gazdaság műszaki igazgatóhelyetteseként (a gazdaság élén dr. Komjáthy Ferenc állt igazgatói beosztásban) irányította a termelés, beruházás teljes folyamatát.
Az 1976-os kitüntetését követően 1985-ben is „Kiváló Dolgozó” elismerést kapott.
1990. január 1-jéig töltötte be a főmérnöki munkakört, ekkor az igazgató átszervezési szándékának megfelelően korkedvezményesen nyugdíjazta őt a vállalat.
Nyugdíjasként is gépekkel foglalkozott, a Stihl cég képviselőjeként Mosonmagyaróváron, majd a Berger cég győri tulajdonszerzésével, az ő képviseletükben Győrben dolgozott. Volt munkahelyével ekkor kevés kapcsolata maradt, de az erdészeti gépesítés ügyét továbbra is szívén viselte.
Az Országos Erdészeti Egyesület Gépesítési Szakosztályának tagjaként és 1984-től 1994-ig elnökeként működött közre.
2014. június 27-én hunyt el.
Élettörténete elválaszthatatlan a győri erdőgazdaság történetétől, annak meghatározó alakja volt, a gépesítési forradalom vezetőjeként.
Mint azt az egyházi búcsúszertartáson is hallhattuk Győrben a Szent Imre templomban, életét három „H” vezérelte. A hit, hűség és humor. Istenhívő volt akkor is mikor ezt rossz szemmel nézte a pártállami vezetés, hű volt céljaihoz, eszméihez, szakmájához, feleségéhez. A mindennapi élethelyzeteken, konfliktusokon veleszületett humorérzékével, pozitív személyiségével tudott úrrá lenni. Hiányozni fog vidám mosolya.
Hamvait a győri Szent Imre templom urnakertjében családja, volt évfolyamtársai, munkatársai, valamint barátai, tisztelői népes gyülekezetében helyeztük végső nyugalomra.
Isten vele, nyugodjék békében. Kóródi Sándor, OEE Győri HCS. elnök